Amikor a szeretett és a magyarok által leginkább Bud Spencerként ismert Carlo Pedersoli elhunyt, rajongók milliói kívántak neki örök nyugodalmat. Sokan közülük többé-kevésbé maradandóbb módokon is, szobrokkal, graffitikkel, internetes posztokkal. Részben hasonló célból indult egy Kickstarter kampány egy kis indie cég részéről (Trinity Team), hogy elkészíthessenek egy Bud Spencer és Terence Hill játékot, ezzel is megörökítve sokunk kedvenc bunyós duóját. Mindeközben a Buddy Productions is felkarolta, így lett belőle az első hivatalos játék. Decemberben Early Access-be is került a játék – ez napjainkban azt jelenti, hogy végigjátszható, csak nem kell fizetni a steamnek a frissítésekért -, így már mindenki kipróbálhatja. RÁADÁSUL MAGYARUL! Nézzük, hogy egy új Bud Spencer és Terence Hill kalandot kaptunk, vagy hagy kívánni valót maga után!

Egy szép, hosszú bevezető után akkor nézzük, hogy milyen lett a játék. Ahogy a mellékelt képeken is látni, a játék pixel stílusú grafikával dolgozik, ami meglepően szépre és ízlésesre sikeredett. Tipikusan nem vagyok oda ezekért, mert az indie játékok 99%-ában azért ilyen, mert 3D/high-res 2D grafikára nem futja, de itt egyáltalán nem ez a helyzet. Aztán a zenék és hangok. Hát azok valami eszméletlenül adják! Csomó filmes zene a legtökéletesebb helyekre bevágva, jó pár teljesen új szám, amik nagyon eltalálták a filmek stílusát és a pofonok is olyanokat csattannak amilyeneket kell! A szövegek sokszor vesznek a filmekből és nekem nagyon tetszettek az utalások, bár új szállóige nem hiszem, hogy kikerül belőle. A magyar fordítás pedig. Na arról nem szabad nyilatkoznom mert dolgoztam rajta, de a Steames kommentek szerint tetszik az embereknek.

Az audiovizuális részt letudva akkor lépjünk a gameplay és sztori területére. A harcrendszer egy oldalnézetes platformer jellegű átlagos verekedős játék, a hangulatot itt az animációk és a kombók adják, amik visszaadják a tipikus Bud és Terence-es pofozkodós jelenetek hangulatát. Ehhez hozzáadunk pár használható tárgyat (serpenyőnyi főtt bab, biliárd dákó, stb.), egy pontszámlálót és ami mostanában elég ritka – de egyre jobban szeretik viszontlátni a játékosok – egy helyi (egy billentyűzet, nem online) co-op módot és elég jó képünk lehet arról, hogy mivel fogjuk eltölteni az időnket a játék folyamán. Ezt még spékeljük meg néhány mini-játékkal – rallyzás, lopakodás – és már csak a történet hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a játék. Mondjuk a hot-dog evő versenyre kíváncsi lettem volna, de volt róla szó, hogy szeretnék még a későbbiekben bővíteni a játékot. Végül pedig a történet. Egy jópofán összetett, a filmek stílusához nagyon hű kis sztorit kapunk, ami szinte filmként pörög le egy-egy pofozkodás között. Maga a teljes történet nem valamelyik filmet dolgozza fel, de néha egyes jelenetek egy az egyben megtalálhatóak a játékban, így elsősorban egy hatalmas nosztalgiabombát kapunk inkább mint egy új és egyedülálló sztorit, ezt már ossza be mindenki magának, hogy mire számított a játéktól, én szóltam. Az egyetlen szomorúsága az embereknek amúgy az, hogy elég hamar (2-3 óra) alatt kijátszható a játék.

Összegezve tehát a Slaps And Beans egy remek kis indie bunyós platformer játék lett, ami minden nagy Bud Spencer és Terence Hill fannak – aki egy picit is vevő az ilyen játékokra – szinte kötelező jellegű. Rengeteg vicces, jól ismert utalás van benne, a történetvezetés pedig egy az egyben visszaadja a jól ismert ütemezését a filmeknek – talán egy picit több pofonnal és babbal. Akik nem (akkora) rajongók, valószínűleg sokallni fogják egy pár órás pofozkodós játékért az árát, de aki bármikor le tud ülni egy Bud és Terence film elé, annak bátran merem ajánlani.

A képek a játék hivatalos oldaláról vannak.