Eljött az ideje, hogy Sam Esmail sorozata erre az évre ismét bezárja kapuit a nézőközönség előtt. Mennyire érezzük okosabbnak magunkat, mint tavaly? Valamivel, de ha őszinték akarunk lenni, inkább semmivel. Az évadpremierről szóló cikkünk nem éppen volt pozitív hangvételű. Megfogalmaztam, hogy miért nem kedveltem annyira az első évadot, mint a többség, és hogy ezt az újabb részek sem változtatták meg. Azonban a második etapnak ezennel vége, és pont úgy várom a harmadikat, mint tavaly mások a jelenlegit. A Mr. Robot megvett kilóra. De mit tud az új évad, amit az előző nem? És van, amiben elbukik az előzőhöz képest?

Figyelem! Az írás spoilereket tartalmaz az előző évaddal kapcsolatban!

Elliot, vagy inkább Mr. Robot tervének egy része teljesült, az E-Corpot érintő hack megtörtént. A következő megálló a második fázis. De mi is ez a második fázis? Nehéz dolog kiigazodni a saját terveiden, ha skizofrén vagy, maradjunk annyiban. Elliot mindenkitől elszeparálva tengeti napjait és igyekszik megküzdeni legyőzhetetlennek tűnő betegségével. Míg ő harcot vív Mr. Robottal, addig egykori társainak szembe kell nézniük tetteik következményeivel: bujdosásra kényszerülnek az FBI elől. A világ, kiváltképp az E-Corp pedig próbálja kezelni a fennálló krízist, melyre sokan úgy hivatkoznak, mint az egyik legnagyobb eseményre a történelemben.

Mindig figyelnek minket. Ezt biztosan megtanuljuk a fináléra.

A Mr. Robot új évada lassú. Építkezik, építkezik, gyakorlatilag egészen a legvégéig teszi ezt, és egy pillanatra sem zavartatja magát. Ezennel viszont nem negatívumról beszélünk. Az írói gárda betekintést nyújt mindenki életébe. Hagyja, hogy a szereplők teljes mértékben kibontakozzanak. Sokkal mértéktartóbb történetmesélésről van szó, mint tavaly. Az első évaddal kapcsolatban a legnagyobb kritikám talán ez volt: túl sokat markol. Az utolsó epizódokban tíz percenként kaptuk a csavarokat, amikbe, ha utólag belegondolunk, nehéz belekötni, azonban az adagolás tempója aránytalanul növekedett percről-percre. Nem hagytak elég időt a történetnek, így inkább érződött erőltetettnek, mintsem zseniálisnak. Itt azért hozzátenném, hogy ezt mástól még nem hallottam, mint érv a Mr. Robot ellen, szóval könnyen lehet, hogy velem van a gond.

A színészek brillíroznak. Rami Malek és Christian Slater párosa a Mr. Robot csiszolatlan gyémántja.

A lényeg az, hogy ez a kapkodás már semmilyen formában nincs jelen a 2016-os epizódokban. Elliot és a modern társadalom története épp olyan, mint az előző szezonban, mégis teljesen más. A hackelés mellékágra kerül, a fő szerepet pedig a skizofrénia, és az azzal folytatott ádáz küzdelem veszi át. És itt van Sam Esmail kreativitásának egésze elásva. Skizofréniát ilyen jól ritkán ábrázoltak mozgóképen. Tavaly még jogosnak tartottam az összehasonlítást a Harcosok klubjával, és az első évad esetén továbbra is tartom ezt a párhuzamot, viszont a Harcosok klubjában nem mutatták meg, milyen lehet vele élni, esetleg megbékélni vele. Elliot Alderson és halott apja kapcsolatán keresztül itt viszont láthatjuk, hallhatjuk, tapasztalhatjuk.

Legyen az a szabadulás vágya, a saját elméddel való küzdelem vagy épp saját magad követése és a magad után való nyomozás. A Mr. Robot remekül bánik az eszközeivel, s ezt nem fél a lehető legsötétebb módon megmutatni. Sötét szobák, szürkés idő, eső. Azonban a Zack Snyderi (igen, őt mostanában szeretjük megrugdosni) látszatnál nem áll meg, hanem a tartalom is legalább annyira sötét (ha nem még inkább) és értelmes. Külön kiemelendő a zenei választás. Szinte minden epizódban felcsendül egy oda teljesen nem illő dallam, viszont ez egy afféle groteszk hatást vált ki, és inkább hozzáad a sorozat értékeihez, mintsem elvesz tőle.

Csodás családi fotó. Az egyik legviccesebb jelenetsorhoz köthető.

De akkor negatívumok, nem igaz? Lassú építkezésről beszéltem, és ez az első négy részre kiváltképp igaz. Olyannyira, hogy sokaknak elmehet a kedve az egésztől, ám nem kell félni, nem olyan eset ez, mint a Hannibal harmadik felvonásának első pár részénél. Ez a tempó, és a tavalyihoz képest visszafogott, kevesebbet (ám valahol mégis többet) markoló cselekmény visszatetsző lehet egyesek számára. A készítők visszavették a sebességet. Hagynak elmélázni a múlton (egész jó flashbackeket kapunk), elmerülni a karakterekben, azok tömény depressziójában. Legegyszerűbben úgy tudnám jellemezni, hogy a második évad Elliot drámája, ahogy igyekszik ringbe szállni az őrülettel. Míg Tyrell sokkal érdekesebb karakternek bizonyult az első felvonásban, addig Elliot nálam jelentősen alul maradt. Idén azonban Elliot messze a legérdekesebb szereplő, mondom ezt úgy, hogy az egész sorozat legjobban megírt figurájának díját is átvehetné, ha lenne ilyen.

E-Corp szuper-pszichopata találkozó #231.

Összességében kinek ajánlható a Mr. Robot második évada? Nyugodt szívvel nem merem azt mondani, hogy mindenkit le fog nyűgözni, akinek az első tetszett, ahhoz ugyanis túlságosan más. Aki azonban nem érzett 100%-os elégedettséget az utóbbi alkalommal, nyugodtan tehet vele egy próbát, legfeljebb kellemesen csalódik, ahogy az velem is történt. A harmadik évad jövőre érkezik, ez már biztos. Mi tűkön ülve várjuk, kiváltképp a befejező képek miatt. Sam Esmail nem szarral gurigázik: bebizonyította, hogy nemcsak egy évadra volt tölténye. Reméljük, a befejezésig nem is fogy ki belőlük.