Napjaink forrongó világában egyszerre aktuális és mégis elfeledett időszaknak számít a hidegháború korszaka. Ha egy TV-s „kvízműsorban” kérdeznék a versenyzőket, talán a következő fogalomdefiníciók születnének meg.

– Hidegháború: hógolyózó eszkimók vagy a Black Friday alkalmából leárazott Whirlpool hűtőszekrényekért egymást gyepáló emberek küzdelme
– Atombombázó: egy olyan csaj, akinek a látványától atomjaira hullanak a férfiak
– Disznó-öböl: ide száműzi az ÁNTSZ a romlott sertéshúst
– U-2 válság: Az ír rockzenekar új énekest keres Bono helyére
– Francis Gary Powers: Austin Powers ikertestvére

Pedig történelmünk eme periódusa bőven szolgálhat tanulsággal a ma embere számára is. Érdemes tehát alaposabban utána KÉMlelnünk a hidegháborúnak. A kétszeres Oscar-díjas filmes géniusz Játékhegy István alias Steven Spielberg így is tesz legújabb rendezésében. Minden adott lenne egy szuper filmhez; Tom Hanks, a Coen-testvérek, egy jó téma…
De hogyan teljesít István és az Álomgyár?

Történet, történelem
1957. Rudolf Abel szovjet kémet New Yorkban kémtevékenység miatt letartóztatják. 
1960. Francis Gary Powers amerikai pilóta U-2 típusú kémrepülőjét találat éri a Szovjetunió fölött. A pilóta fogságba esik.
1961. Frederick Pryert, a Kelet-Németországban tanuló amerikai diákot kémtevékenység vádjával letartóztatják.
A két kém hazafias kötelességét teljesíti, míg Pyrer ártatlanul csöppen az események sűrűjébe. Mindhármójuk sorsa James Donovan (Tom Hanks) ügyvéd által fonódik össze egy olyan korban, amikor a világ a III. világháború küszöbén táncol.
A film elején lévő „igaz történet alapján” kiírást azért érdemes némi kritikával kezelni. A drámaiság kedvéért Spielberg és csapata eszközölt pár változtatást, melyekre a lenti sorokban térnék ki.
Ha bővebben érdekel az U-2 program, kémkedj picit a CIA honlapján!

Megvalósítás
Steven Spielberg személyes okok miatt is érdeklődött a téma iránt. Édesapja Moszkvában járt Powers fogságba esésének idején, akit amerikai származása miatt az orosz hatóságok nyilvánosan is megszégyenítettek.
Matt Charman, aki eredetileg színdarabokat és TV-sorozatokat írt, érdeklődni kezdett Powers története iránt, mely végül egy forgatókönyv formájában öltött testet, amire a Dreamworks stúdió is felkapta a fejét és Spielberget bízták meg a projekt megvalósításával. A forgatókönyv fejlesztésébe bekapcsolódtak a Coen testvérek is, akik már számos filmben (Fargo, Ó testvér merre visz az utad, Nem vénnek való vidék) kamatoztatták egyéni stílusukat. Tom Hankst úgy érzem nem kell bemutatnom senkinek, az ő neve sokszor önmagában is elég a sikerhez.
Látszatra minden adott ahhoz, hogy ez a film nagyobbat üssön, mint egy KGB-s vallatótiszt. És mégsem…Spielberg sajnos öregszik és meglehetősen rosszul öregszik. Bár a Kémek hídja nem akkora katasztrófa, mint a Lincoln volt, be kell látnunk, hogy Spielberg sajnos már nem a régi. A filmjeit eddig is jellemző pátosz viszont néha már egyenesen ízléstelen és visszataszító. Az is elgondolkodtató, hogy a 44. gyermekhez hasonlóan ez a film is az ukrajnai események után készült, valószínűleg erős propagandacéllal (hát igen, azok a „mocskos imperialisták…”)
Pozitívumnak mondható viszont, hogy a szovjet kémet, Abelt nem démonizálták, sőt alakja egyenesen rokonszenves, ahogy a megpróbáltatásokat is abszolút nyugalommal képes kezelni – visszatérő mondatát minden idegeskedő elvtársamnak ajánlanám! Negatívum viszont a túlzott amerikai fellengzés („mi vagyunk a demokrácia fellegvára, akik senkit nem hagynak hátra”) és a minden képzeletet felülmúlóan sztereotip kelet-német ábrázolás. Ezenkívül Francis Gary Powers szerepére egy olyan szép fiút sikerült találni (Austin Stowell a Whiplash-ből), akit sokkal inkább egy férfi divatmagazin címlapján tudnék elképzelni, de kémpilótaként semmiképpen sem (az igazi Powers-t fordított esetben nem tudnám elképzelni).

