Az előző héten górcső alá került az Arrow 3. évada (link itt), most pedig testvér-sorozata is bemutatásra kerül. Zöld ruhás barátunk esetével párhuzamosan ez is nagy csalódás volt, de kivételesen a pozitív értelemben. Idén a Marvel bepróbálkozott a Daredevillel a DC stílusában és milyen jól állt neki! Nos, a tavaly októbertől indult Flash ugyanezt tette inkább a Marvel stílusában, könnyedebbre véve a figurát, humorosan, mégis komolyan vehetően. Nem is akarom húzni tovább a szót, a Flash első felvonása fantasztikusan sikerült, egyike lett azon a sorozatoknak, melyek gyermeki lelkesedést voltak képesek kiváltani belőlem, mikor eljött az új részre való várakozás. Élménybeszámolónak ez mégis édes kevés, lássuk hát, mit rejt magában Central City.

15 évvel ezelőtt Barry Allen (Grant Gustin) édesanyja meghalt egy lehetetlen eseményben. Vörös és sárga fények cikáztak körülötte, mely során ő rejtélyes módon az utcán találta magát, anyja pedig elhalálozott. Apja börtönbe került, s feltett szándéka a mai Barrynek kihozni őt a börtönből és elkapni a gyilkost. A Central City-beli részecske gyorsító felrobbanása azonban felforgatja nem csak a várost, hanem a világot is örökre. Barry 9 hónapra kómába kerül, majd felébredvén lassan tapasztalja, hogy szuperképességekkel bír. A következő logikus lépés tehát felkeresni Dr. Harrison Wellst (Tom Cavanagh) és a dolgok végére járni. Így alakul meg lassan a Barry, Cisco (Carlos Valdes), Caitlin (Danielle Panabaker) és a kerekesszékbe nyomorított Dr. Wells által alkotott csapat, akiknek szándéka kontroll alá helyezni a részecske gyorsító által előidézett problémákat, például a metahumaneket, azaz a Barryhez hasonlóan szupererőhöz jutott egyéneket.

Tipikus epizodikus felépítéshez ad alapot ez a felállás, és ez a megállapítás be is bizonyosodik, de (és Tyrion szerint a „de” előtt úgy sem számít semmi) ez a struktúra teljes mértékben megbocsájtható, sőt mondhatni belesimul a történetbe. Ezeken az eseményeken keresztül tanulja meg Barry használni a képességeit és bizony az évad egésze alatt folyamatosan zajlik ez a tanulási görbe. Ez magában természetesen nem lenne elég egy fő sztoriszál nélkül, mint az az Arrow esetében is megtalálható. Ezzel el is érkeztünk a sorozat legnagyobb erényéhez. A sárga ruhás ember, tehát a Reverse Flash utáni nyomozás, aki megölte Nora Allent nagyszerűen lett kidolgozva, itt pedig főleg Dr. Harrison Wells karakterére gondolok. A fickó már az első részben sem árul zsákba macskát, tudjuk, hogy valami gond van vele, de ki vajon lehet ő?

Jó tanács: véletlenül se keressetek rá a nevére. A Harrison körüli misztikum olyan mesterien van adagolva, hogy az embernek mindig akad kérdése, emellett pedig folyamatosan egyre többet és többet tudunk meg róla. Kedves ismerőseimmel is sok vitát folytattunk, hogy ki is ő valójában, mindez, ami történik hogyan lehetséges, és abszolút nem sikerült kitalálni (érdemes ránézni a fanok által kreált teóriákra). Erre rátesznek egy lapáttal a szinte minden részben előforduló stáblista utáni jelenetek és Tom Cavanagh játéka. Ez az ember nagyszerűen játszik, a sorozat egyértelmű fénypontja. Ami meg a Reverse Flasht illeti: a DC ismét bizonyította, hogy ezerszer jobban ír gonoszokat, mint a Marvel (tisztelet a kivételnek).

A Flash azért nem tér el a klasszikus, vagy inkább nevén nevezve a gyereket, sablonos szuperhős alapoktól sem. Ott a lány, akivel Barry felnőtt és meg szeretné szerezni (Iris West – Candice Patton), és az élettársa, Eddie Thawne (Rick Cosnett), aki Barry barátja, valamint a jóságos mentor, detektív, aki mindig segít, azaz a pótapa, Joe West (Jesse L. Martin). Ami viszont szép az egészben, hogy a sztori ezeken a sablonokon is megpróbál csavarni egyet, ami képes egy friss érzést átadni. Ehhez hozzácsapódik a zene (Blake Neely remekül összehozta) és a számos crossover az Arrow-val (az összecsapásról a véleményünket itt olvashatjátok).

De nézzük azt a fekete levest. Szerencsére a 23 részbe kevés gyengébb epizód került a vártnál, és azokat javarészt dominálja a Wentworth Miller által alakított Captain Cold és Heat Wave (Dominic Purcell). Ezt a párost szörnyű nézni, túljátszott, fárasztó szereplők. Értem, hogy a Szökésben működtek, de itt inkább egy bazári hangulatot hoztak magukkal. A színészi játék lehetne jobb több szereplő részéről és a drámai részek gyengesége is szintén megvan (nem Arrow mértékűen, a mínusz Diggle sokat segít).

A Flash első évada szenzációsan sikerült, egyike a legjobb szuperhős sorozatoknak minden hibája ellenére, és még azok is kipróbálhatják, akik nem nagyon szeretik a témát (azért nem rögtön az első pár résznél, de a részek elteltével egyre jobb lesz). Időutazás, váratlan csavarok, megpróbáltak mindent kisajtolni a témából, amit csak lehet. A szérián meglátszik, hogy az alkotók szerették az alapanyagot, így nem is nagyon csodálkozom, hogy a Flasht képes volt beemelni a kedvenc szuperhőseim közé, holott láttam már nem egy dologban szerepelni. Ha a Daredevil mellett egy könnyedebb szuperhős kalandra vártok, szintén eltérve a megszokottól, akkor hajrá: ez az egyik legjobb dolog, amit a DC a Sötét Lovag trilógia (nem félre érteni, nem tónusilag értem) óta élőszereplőkkel művelt.

Gondolatok a Legends of Tomorrowról

Az Arrow és a Flash spin-offja, a Legends of Tomorrow 2016 januárjában indul. Ez gyakorlatilag egy team up show lesz olyan hősökkel és gonoszokkal, mint ATOM, White Canary, Firestorm, Captain Cold, Heat Wave, Hawkgirl. Hogy a csapatot miként sikerül összeboronálni az még kérdéses, viszont a Flash fináléja már alaposan megágyazott neki. Az Arrow alapján nem mernék bizakodni, ellenben a Flash és a benne kezelt időutazás miatt bőven akad ok hinni az újabb szériában. Természetesen várjuk, szavazunk neki bizalmat, de ilyen Flash évad után nehéz lesz újat mutatni, ami nem fullad káoszba.