2007-ben a Sony nagy hazárdjátékba fogott mikor kihozta egyik legkreatívabb stúdiója, a Naughty Dog teljesen új címét, az Uncharted-et. A megjelenés előtt nagyon sokan szkeptikusok voltak és nem egyszer hallhattuk az „modern Indiana Jones utánzat” és a „férfi Lara Croft” kifejezéseket egy-egy legyintés kíséretében. Persze az ilyen lesajnáló megjegyzések igencsak hamar eltűntek a megjelenés után, amikor az Uncharted osztatlan sikert aratott és mindössze 3 hónap alatt elérte az egymillió eladott példányt.

Mindezt egy olyan évben érte el, ami a modern videojátékok aranykorának is egyik legerősebb éve volt olyan címekkel, mint pl: Call of Duty 4: Modern Warfare, Half-Life 2, Halo 3, Resident Evil 4, melyek mind bejáratott és népszerű szériák folytatásai voltak, illetve olyan messiásként várt új címek mellett, mint a Stalker, az Assassin’s Creed, vagy épp a The Witcher. Viszont jelenlegi írásom alanya nem az eredeti, hanem 2015-ben kiadott modernizált, Playstation 4 képességeihez átdolgozott változat, melyet a remaster veteránokból álló Bluepoint Games követett el. Természetesen ettől még át fogom venni a játék összes elemét, de az újrakevert kiadás lévén már ennek megfelelően fogom értékelni. Szerintem mostanra már kábé mindenki tudja, hogy miről is szól ez a „Dude-Croft” játék, de a cikk nem lehetne teljes ha nem vennénk át ezt is jó alaposan.

A történet szerint Nathan Drake, az önjelölt történész/régész és kincsvadász (ejtsd: sírrabló és tolvaj) Sir Francis Drake sorsát, illetve elveszett sírját keresi, aki mit ád a sors, az általános hiedelemmel ellentétben, mi szerint utódok nélkül halt meg, valójában Nate ük-ük-ük…szóval értitek-apja. Persze nem egyszerű a csóró szerencsevadász élete, így meggyőzi egy népszerű TV-műsor stábját, hogy ugyan már segítsenek be egy kicsit, így kerül képbe Elena Fisher, aki az egészet felveszi. Nem is kell erre sokat várnunk, mert konkrétan azzal a pillanattal indít a játék, hogy Nate épp kinyitja Drake papa óceán mélyéről felhozott koporsóját, ami Francis naplójától eltekintve üres. Nem örülhetnek azonban sokáig, mert kalózok támadják meg őket. Szerencsére felbukkan Nate társa és öreg cimborája, Sully és egy hidroplánon meglépteti őket.

Biztonságos helyre jutva megvizsgálják a naplót és kiderül, hogy Drake elrejtett notesze valójában útmutató El Dorado (igen, az) megtalálásához. Ennél vonzóbb dolog nem is kellhet két kincsvadásznak ugyebár, szóval gyorsan le is pattintják az utánfutót (Elena) és elindulnak az Amazonas irányába. Na, itt kerül csak igazán megkavarásra a trutyi. Egy vízesésen zátonyra futott náci tengeralattjárón kiderül ugyanis, hogy El Dorado közben valahova a Csendes-óceánra költözött egy szigetre, ahol egykor spanyol telepesek alakították ki életterüket. Elenával újra a képben, hűsünk elindul az említett sziget felé, ahol a játék fejezetekre bontott cselekményének nagy része játszódik majd. Innentől kezdve lesz itt minden, Drake és Elena különböző bonyodalmakba keveredik, régi és új ismerősök tűnnek fel, miközben töviről-hegyire bejárjuk a szigetet az ősi titok után kutatva. De az ősi titoknál egy sokkal riasztóbb is bujkál az eldugott szigeten mely egyértelművé teszi, miért maradt rejtve El Dorado és mit is műveltek ott a harmadik birodalom emberei.