Feszültség???
A spielbergi feszültségkeltés is csupán árnyéka egykori valójának. A Mester már képtelen olyasfajta izgalmas atmoszférát teremteni, mint a Cápában, a Jurassic Parkban vagy éppen a Schindler listájában. Hiába tették át például a csúcspontnak számító jelenet időpontját hajnali sötétségbe, (eredetileg már világosban történt) egyszerűen nem tudtam izgulni amiatt, amit a vásznon láttam, pedig a feszültség teremtésnek a történet ismeretében is működnie kéne. Tény, hogy valóban átjön egyfajta hidegháborús „az oroszok már a spájzban vannak” hangulat a mozivászonról, de Spielberg nem teszi mindezt kellően átélhetővé. Furcsa volt számomra, hogy bár Powers katapultálását rendkívül látványosan mutatták be, magát a fogságba esést teljesen kihagyták a sztoriból. Az ejtőernyős ugrás után Powers-t már a szovjet tárgyalótermekben és börtönökben látjuk, mely jelenetek szintén túl gyermekbarátok, pedig egy szovjet börtön mindennek nevezhető, csak épp délelőtti matinéműsornak nem (ó csak nehogy elveszítsük azt a kedvező  PG-13-as besorolást). Nem azt mondom, hogy szuperközeliben kell mutatni a körömtépést, de az a minimum, hogy Powerst alaposan megagyalják és nem csak vízzel locsolják.
Üde színfolt viszont, hogy a forgatókönyv által a Coen testvérek sajátos humora is megjelenik a történetben, némi vidámsággal oldva a fagyos légkört (főleg mikor Tom Hanks utastársai a vonaton az újságok címlapját olvassák, ahol Hanks nem éppen pozitív színben tetszeleg).

Spielberg kollégái
A színészek korrekt alakítást nyújtanak, de kiemelkedő játékot senkitől se várjunk, még Tom Hankstől sem. A szovjet kémet játszó Mark Rylance viszont visszafogottságától annyira szerethető és poénos. A néző eleinte el sem hinné róla, hogy kém, de mint azt Virág elvtárstól is tudjuk; „az a gyanús, ami nem gyanús”.
Janusz Kaminski-aki a Schindler listája óta Spielberg állandó operatőre-munkája továbbra is szemet gyönyörködtető. A másik állandó munkatárs, a zseniális komponista, John Williams viszont most távol maradt, mivel a Star Wars 7. részének zenéjén dolgozott, így Thomas Newman pótolta őt, több-kevesebb sikerrel.
A film amerikai helyszínei élesen elválnak az európai helyszínektől (a híd az eredeti Glienicke híd Németországban, míg a berlini falat Lengyelországban építették meg). A díszlet és a látvány terén Adam Stockhausen, a Grand Budapest Hotel látványtervezője végzett kiemelkedően precíz munkát.

Összegzés
Összességében a Kémek hídja bár nem egy rossz film, Стивен Спилберг munkáiból úgy hiszem kezd elveszni az a szív és lélek, ami a régebbi rendezéseiben jelen volt. Szép dolog az Amerikai Filmakadémia számára filmeket készíteni, de úgy hiszem, a nézői elismerés nem vethető össze semmilyen díjjal sem. Kivéve persze a Szovjetunió Hőse érdemrenddel…
Szomorú, hogy ez a film ilyen középszerű lett, pedig a téma ebben a terrortámadások, migránsválság ukrajnai és közel-keleti háborúk által sújtott világban is bővelkedne releváns morális üzenettel. Ehhez viszont a középszerű Spielberg nem elég, ehhez marximális…akarom mondani maximális erőbedobás kell.

Konyec

U. I. Világ proletárjai, egybesüljetek!