A családi vígjáték egy olyan műfaj, amivel egyfelől igazán nagyot hibázni nehéz, másfelől igazán nagyot alkotni is. Nagyon leegyszerűsíteni persze nem akarom ezt a kérdést, a popcorn-vígjátékok ezen családias halmazának is megvannak a maga gyöngyszemei. Sajnálatos módon a cikk tárgya, a Yes day nem ezeket juttatja az ember eszébe. 

A felütés akár még ígéretesnek is nevezhető, egy kis jóindulattal. A Torres családnak az az ötlete támad, hogy tartanak egy Igen-napot, amikor az egyébként szigorú és rendszerint mindent megtiltó szülőknek minden kérésre igent kell mondaniuk. Jól eltalált karakterekkel, meglepő szituációkkal az ötlet működőképes is lehetne, ezek hiányában viszont inkább középszerűségbe fullad. 

Természetesen egy ilyen film mozgatórugója az Igen-nap koncepciója lenne. Ezt fel lehetne tölteni jó ötletekkel, amik ügyes és igényes írók kezei közt egy remek, szórakoztató vígjátékot eredményeznének. Esetünkben viszont nem lett ilyen jó az eredmény. Egyszerűen az ötletekről az érződik, hogy nem túl fantáziadús felnőttek találták ki, nem pedig az, hogy (mint a film története szerint el kellene hinnünk) kreatív gyerekek. 

A gyerekeknél maradva: jó, természetesen játszó gyerek karaktereket találni egy filmhez kifejezetten nehéz feladat. Ebből a szempontból is csak felemásan teljesít a Yes day. A legfiatalabb kislány nagyon aranyos, szerethető és nem erőltetett; viszont a kisfiúról sajnos nagyon érződik, hogy egy színészkedni próbáló gyereket nézünk. Az idősebb lány valahol kettejük között van, nem kifejezetten zavaró, de nem is túlságosan szerethető. Olyan Ő, mint az egész film: nincs vele nagy baj, de azért sok jobbat láttunk már mindannyian.

A felnőtt színészeken is sok múlik, akik közül az anyát játszó Jennifer Garner a film egyik leggyengébb teljesítményét nyújtja. Minden bizonnyal az Ő nevével akarták eladni a filmet a készítők, így külön szomorú látni, milyen erőltetett gesztusokkal operál a szerepben. Ezzel ellentétben a párját játszó Edgar Ramirez tud szerezni néhány kellemesebb percet, ő és a legfiatalabb kislány a film két legjobban eltalált figurája. Van persze néhány már-már kötelezően furcsa mellékszereplő is, egyikük-másikuk hoz egy-egy jobb jelenetet, de legalább ennyiszer harsányak és idegesítőek ők is. 

A Galaxis utikalauzból ismert szófordulattal élve a Yes day jobbára ártalmatlan. Adott esetben kellemes kikapcsolódás lehet egy családnak egy unalmas estén, a kevésbé szőrös szívűeknek vagy a gyerekeknek akár kifejezetten jó élmény is lehet. A kritikusabbak sok problémát találnak majd, de a film nézése nekik sem lesz túl megterhelő. Könnyed, jóindulattal közepes kikapcsolódás a Yes day, semmi több.