A történetről talán ennyit dióhéjban, hátha valaki még nem játszotta végig és nem akarja, hogy lelőjem a poénokat. Amiről érdemes még megemlékezni az az elmesélés módja. Nem is feltétlenül a sztori az, amitől hátast fogunk dobni, hanem ahogy az egész tálalva van. A Naughty Dog valami mesterien alkotta meg a cselekményt. Minden egyes esemény, minden apró jelenet pontosan ki van számítva és az inger folyamatos, akár pergő akciójelenetekről, akár a tenyérizzasztó platformer részekről van szó. Az elmesélést pedig durván megtámogatja a patentül megírt karakterek csokra, akiknek a szinkronhangjai aranyérmes alakítást nyújtanak. A vakmerő balfék szerepében tetszelgő Nathan minden idők egyik legszerethetőbb és legazonosulhatóbb karaktere. A hangját kölcsönző Nolan North pedig pontosan ezen szerep eljátszásának köszönhetően repült a szakma csúcsára (bár Desmonddal sem lőtt mellé). Személyes kedvencem mégis a szinkronveterán Richard McGonagle hangján megszólaló, állandóan szivarozó és epés megjegyzéseket dobáló Victor „Sully” Sullivan.

Játékmenet tekintetében a adrenalinpumpáló akció és a gondolkodós ügyességi részek váltogatják egymást, nagyjából 50-50%-ban. Az akciórészek során két lehetséges opciónk van. Egyrészről közelharcba bonyolódhatunk ellenfeleinkkel, mely lényegében a négyzet és a háromszög gombok nyomkodásából áll. Ez egyébként elég fapados, de legalább könnyen átlátható és néha elég poénos jelenetekkel örvendeztet meg minket. De akár puffogtathatunk is, melyet az ellenfeleinktől elcsaklizott fegyverekkel tehetünk meg. Nincs belőlük túl sok, de legalább minden kategóriát lefednek, így mindenki választhat stílusának megfelelőt. Alapvetően fedezékből kikukucskálva fogunk ügyködni, mert a gunplay eleve erre épül és mert Nate nem éppen golyóálló, és nagyon-nagyon hamar elérhetjük a legutolsó mentés visszatöltését. Nem úgy az ellenfelek. Nagyjából teljesen mindegy milyen nehézségi szinten játszol, irreális mennyiségű skulót kell belepumpálnod az veled szembekerülő alakokba. Értem én, hogy kihívás, meg érezd a túlerőt, de azért elég genyó dolog, hogy ennyire nincs egyensúly.

Amikor épp nem golyók süvítenek, akkor pedig a platformer stílusú ügyességi részek és a puzzle feladatok izzasztanak meg minket. Dicséret érdemli a Naughty Dog-ot, hogy sikerült a pályákat úgy felépíteni, hogy ezek egyáltalán nem hatnak beleerőltetettnek és mind tökéletesen illeszkedik a környezetbe. A komolyabb kirakósok általában azért igényelnek némi gondolkodást, melyhez Drake naplója tud segítséget nyújtani. Szerencsére azonban egy sem bosszantóan kitalálhatatlan, sőt véleményem szerint kifejezetten élvezetesek és talán még izgalmasabbak is, mint a lövlödözős részek, ilyet pedig ritkán mondok. De a kaliforniai csapat látszólag is nagyon sok időt, illetve energiát fektetett ezen szekciók kidolgozásába. Az ugrabugrálós részek nem bosszantóan nehezek, de cserébe kellő ügyességet igényelnek ahhoz, hogy valódi kihívást is nyújtsanak, a puzzle epizódok pedig valóban megmozgatják az agytekervényeinket.

Ezeket egyébként összesen 22, a történetben fejezetekként megjelölt pályán élhetjük át. Az Uncharted egy klasszikus level-based játék, de jól is van ez így, hiszen a történet remek, a pályák többsége pedig rendkívül élvezetes, ahol alapos gonddal helyeztek el szinte mindent a fejlesztők. Vannak pályák, amik egyenesen zseniálisak, mint például az autós üldözés vagy éppen az ősi erődítmény tűzharcokkal teletűzdelt fejezetei. Azonban a pálya, ahol a sodrással szemben kell egy jetskin kínlódni, na az szerintem igen komoly csuklásokra kényszerítette a pályatervező anyukáját. Ha már itt tartunk: sajnos hasonló reakciókat tud kiváltani a szinte mindenhol tapasztalható darabos irányítás és az abszolút logikátlan kamerakezelés. És ez nem a kor miatt van, ezek a hibák 2007-ben is megkapták a maguk kritikáját. Rendszeres, hogy leesünk valahonnan a kegyetlen halálba, pusztán azért mert Nate nem reagál kellőképp a lenyomott gombra, vagy mert a kamera olyan szögben van rögzítve, amiből mindent látunk, csak a célunkat nem. Ez azért nagy fekete pont.

