Idén ünnepeljük Gárdonyi Géza születésének 155. évfordulóját. Fő művének, az Egri csillagoknak öt esztendeje jelent meg török nyelvű kiadása, amelyet már addig is majd’ két tucat nyelvre fordítottak le.Örök idők kötelező olvasmánya, a 2005-ös Nagy Könyv című, minden fronton futtatott felmérés és játék abszolút győztese; az a hazai irodalmi mű, amelynek sztoriját Manci nénitől Pistikéig mindenki össze tudja foglalni pár mondatban. Miben rejlik e kultikus státuszú regény töretlen sikere, illetve mitől hasonlóan működőképes és kortalan a belőle készült – szintén nagy sikerű 1968-as klasszikus filmfeldolgozás? Egyebek mellett Gárdonyi és Várkonyi Zoltán egyformán korszerű vonásában: képteremtő erejükben keresendő a válasz.

A sikeres történetmesélés receptje

A regényt a romantikus, fordulatos, mondhatni dinamikus cselekményszövés jellemzi. Egy, a viharos történelmi események felett álló, mindent elsöprő szerelem, majd egy még magasztosabb családi kötelék, sok-sok csatajelenet, pergő sztori, és persze egy gigászi ostrom, sok ezer ember heroikus küzdelmét bemutatva. Vászonra kívánkozik – szokták mondani az ilyenre. Ezt szeretik „falni” az olvasók, mindenféle rendű és rangú emberek, kortól, nemtől, iskolázottságtól függetlenül, és valóban, ebből a szempontból roppant korszerű az Egri csillagok, és innét is adódik, hogy mű filmes feldolgozása sem tűnik több évtized távlatából sem avíttasnak, sokkal inkább élvezhető, akár egy könnyed kalandfilmként is. A celluloid-változat – mely Várkonyi Zoltán, az elmúlt korszak elismert és dédelgetett sztárrendezője, színházi televíziós és filmes szaktekintélye által rendezett monumentális filmalkotás – ráadásul a regény szerkezetén is egyszerűsít, és néhány figurát, történetszálat ki is dob a szüzséből. Nemeskürty István forgatókönyve tömbösítette a sztorit, két, könnyen követhető részre osztotta, és a kész filmet így is mutatták be.Várkonyi egyébiránt majdnem két tucat filmet készített terjedelmes pályája során, és három Jókai-adaptációval (A kőszívű ember fiai /1965/, Egy magyar nábob /1966/, Kárpáthy Zoltán /1966/) készült fő művére, az Egri csillagokra.

Fekete és fehér

A regényben valóságos történelmi alakokból kreált eszményi, tehát kétdimenziós hősökké magasztosult karakterek rohangásznak. A török eredendően gonosz és kegyetlen, a magyarok hősiesek a lelkük hófehér, emberfeletti küzdelmük során szenvednek, magukra maradnak, de azért végül csak győznek. Az egyház sem törődik velük, a püspök öntetszelgésbe süllyedt, Ferdinánd király (a rendező, Várkonyi zseniális színészi villanása) a hódító szerepkörébe tespedt. A karakterek magatartásából, személyiségükből a példamutató vagy épp az erősen taszító, elítélendő tetteket emeli ki az író, teljes történelmi szerepük bemutatása elmarad. Mindezek a befogadást megkönnyítő alkotói döntések. Kommersz, más szóval közönségfilmek esetében ugyanez a tipizálás megfigyelhető, így a Várkonyi-féle filmben is. Csúnya ez a Jumurdzsák bácsi (a néhány éve elhunyt Bárdy György, egész pályáját meghatározóan remek alakításában), Gergő ügyes, talpraesett gyerek, helyén az esze és a szíve, a várvédők meg egyenesen aranyból öntött legények és leányok. Mindezeket fokozandó, a regényben és a filmben egyaránt tetten érhető, hogy valamennyi alak statikus, jellemük nem fejlődik a történet során, az olvasót/nézőt így a legcsekélyebb meglepetés sem érheti a szereplők érzéseit, tetteit, motivációit illetően.

A nagy regény mozgóképi életre keltésében a korszak legnagyobb és legtehetségesebb hazai színészei működtek közre, ami megint csak a teljes siker garanciája volt, már akkor is. Aki közülük ekkor még nem volt sztár, a következő évtizedekben biztosan az lett. A névsor – még az epizodistákat tekintve is – mai szemmel nézve különösen impozáns: a már említett Bárdy György mellett, Sinkovits Imre, Venczel Vera, Major Tamás, Gobbi Hilda, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Koncz Gábor, Kern András, Bessenyei Ferenc, Agárdy Gábor, Juhász Jácint, Bujtor István, Zenthe Ferenc, Pécsi Ildikó és Tordy Géza. Annyi nagy név, hogy némelyiküket a képkockákon felfedezni és felismerni is nagy odafigyelést igényel. Valljuk be, a ma alkotó honi filmesek ilyen felhozatal láttán okkal sárgul(ná)nak az irigységtől.

Kultúrák találkozása, mint attraktív látványosság

Különösen izgalmassá és a mozik közönsége számára már saját korában is vonzóvá tette a filmet a regényben eredendően benne rejlő látványpotenciál, nevezetesen a keleti, számunkra egzotikus kultúra és vallás képi jegyeinek hazánk késő középkori – szintén látványossá tehető – kulisszáinak ütköztetése. Színek és formák kavalkádja a törökök ruházatában, rítusaiban (lásd már a nyitójelenetet Szulejmán felöltöztetésével), és hazánk a történelem ködébe vesző – ám éppen ezért korunk embere számára vonzó – jellegzetességeinek bemutatása eleve megteremtik egy pazar látványvilágú mozi létrejöttét. Mindennek vászonra vitele „pusztán” pénz kérdése, no és persze szükségeltetik hozzá egy Vayer Tamáshoz mérhető díszlettervező, és Szász Endre, aki a látványtervezésben kamatoztatta rendkívüli tehetségét, s járult hozzá ezzel a produkció már-már festői szépségű képi világához, s ezzel végső soron az egész vállalkozás sikeréhez.

Ifjúsági regényből számítógépes játék

Nem akármilyen sikert aratott a mozikban és a televízióban Várkonyi Zoltán filmalkotása, ugyanis a kimutatások szerint több mint 2 millió néző látta a filmet! Természetesen regény és film sikere egymást erősítik, és ma már nem is tudjuk megmondani, melyik hatására bukkan fel újabb variánsa a várvédők népszerű történetének. Merthogy a több mint száz esztendős diadalmenet szinte napjainkban is tart. Az árukapcsolások korában pedig már egészen új műfajokat, sőt, művészeti ágakat, médiumokat hódított meg az Egri csillagok. 1959-ben és 1968-ban két hazai képregény adaptációja is készült, s mindkét változat, az évforduló apropóján idén újra kiadásra került. 1996-ban Várkonyi Mátyás és Béres Attila történelmi musicalt írt a könyvből, hét évvel ezelőtt pedig számítógépes kalandjáték készült Jumurdzsák gyűrűje címmel, amely a jelenkori Egerben játszódik, de a története több ponton kapcsolódik a regényhez.Megkockáztathatjuk, hogy a hazai irodalomtörténetben páratlan karrier ez, és, ha Gárdonyi kicsit később él, igazi sztár lehetne, a szó legnemesebb értelmében.