Eddigi körülbelül hatszor fordult elő, hogy olvasóink kerestek fel minket, hogy ajáljanak nekünk valamit. Többek között felhívásunkra kaptunk megkeresést két magyar írótól, akiknek könyveiről már itt és itt írtunk egy kritikát. De szintén hasonló eset volt, amikor A fegyvertelen katona kapcsán megkeresett minket a Magyar Hetednapi Adventista Egyház főtitkára, Csizmadia Róbert, akivel egy interjú keretében beszélgettünk a film főszereplőjéről, Desmond Doss-ról. A múlt hónap elején egy újabb üzenetet kaptunk Fehér Balázstól, aki egy nem is olyan régen megjelent képregényt ajánlott a figyelmünkbe.

Mindig örülök amikor hasonló megkeresést kapunk, mert többek között az ilyen üzenetekért is éri meg blogolni. Amikor kiderült, hogy milyen kiadvánnyal kerestek minket, egyszerre lecsaptam a lehetőségre. Főleg azért voltam kíváncsi a képregényre, mert a legjobb barátomat a történet főszereplőjéhez hasonlóan szintén Zoárdnak hívják. Na, de miről is szól a Zoárd kapitány legendája? Ez a konkrétan percek alatt elolvasható, mindössze húsz oldalas történet, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vásárosnamény helyi legendájához kötődik. Ezt rögtön megtudjuk a település polgármestrének előszavából. Ha jobban belegondolunk, akkor valóban elgondolkodtató, hogy vajon hogyan kaphatta egy falu vagy város azt a nevet, ahogy jelenleg ismerjük. A legtöbben valamilyen honfoglalás vagy pár száz évvel későbbi történetből, különféle személy, nemzetiség vagy törzsek, törzsfők neveihez kötik a nevüket.

Vásárosnamény esetében ez a 9-10. században élő, Zoárd kapitányhoz, pontosabban annak Gergely nevű lovasához kötődik. A történet szerint ugyanis a jelenben Gergely éppen egy randi során meséli el Rékának, hogy hogyan kapta szeretett városuk a nevét. A mondából ismert Álmosnak ugyanis Emese révén született egy Zoárd nevű ‘keresztfia’ (persze ekkor még nem így hívták ezt a rokoni kapcsolatot), aki ahogy nőtt úgy lett egyre ügyesebb és erősebb. Később több hódítást is magáénak tudhatott, de roppant demokratikus alapokon gyakorolta a hatalmát. Szinte egy Havas Jon-hoz hasonló karakterként is lehetne jellemezni. A tanácsadók között volt egy hozzá hasonló adottságokkal rendelkező fiatal, akit mit ad Isten szintén Gergelynek hívtak. Ő pedig egy ugyancsak Réka nevű leányzóba volt szerelmes. Ezt nevezem én remek csajozós szövegnek!

Zoárd aztán a törzset egészen a Vereckei-hágóig vezette, ahol Gergelyre hárulat a feladat, hogy a Tiszán átkelve feltérképezze a környéket. És innen, pontosabban a folyón átkelő Gergelyhez kötődik az „ugorgy na” és a „na menny” felkiltások is. A történet további részeit inkább nem mesélem el, azt mindenki tapasztalja meg a saját szemével. Egy werkfilmecskéből kiindulva tartom valószínűnek, hogy az egész kiadvány helyi fiatalok és felnőttek bevonásával készült, ezt kicsivel lejjebb meg is találjátok. Mindig is szeretem az ilyen kisebb projekteket, mert ezeken tényleg látszódik, hogy van benne munka és érezni rajta, hogy mindenki szívét-lelkét beletette. Persze nem kell a szuperhősös történetekhez hasonló rajzokra számítani, de itt nem is ezen van a hangsúly. Az viszont tényleg hihetetlen, hogy a rajzok és hátterek egytől-egyig kézzel készültek.

De mi az, amiben igazán értékesnek tartom ezt a képregényt? Az, hogy fogyasztható formában mesél jelen esetben Vásárosnamény múltjáról, hogy a fiatalabb generációk számára is eljuttassa azt, amit a náluk sokkal idősebbek már régóta tudnak. Így ez a történet nem fog eltűnni a feledés homályában, hanem továbbra is élénken él a helyi lakosok emlékezetében. Magunk között is többször feljött a téma, de egy podcastben is beszélgettünk már arról, hogy akár a képregényeket, filmeket, sorozatokat és videojátékokat is be lehetne vezetni az oktatásba. Hiszen a jelenlegi gyerekek sokkal inkább kedvelik a vizuális dolgokat, így pedig az ismeretanyag is sokkal könnyebben eljuttatható hozzájuk. Vásárosnamény iskolájában vagy iskoláiban szinte kötelezővé tenném, mert a múlt, ha távoli is fontos részét képezi az identitásunknak.

Ezzel pedig elérkeztünk egy, talán az előbbinél is fontosabb ponthoz. A Zoárd kapitány legendája egy olyan projektnek lehet a kezdőpontja, ami által magyar diákok még jobban megszeretik településeink és ezáltal hazánk kultúráját, történelmét. Az elavult oktatás helyett ilyen dolgokra lenne nagyobb szükség. Nem a költők életének megtanulására! Így elmondhatnánk azt, hogy ha nem is valószínű, hogy bekerülne a hungarikumok közé, de ez is a magyarság egy elég jelentős része lehetne. Mennyire menő már ha elmondhatod azt, hogy a lakhelyedről jelent meg egy képregény? A nagyobb, gazdagabb múltú települések esetében, ezek akár több részt is megélhetnének. Lehet én gondolom csak így, de Balázsék egy egyszerre bájos és érdekes képregényt alkottak, ami remélhetőleg eljut még pár helyre, hogy valami igazán klassz dolog legyen belőle.

Júliusban útjára indítottuk a filmek, sorozatok történelmi pontatlanságait kutató podcastünket, ahol a félmeztelen spártaiakról és a gombázó vikingekről is beszélgettünk.

Ha elolvasnátok a Zoárd kapitány legendáját, akkor itt tudjátok megrendelni.