Mivel a remaster változatról van itt szó, ezért nem árt megemlékezni a technikai átdolgozás milyenségéről. A Bluepoint a fizetésük minden egyes dollárját kiérdemelte ezen a téren. Szinte teljesen újnak tűnik az egész játék és ez nem vicc. Kezdjük az alapokkal: természetesen most már működik az Full HD felbontás 60 képkocka mellett, de erre szinte legyintünk is annyira alap már. De ezen felül szinte a teljes motor átdolgozásra került. Természetesen sokkal jobb textúracsomagot kapott, aminek köszönhetően az egész játékra sokkal kellemesebb ránézni. A karakterek részletessége fényévnyit ugrott, így már sokkal apróbb részletek is kivehetők rajtuk. A fény-árnyék játékokat is teljesen átdolgozták, csakúgy, mint a tűz és a füst effekteket, így mind sokkal valóságosabbnak hat. Tényleg remek munkát végeztek a srácok, de azt azért hozzá kell tenni, hogy még ennek ellenére is látszik a játék kora. Főleg, hogy a remaster megjelenése óta is eltelt 5 év. Talán ez legyen a legnagyobb baj. Ugyanakkor nem árt megemlíteni, hogy a játék borzasztó sötét még a legmagasabb gamma beállítások mellett is, ezért gyakran a sötétség miatt nem látjuk merre kell menni. 

Nem csak grafika, hanem játékmenet és játéktechnika terén is történtek azért változások. A Bluepoint igyekezett egységessé tenné az élményt mindhárom, a csomagban kiadott játéknál, ezért egy sémára lőtték be a vezérlést. Ennek megfelelően jelen cikk alanyában átdolgozták a kamerakezelést, a célzást és a gránátkezelést. Kapunk egy vadi új, beépített fotó módot, ami tartalmaz egy rakás opciót amivel egyedivé tehetjük felvételeinket, így aki szereti megosztogatni másokkal a kalandjait az kattintgathat bőven. Két új nehézségi szinttel is bővült a játék: a csak sztorira vágyóknak szánt szuperegyszerű ‘Explorer’ móddal és a mazochista elmebetegeknek gyártott „Brutal”-lal. Emellett készítettek nekünk egy „Speed Run” opciót, ahol szabadon válogathatunk a pályák közt, melyeket aztán időre tolhatunk végig és örülhetünk magunknak, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban végigmegyünk rajtuk.

Mit lehet tehát mondani összességében az Uncharted Remasterről? Azt, hogy ez egy zseniális újracsomagolása egy eleve nagyon jó játéknak. Az egyértelmű technikai újításokon kívül nagy előnyére vált az átdolgozott irányítás, ami azonban még így is megörökölte az eredeti játék gyermekbetegségeit és gyakran fogjuk a hajunkat tépni miatta. Azt sem árt beismerni, hogy ez az epizód azért nem öregedett a legjobban akár a pályatervezést, akár a játékmenet összességét vesszük, ami amellett, hogy néha alaposan ki tud hozni minket a sorunkból, mai szemmel már néhol fapadosnak tűnik (pl. a bunyó). Szerencsére az Uncharted igazi erőssége már az eredeti megjelenéskor sem ez volt, hanem az izgalmas történet, a történetmesélés módja és a megjelenített karakterek, melyek mind vetekszenek Hollywood jobb napjaival is.

Szerencsére a Drake’s Fortune épp elég jól teljesített anno, hogy elindítsa a játékvilág egyik legmeghatározóbb és legelismertebb sorozatát. Sőt, nem csak a sorozatot indította útjára, hanem meggyőződésem, hogy ez a játék kellett ahhoz is, hogy elinduljon a Sony történetvezérelt exkluzív játékainak a sora, melyekre a japán cég azóta már szinte a komplett marketingjét építi, és ami elhozta nekik az egyértelmű diadalt a jelenlegi generációban. Lényeg a lényeg: ha még nem játszottad a játékot, akkor ez a remaster a legjobb lehetőséged arra, hogy megismerd Nathan Drake kalandjainak nyitányát, ha pedig már játszottad, akkor feljavított formában is újra átélheted az élményt. Az Uncharted első része minden hibája ellenére remek szórakozást nyújt és mindenkinek erősen javallott.