Önmagunk ismeretéhez hozzátartozik az is, hogy tudjuk, honnan jöttünk… A kérdést már szinte unásig ismételték a különböző irodalmi és mozgóképes darabok, de viszonylag kevés mert igazán őszinte és merész képet vázolni szereplői előtörténetéről. A kertész titka ez alól mindenképpen kivételt képez és képes frissességgel megtölteni az agyonismételt témát…

A norvég-dán-német koprodukcióban készült A kertész titka egy fiatal és meglehetősen fiús lány, Rosemari (Ruby Dagnall) és egy vagány újságírónő, Unn Tove (Tuva Novetny) közös nyomozását kíséri figyelemmel. 16 évvel korábban Tove a saját esküvőjén talál rá a kis Rosemarire a mosdóban. A gyermeket a gyámhivatalnak adja, majd a leány kamasszá érve ki akarja deríteni, kik is az ő biológiai szülei. Tove egy televíziós műsor keretében szeretne lehetőséget adni Rosemarinek, de az ifjú tini nevelőszülei féltik mostohagyermeküket a kegyetlen igazságtól és a kissé öncélúnak tűnő tv-showtól. Mit is rejt valójában „a kertész titka?”

A norvég rendezőnő, Sara Johnsen megfelelő magabiztossággal nyúlt a témához, finom, ugyanakkor inkorrekt humorral és belső lelki drámával fűszerezte meg filmjét. Különlegessé mégis az a fajta őszinteség teszi Johnsen alkotását, hogy igazi tabudöntögető témákról is mer nyíltan beszélni, mint pl. a pornózás. Az efféle kérdések általában túl nyersnek számítanak a hasonló, sokszor igen szentimentális drámákhoz, itt viszont pont ez adja A kertész titka sava-borsát. Kiemelendőek azok a sorok, melyeket Tove kissé molett kolléganőjének szájába adtak, mintha csak valami kiforgatott, groteszk freudi pszichológus lenne a hölgy – az az okfejtés az anyátlanságról és a szexualitásról…

A film hangulata meglehetősen meditatív, így a pergőbb atmoszférára vágyó nézőket lehetséges, hogy elriasztja magától. Ugyanakkor éppen ez a kicsit andalító légkör az, amibe beágyazva igazán nagyot ütnek a film polgárpukkasztó szekvenciái. A színészek, színésznők alakítása kifogástalan, főleg a Rosemarit megformáló Ruby Dagnallé, de kollégái és kolleginái is hitelesek szerepükben. A forgatókönyv pedig több érdekes fordulatot is tartogat számunkra, így a történet még akkor sem válik kiszámíthatóvá, ha esetleg mégis megsejtjük a nyomozás várható fejleményeit. A film viszont talán egy ici-picit minden inkorrektsége ellenére naiv is, hisz a legtöbb újságíró sokkal inkább szenzációhajhász módon közelítene meg egy ilyen témát, bár Tove egyfajta anyai küldetésként tekint erre a feladatra, hisz személyesen kötődik Rosemarihez. A befejezés is kissé meseszerűnek tűnhet az igencsak szalonképtelen előzmények ismeretében, de a végkifejlet mégsem giccsbehajló, hanem szívmelengető, hisz Rosemari is segít Tovenek önmaga megtalálásában.

A kertész titka nem igazi tömegfilm, de az efféle európai filmcsemegék rajongóinak feltétlenül ajánlom, és a maga módján tökéletes randifilm az elborultabb darabok kedvelőinek, elsősorban persze a hölgyeknek. Nem gyarapítja a világmegváltó mozik sorát, de ha vevők vagyunk az efféle stílusra, érdemes pénzt áldoznunk arra, hogy a norvég rendezőnő folytassa munkáját. A film esetleges sikerén felbuzdulva pedig talán más alkotók is rájönnek arra, hogy érdemes kicsit levetkőzniük a szalonképesség hófehér mázát, még ha ez túlságosan formabontónak is tűnik. Néha jót tesz egy kis polgárpukkasztás!