Vannak olyan alkotások, amikről az ember úgy érzi, hogy mindenképpen beszélnie kell. Ilyen volt nálam például a Lányok Dubajban című film is, amiről bővebben az alábbi linken olvashattok. Hasonló a helyzet az Édes tini élet című könyv, vagyis hát könyvekkel is, amikről szintén muszáj vagy legalábbis érdemes lenne beszélni, mert olyan dolgok vannak benne, amik mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ezt azonban újfent olyan módon kell megtenni, ami egyesek számára kellemetlen, felkavaró vagy akár egyenesen visszataszító is lehet. Szóval ismét egy tabumentes cikk következik.

Igazából ez nem az eredeti, teljes értékű kritika, mert az végül olyan hosszú lett, hogy nem jelenhetett meg ezen a felületen. Így ez most csak egy afféle rövidített verzió, ami csak nagyvonalakban igyekszik felvázolni, hogy pontosan mi is a probléma ezzel az úgynevezett alkotással. Természetesen a rend kedvéért azt is muszáj megemlítenem, hogy ez a cikk is RENDKÍVÜL SPOILER-es lesz, viszont terjedelmi okokból rengeteg dolog nem lesz részletesen kifejtve itt. Akit esetleg érdekel és szeretne egy teljesebb képet kapni erről az alkotásról, az az alábbi linken megtekintheti ennek a kritikának a bővített verzióját.

Beszéljünk egy kicsit az egóról, illetve annak megjelenési formájáról, az egoizmusról. Merthogy az általános közvélekedés per közmegvetés ellenére az ego alapvetően nem egy rossz dolog. Ugyanis az ego adja az adott személy öntudatát/önérzetét, illetve az önmagába és a képességeibe vetett hitet, vagyis másszóval azt a fajta magabiztosságot, ami az egyén önérvényesüléséhez szükséges. Természetesen a probléma itt is, mint minden másnál a mértékkel van. Mivel a túlzott ego már inkább akadályozza az adott egyén önérvényesítő képességét és bizonyos esetekben akár még komoly személyiségtorzulásokhoz is vezethet, vagyis más szóval az illető arrogánssá válik és emiatt nem lesz képes vagy csak szimplán nem akarja észrevenni a saját hibáit, mert az számára olyan lenne, mintha egy kést szúrnának belé.

Ez a fajta hozzáállás pedig akkor válik igazán károssá, hogyha az adott illető valami olyan tevékenységet folytat, amivel mások életére vagy úgy általában véve a társadalomra is hatással lehet. Márpedig a művészet egy kifejezetten ilyen terület. Elég csak arra gondolni, hogy John Lenon gyilkosa állítólag egy bizonyos könyv elolvasása után tette azt, amit tett. Persze nem a művészet felelős ezekért a dolgokért, hiszen az csupán egy eszköz, amivel az adott személy ki tudja fejezni magát. Ezért is szokták olykor terápiás célokra is használni.

Ugyanakkor az is tény, hogy a művészek egy jelentős része meglehetősen egoista. Még ha ez olykor nem is feltétlenül nyilvánul meg annyira látványos módon. Azonban ha valaki kicsit jobban körbenéz, akkor feltűnő, hogy például a legtöbb írásos alkotásban az alkotó magáról mintázza a főszereplőt. Vagy éppenséggel akár egy az egyben saját magát teszi meg főszereplőnek. Vagy legalábbis valamilyen prominens pozícióba helyezi lásd pl. Pitacus Lore Lorieni krónikák című sorozata.

Persze az még önmagában véve nem feltétlenül kellene, hogy problémát jelentsen, hogy az alkotó önmagát tette az adott alkotása középpontjába. Viszont sokan és sok esetben ilyen és vagy ehhez hasonló módokon élik ki a saját elfojtott vágyaikat. Vagy éppenséggel állítják magukat olyan helyzetbe, amelyek finoman szólva sem fedik le a valóságot. Például, amikor az egyébként ronda, kiközösített és általában mindenben béna személy lesz a nagy világmegváltó akárki. Vagy csak különösebb teljesítmény nélkül megszerez minden számára tetsző férfit per nőt, esetleg olykor mindkettőt. Vagyis másszóval az illető egyfajta álomvilágot épít fel magának, ahová adott esetben elmenekülhet a valóság keserűsége elől.

Ennek a fajta jelenségnek pedig kifejezett bár nem kizárólagos területe a Wattpad nevezetű közösségi felület. Egyébként maga a Wattpad ötlete, vagy legalábbis a mögötte lévő elgondolás alapvetően szintén nem egy ördögtől való dolog. Hiszen így egyfelől a különböző alkotóknak lehetősége van a közönség előtt megmutatni, hogy mire képesek. Másfelől pedig a közönség is kvázi ingyen jut hozzá végtelen mennyiségű tartalomhoz. Az persze más kérdés, hogy ezeknek az alkotásoknak olykor milyen a minősége. Ugyanakkor a Wattpad által kerültek már előtérbe olyan alkotók, akik máskülönben nem biztos, hogy lehetőséget kaptak volna. Közülük a legismertebb Anna Todd, aki a Miután széria megalkotója. Bár tény, hogy az az alkotás is eléggé… megosztó lett. Mondjuk én speciel csak a filmeket láttam, de erről talán majd máskor bővebben is lesz szó.

