A sajnálatos Virginia-i lövöldözések miatt egy hetet csúszik az évadzáró, ez bőven elegendő idő ahhoz, hogy aki nem látta pótolja a Mr. Robotot. 

Ha úgy kellene indítanom a cikket, hogy mit tudunk a Mr. Robotról, akkor nyugodtan leírhatnám, hogy semmit. Igyekszem spoilermentes lenni, ám ha valaki mégis ódzkodna minden apró dologtól, az a következő mondat után azonnal nézze meg az első részt, mert ez egy olyan sorozat, ami mindenki számára kötelező.

Nem fog mindenkinek bejönni, de ez így működik, nem vagyunk egyformák. A főszereplő egy Elliot Alderson (Rami Malek) nevű srác, aki nappal az Allsafe nevű számítógépes biztonsági megoldásokkal foglalkozó cégnél dolgozik, éjjel pedig a sötétben megbúvó hacker-forradalmár. Elliotnak minimum annyi baja van, hogy egy több éves tapasztalattal rendelkező profi terapeuta is feladná a diplomáját tőle: morfiumfüggő, szociofób, üldözési mániás, több lelki sebből vérző srác, aki kerüli az emberek tekintetét és mindenféle testi kontaktust, szociális érzéke pedig közel nulla. Munkatársnője Angela (Portia Doubleday) az ügyeletes szomszédlány, akivel gyerekkora óta ismerik egymást, ráadásul egy E-Corp (találóan Evil Corporation) névre hallgató cég a felelős Eliot édesapjának és a lány édesanyjának haláláért, amely nem mellesleg az Allsafe egyik fő ügyfele. A fiú tehát így éli életét, a szomszédban lakó nőtől (Shayla – Frankie Shaw) szerzi be a drogot, feltöri Angela pasijának és a saját terapeutájának gépét, egészen addig, míg fel nem tűnik a színen az FSociety. A csoport hackerkedés útján akar revolúciós forradalmat kirobbantani és egyúttal kiiktatni az Evil Corporationt, a vezetőjük pedig az a bizonyos címben szereplő Mr. Robot (Christian Slater), aki szeretné Elliotot a csapatában tudni. 

Amiben meg kell adnunk a piros pontot a készítőknek, hogy nem veszi félvállról a hackerkedés bemutatását. Nem látunk szemüveges szakértőket, akik egy nyomorult Word fájlban törik fel az FBI szervereit, vagy csili-vili, ugyanakkor nem létező operációs rendszereket, ahol kusza, kivehetetlen adatokat figyelnek ki. Nem, Linuxot használnak a gépeken, érted? Persze egy hozzáértő biztos kiszúrna egy-két hibát, de laikusként képtelenség belekötni a szakmai részébe a dolognak, és végre nem erőltetnek fake oprendszert, amiben egyszerre tűnik fel mind a Windows, mind a Mac kinézetére jellemző motívum. (brrr…)

A másik része, amiben a Mr. Robot zseniális, az a hangulatteremtés és a fényképezés. Az USA Network egy igazán kábelcsatornára illő, filmes hatású sorozatot tett az asztalra, de ez egyben a hátránya is lehet abból a szempontból, hogy talán ajánlott darálva nézni az évadot. Nem találni rossz részeket benne, de lesznek középszerben evező epizódok, ahol egyszerűen kevésnek tűnt a játékidő, bár a narratíva és a történetből kihozott fordulatok kárpótolnak minket ezekért. Például volt olyan epizód (nem mondom meg melyik), amiben akkora pofont kaptam nézőként, hogy filmekben is ritkán! A sorozat részeit pedig Elliot darálja nekünk, aki (mint mér sejthető) messze nem egy megbízható személy. Említettem már, hogy egy képzeletbeli személyhez beszél, és azt, hogy az maga a néző?

A sorozat másik erőssége a színészek. Christian Slatert említenem sem kell, mindig valahol a világhírnév és a középszerű színészek kategóriája közt ingázott (inkább az utóbbiban manapság), pedig ha kicsit is megerőlteti magát, zseniális színészi teljesítményre képes (a Breaking In remélem mindenkinek megvolt). A gárda többi tagja is korrekt munkát végez a karakterével, de aki kitűnik, az Rami Malek. Komolyan mondom, itt Bryan Carstoni magasságokról beszélünk, és minimum annyi díjat érdemel ezért a szerepért, mint amennyit ő kapott a Breaking Bad miatt.

A rendező az egyiptomi származású Sam Esmail, az Arab Tavasz hatására írta meg a sorozatot, azt a forradalmi hangulatot akarta belevinni. Kétségtelenül sikerült is neki, a kontroll és a lázadás átültetése, bemutatása is működik, elég csak az FSociety maszkjaira nézni, egyből Guy Fawkes ugrik be. Elliot, bár zseniális hacker, de képtelen normális szociális kötelékeket kialakítani, az emberekre is, mint gépekre tekint, feltöri őket. A sorozat eszmeiségéhez hozzátartozik, hogy megkérdőjelez mindent, ami körbe vesz minket, és ez minket is erre késztet, sőt, el sem tudjuk kerülni, mert lépten – nyomon kapunk egy sokkot részenként, hogy „akkor most mi a jó franc is van”? Arról nem is beszélve, hogy folyamatosan kikacsint a nézőre. Ott van például az E-Corp logója, (egy amerikainak) nehéz nem az Enronra gondolnia, ami valós cég, de említhetném még a zenei hátteret, ahol elég ügyesen játszanak a számok kiválasztásával, gyakran utalás szinten.

A Mr. Robot az idei év egyik legjobb meglepetése. Ha így folytatja instant klasszikus lesz, bár lehet ehhez nem kell a folytatás.