Ha megkérdezzük az olvasó embereket, kitől és mit olvasnak szívesen, szinte kivétel nélkül mindenki azt fogja mondani: valamelyik felkapott külföldi író bármelyik, vagy éppen a legújabb regényét. Ami egyébként szomorú dolog, hiszen itthon is számtalan jó szerzőnk van. Ismertebbek, kevésbé ismertek, vagy éppen elsőkönyves szerzők. De a mieink, és méltatlanul mellőzzük őket. Csak azért gondoljuk jobbnak őket, mert már világ szinten ismertek. Pedig a hazai sem gyengébb. Csak hát a berögzült előítéletek.

Stian Skald, polgári nevén Somoskői Viktor, még nem robbant be a köztudatba. Pedig már az elsőkönyves skatulya sem illik rá. Elsősorozatos annál inkább. 2018-ban jelent meg Avalantia sorozatának első kötete, amely idén a harmadik részével érkezett a könyvpiacra. Igaz, hogy trilógiáról beszélhetünk már, de maguk a könyvek nem hosszúak, 160-180 oldal között mozog az összes rész. Így aki csak egy könyvet akar magával vinni a nyaralásra, nyugodtan viheti a teljes sorozatot, mert együtt adnak ki egy vaskosabb kötetet.

Irány a fogadó

Már a történet kezdetén egyfajta nosztalgikus hangulat keríti hatalmába az olvasót. Aki a klasszikus fantasy történetek rajongója, az már máshogy el sem tudna képzelni egy jó indítást, mint kocsmával (fogadóval). Szóval már az első sortól megvan az alap légkör. Az már csak hab a tortán, hogy jönnek az idegenek, jönnek az összeszólalkozások, előkerülnek a kardok. Majd pedig a legfontosabb, a varázsló botja. Igen, majdnem minden megvan egy jó sztorihoz. Csak ezzel nem lehet könyvet megtölteni, kell még hozzá valami. Az pedig nem más, mint egy jó kis kaland.

Ezek az összetevők sok múlt századi fantasy történeteknek adták az alapját. Nem véletlenül népszerűek a mai napig, hiszen ezek mind időtálló alapanyagokból dolgoztak. Ezzel nem lehet mellényúlni, ahogyan a régi olvasó is szerette, a mai is fogja. Így aztán aki a mai korban ezzel dolgozik, már az is gyűjthet magának rajongókat. De természetesen nem csak ezért van érdeme a könyvnek, hiszen kell hozzá a könnyed narrátori hang és a jó történet is. Amikben egyébként szintén nincs hiány.

Szóval akkor vissza az elejére. A helyszín megvan. A mágusunkat, aki még csak tanonc, de ez már részlet kérdése megtaláltuk. Kalandok is pipa. Így már elindulhatunk a nagy útra, amit a vándorok hoztak el nekünk, miszerint meg kell találni a legendás várost, ami pusztulásra van ítélve. Innentől viszont nagyon nehezen tudok úgy beszélni a könyvekről, hogy ne legyen spoileres. De persze azért mindenki sejtheti, hogyan folytatódik a történet.

Kalandos utazás

Hőseink el is indulnak az ismert világ határain túlra. Én annál a pontnál éreztem először, hogy úgy tényleg érzelmet vált ki belőlem, amikor a határról visszanéznek. Egészen eddig csak nekünk volt idegen minden, de innentől már velük együtt fedezhetjük fel az újat. Egészen addig a pontig, amíg el nem jutunk a kőből épült körökhöz az első könyv végén. Ami egyébként az én fejemben a Stonehenge képét rajzolta ki. De hogy hogyan van tovább? Az a baj, ha ezt elárulom, lelövöm a legnagyobb rejtélyét az első könyvek miszerint, hogy eljutnak-e Murmirianba, az Aranyvárosba.

Oké, a történetről nehéz többet mesélni, de azért van még mit megemlíteni. Hiába a hasonlóság a régi nagyokkal, attól még nem olyan. Így aztán nem lehet félretenni, azzal hogy “úgyis tudom, mi a vége”. Mindennek tudjuk a végét: a romantikus könyvben összejön és/vagy kibékül valaki, a krimiben elkapják a gyilkost, a fantasy-ban pedig kiépül a szemünk előtt az új világ. Nincs új a nap alatt, ahogy szokták mondani. De azért minden nap, vagy jelenleg minden történet más. Ezért aztán semmiképpen sem szabad az eleje alapján elítélni. Később majd alakul és változik minden.

Ha pedig már később, akkor ez is egy fontos dolog. A történet előrehaladtával, a könyvek befejezésével egyre többet és többet kapunk a világból. Így aztán nem gond, ha az elején nem egészen értjük, vagy hiányoljuk a kifejtést, mert a végére ott lesz minden kirakós darab. Ugye a könyvek hossza miatt sem lehet terjengősen kifejteni rögtön mindent, ami egyébként nem is baj, mert így nem lett sallangos. Minden része új fordulatot hoz. Pörögnek az események és nem találtam olyat, amire azt mondanám, hogy felesleges vagy unalmas lenne benne.

A sorozatot az író ajándékaként olvastam.