Amikor felmerül a Lucasfilm neve, akkor sokan értelemszerűen egyből a Star Wars-ra gondolnak. Egyeseknek talán esetleg még az Indiana Jones is beugrik. Azonban van egy másik alkotás is, ami ugyanide tartozik, mégpedig a Willow. A Willow alapvetően egy tipikus randomgenerált fantasy bullshit, aminek az adja a különlegességét, hogy a főszereplője egy alacsonynövésű, vagyis törpe ember. Habár az alkotás meglehetősen jó fogadtatásban részesült, ennek ellenére sokáig mégsem kapott folytatást. Legalábbis audiovizuális formában. Viszont nem régiben a Disney ezt a franchise-t is felkarolta és így a Willow immár sorozatként folytatódik tovább.

A történet nagyjából 20 évvel az eredeti film cselekménye után veszi fel a fonalat. A helyszínül szolgáló királyságban és úgy általában véve az alkotás egész világában viszonylag béke van. Azonban a gonosz erői a háttérben ismét munkához látnak és egy váratlan rajtaütés során elrabolják a trónörökös herceget, akinek a megmentésére a húga indul útnak egy meglehetősen szedett-vedett kompániával. Ugyan az alapfelállás elég klisés és igazából maga a történet sincs túlbonyolítva. Ám a Willow tipikus esete annak, amikor valamit az tesz jóvá per érdekessé ahogyan az meg van valósítva.

Márpedig a Willow alapvetően egy klasszikus mese, amiben a jó azért jó, mert jó. A rossz pedig azért rossz, mert rossz. Ugyan persze van egy pár szürkének beállított karakter, ám igazából a végén róluk is mindig kiderül, hogy valójában hová is tartoznak. Természetesen a korszellem ezt az alkotást is utolérte, ami valljuk be így a Disney égisze alatt annyira nem meglepő. Viszont meg kell hagyni, hogy ebben az esetnek ez kifejezetten jól áll ennek az alkotásnak. Habár nyilván lesznek olyanok, akiket ez esetleg zavarni fog.

A cselekmény igazából egy afféle roadmovie jellegű felnövéses történet, mivel a szereplők nagyrésze még kvázi tinédzser korban van. Valamint a sorozat egyben a Willow világát is igyekszik kibővíteni. Emellett számos olyan szereplő és különböző elem is visszajön, amik már az eredeti alkotásban is benne voltak. Viszont az akkori technológiai korlátok miatt nem vagy nem feltétlenül jelenhettek meg olyan formában, ahogyan most. Egyébként részben a sorozat miatt újranéztem az eredeti filmet és hát fogalmazzunk úgy, hogy helyenként azért érződik rajta a közben eltelt idő.

Azonban mivel a Willow mindig is inkább egy karakterközpontú történet volt, így inkább térjünk is rá a karakterekre. A címszereplő, akit egyébként az őt annak idején megformáló Warwick Davis alakít, ugyancsak később csatlakozik a társasághoz, azonban itt már a karakternek egy jóval érettebb, bölcsebb és tekintélyt parancsolóbb változatát kapjuk. Emellett számos másik korábbi karakter és az őket alakító színész is feltűnik. Például Joanne Whaley az immár királynővé vált Sorsha-ként.

Ugyanakkor Madmartigan karaktere bár sokszor van említve az egész alkotás során, viszont az őt eredetileg alakító színész Val Kilmer egészségügyi okokból nem tudott visszatérni ebbe a szerepbe. Habár nincs kizárva, hogy később esetleg feltűnjön, mármint fizikai formájában is, hiszen az alkotók fennhagyták ennek a lehetőségét. Illetve persze a történet azért igyekszik valamiféle magyarázatot adni arra, hogy a karakter miért nincs jelen. Ám az sincs kizárva, hogy végül digitális trükkökkel vagy egy újracastinggal kell megoldani ezt a dolgot.

Ami pedig az újdonsült szereplőket illeti. Egyfelől itt van az immár felnőtt Elora Danan (Ellie Bamber), aki körül igazából az egész cselekmény forog. Ő ugyanis egy afféle megjövendölt messiásszerű figura, aki emellett egy nagyhatalmú mágus is. Ám persze itt még csak tanulja az erejét és kvázi igyekszik felnőni a feladathoz. Valamint mivel romantikus szálak is fűzik az elrabolt herceghez, így ez ad egyfajta személyes drámát is az eseményeknek.

Aztán ott van még Kit (Ruby Cruz), aki ugye a herceg húga, vagyis a hercegnő és, hát ő igazából egy tipikus Disney hercegnő, aki klissés módon többre vágyik, mint amit a jelenlegi helyzete megenged neki. Vagyis kalandozni akar a nagyvilágban. Méghozzá a szerelmével Jade –del (Erin Kellyman), aki inkább a királyi testőrségbe vágyik. Illetve az ő karakteréhez kapcsolódik még egy drámai fordulat per világépítő dolog is, de az már kissé spoileres lenne.

Végül pedig ott van Graydon (Tony Revolori), aki elvileg Kit leendő férje lenne, illetve egy elég hányatatott és sötét múltú figura, aki emellett még a mágiához is ért. Valamint az utazás során elkezd gyengéd érzelmeket táplálni Elora iránt. Őket terelgeti a kivénhedt és sokat látott a megváltást kereső tolvaj per kalandor Boorman, aki elvileg Madmartigan barátja volt és igazából a legtöbb komikum forrása is az ő karakteréhez köthető. Személy szerint nekem ő a kedvencem.

Természetesen mivel ez az alkotás egy kvázi akciókalandfantasy, így meglehetősen sok harc jelenet is van benne, amik egész jól meg vannak koreografálva. Emellett maguk az ellenfelek is érdekesek, illetve ijesztőek. Vagy legalábbis visszataszítóak. Nemcsak gyerekfejjel nézve. Habár a mágia használat és úgy általábanvéve a varázspárbajok eléggé bénán lettek megvalósítva. Illetve ott van még az az egy darab gusztustalan jelenet a végén.

VÉGSZÓ
Összességében véve a Willow egy teljesértékű szórakozást nyújtó alkotás az egész családnak. Nem feltétlenül eredeti, de határozottan érdekes.