A férfiak számára mindig nagy élmény, ha valami olyan alkotással van dolguk, ami valahogy kapcsolódik a történelem egy kisebb vagy nagyobb szeletéhez. Nem véletlen, hogy a Kritikus Töri podcastünk is már a negyedik adásánál tart. A Murena-ra többek között azért is csaptam le, mert Vas megyei lakosként a római történelem is közel áll hozzám. Nem véletlen tehát jelen kritika sem, elvégre azon a helyen, ahol élek korábban jelen történetünk leszármazottai is járhattak. 

A Murena története a Kr. utáni 54-es év májusában kezdődik, Claudius császár uralkodásának végnapján. Igazi, brutális és véres gladiátor játékokkal indít a sztori, amik sokunk kedvencei voltak, vagy tán még ma is szeretjük őket. Az Arénában meglepő módon az utolsó pillanatban egy núbiai rabszolga nyeri meg az amúgy meztelenül vívott játékot. Erről, hogy teljesen pucéran is megvívtak-e a gladiátorok a töris kollégák valószínűleg többet tudnának mesélni. Az első kötet, ahogy fentebb is említettem főleg Claudius hatalmának utolsó napjait mutatja be. De mindezt úgy teszi, hogy abban a hozzám hasonlóan Trónok harcán “szocializálódott” emberek nem tudják nem felfedezni Agrippina képében a Westeroson uralkodó Cerseit.

Az intrika szinte külön szerepet tölt be a történetben, pontosan úgy, ahogy George R. R. Martin előbb említett történetében. A hajdanán dicső Római Birodalom elindult már a hanyatlás útján és Caludius békés uralkodása után új uralkodó fog a trónra kerülni. Ő lesz az ekkor még tinédzser Néró, akit anyja szövevényes és mindenféle erkölcsöt nélkülöző terve juttat a birodalom élére. Lényegében az első kötet is ezt meséli el, ami alig egy hét történéseit öleli fel. Ezalatt többek között megismerkedünk az öreg, folyton aggódó Claudius-szal, az elhivatott, mindenkine átgázoló Agrippinával, a neki szánt sorsot elfogadni nem akaró Néróval. Persze mellékszereplőként több alak is feltűnik, de a cselszövő Pallalszon kívül nem kapnak különösen fontosabb szerepet a Bíbor és aranyban.

Amiért mindenképp megéri a kezünkbe venni Dufaux és Delaby alkotását, az egyrészről az edukatív jellege. Hiszen így szórakozva kaphatunk betekintést a történelem egy kisebb szeletébe. Az oktatásban gyaníthatóan elég nagy hasznát vennék egy-egy ilyen történetnek, amit a diákok is sokkal nagyobb lelekesedéssel vennének a kezükbe, mint például egy kőszívű embert. A másik dolog, az a rajzolás. Egészen elképesztő, de Philippe Delaby konkrétan életre kelti a sokunk által csak történelemkönyvkeből ismerős Rómát. Azt külön kiemelném, hogy a második Kritikus Töriben említett graffitik az egyik jelenet során fel is tűnnek. Szóval nem érheti az a vád a képregényt, hogy a Hollywood által preferált ókori eszközökkel keltik életre a történelmet. A férfi karakterek arca egy az egyben ráaggathó bármelyik a korból származó szoborra. A képregények narratív eszközeivel pedig körülbelül egy órára mi is időt utazhatunk.

A szuperhősök szinte mindent leuraló világában üdítő kivétel egy ilyen kiadványt olvasni. Kíváncsian várom, hogy hova fut ki a történet és miként alakul Néró élete most, hogy már császár lett. Minden történelemrajongónak és szórakozni vágyónak bátran ajánlom a Bíbor és arany címet viselő első fejezetet, már csak azért is mert általa ha csak kis időre is, de mi is az ókori Róma lakosaivá válhatunk, hogy a színfalak mögé tekintsünk be a romlottságot eltakaró függönyök mögé.

A képregényt a Pesti Könyvek ajándékaként olvashattam. Ha kedvet kaptál a Bíbor és aranyhoz, itt tudod megvásárolni.