És akkor ezzel meg is érkeztünk a jelenlegi cikk alanyához, az Édes tini élet című alkotáshoz, amely eredetileg szintén a Wattpad-en indult, majd azután nyomtatott formába is került. Maga az alkotás egy bizonyos Heniko Sakka nevéhez köthető, aki a keleties hangzása ellenére egy álnéven író magyar szerző és bár ugyan nem titok a valódi kiléte, viszont én ezt most itt bizonyos okokból nem kívánom felfedni, akit érdekel nyugodtan nézzen utána. Illetve a cikk további részében csak úgy fogok rá hivatkozni, mint Heni.

Magáról Heni-ről annyit érdemes tudni, hogy már középiskolás kora óta szeretne az írással foglalkozni és az Édes tini élet mellett több folyamatban lévő alkotása is volt/van még Wattpad-en. Valamint hogy korábban az Édes tini élet-nek már volt egy megjelent verziója, ám később Heninek kreatív nézeteltérése támadt az akkori kiadóval (akikről egyébként megjegyzem baromi sok rosszat lehet hallani). Végül azután egy hosszabb ideig tartó átdolgozás után 2020-ban megjelent az Édes tini élet mostani verziója. Habár nem sokkal a cikk elkészülése előtt Heni az egyik közösségi platformon jelezte, hogy ismét átdolgozásra fog kerülni ez az alkotás.

Emellett sokaknak talán az is feltűnhet, hogy Heni meglehetősen aktívan jelen van a különböző közösségi platformokon és minden lehetséges módon igyekszik hirdetni az alkotását, ami bár valahol érthető, ugyanakkor azért számos kívánni valót is hagy maga után. VISZONT, amiben minden szerző kivétel nélkül példát vehetne róla, azok a róla, vagyis a Heni-ről elérhető információk. Legalábbis szerintem baromi gáz, hogy pl a kvázi ifjúsági irodalom királynőjének kikiáltott Leiner Lauráról jóval kevesebb információ érhető el, mint egy random kezdő íróról. Márpedig ez azért lenne fontos, mert egyfelől így az adott alkotóról is könnyebb cikket írni. Másfelől az esetleges érdeklődök/rajongók is érdekes információkhoz juthatnak. Valamint ezzel az alkotó is képes lehet megvédeni magát az idióta konteóktól.

Egyébként ha már itt tartunk akkor az sem titok, hogy van valamennyi személyes érintettségem ennek az alkotásnak a kapcsán. Ezzel részletesebben a bővített verzió foglalkozik. Viszont röviden összefoglalva annyi, hogy annak idején még írtam egy kritikát az Édes tini élet első részéről, ami miatt összetűzésbe keveredtem az alkotó Henivel. És még pár másik illetővel. Ám akkor most térjünk is rá az egyes könyvekre, amikről most ugyan inkább csak egy afféle rövid összegzést lehet olvasni. Részletesebb kritikáért lásd a bővített verziót.

EGY KIS ÍZELÍTŐ ABBÓL, AMI VÁR – ÉDES TINI ÉLET

Az Édes tini élet műfaját tekintve egy afféle ifjúsági, vagy ha úgy tetszik young adult regény, amely központi elemének a sportot, azon belül is az európai focit (van amerikai meg ausztrál változat is) teszi meg és a történetet igyekszik humoros vagy legalábbis annak szánt módon bemutatni. Ugyan alapvetően rengeteg klisésnek mondható elemből épül fel, viszont maga az alapötlet, illetve a mögötte lévő elképzelés egyáltalán nem rossz és kétségkívül vannak benne érdekes ötletek. Csak hát ugye az a fránya megvalósítás.

Ahhoz, hogy ezt a jelenséget megértsük, nem árt tisztázni egy bizonyos fogalmat, az úgynevezett Bad writting-ot. Ami szó szerinti fordításában ugyan Rossz írás-t jelent, ám értelmét tekintve inkább Elhibázott írás-ként érdemes fordítani. Ezt a kifejezést általában olyan alkotásokra használják, amelyek bár jó alapkoncepcióval és jó vagy érdekes elemekkel/eszközökkel rendelkeznek, azonban valami mégis félremegy az alkotás során és az egész nem igazán áll össze, vagy legalábbis a Közönségnek van egyfajta hiányérzete az alkotással kapcsolatban.

Ennek oka pedig általában az alkotói inkompetencia, ami egyfelől adódhat az adott alkotó hozzá nem értéséből. Másfelől pedig egy egyébként nem feltétlenül pocsék alkotó hanyagságából. Olykor esetleg a kettő keverékéből. Márpedig az Édes tini élet hibáinak jelentős része egyértelműen alkotói inkompetenciából fakad. Emellett az is eléggé érződik, hogy az alkotás inkább szolgálja az alkotó, vagyis Heni egójának ápolását, mintsem a Közönség szórakoztatását. Legfeljebb csak a két dolognak helyenként van közös halmaza. Na de akkor lássuk is most magát a konkrét alkotást.

A történet röviden arról szól, hogy adott egy fiatal középiskolás lány, nevezetesen Rietta, avagy Ria Süß, aki a családjával éppen új helyre költözik, ahol aztán rövid úton összetűzésbe kerül a helyi nagymenő Devon Turnerrel. De persze aztán kiderül, hogy ők igazából inkább vonzódnak egymáshoz, csak ezt nem igazán akarják beismerni egymás előtt, így ez számos konfliktusos helyzethez vezet. Emellett van egy közös szenvedélyük is, nevezetesen ugye a foci.

Habár a cselekmény elvileg a foci köré épül, azonban a focis részek, már az a kevés, ami van valami olyan kibasszottúl szarul vannak megvalósítva, hogy az valami elképesztő. Az még hagyján, hogy az alkotás semmibe veszi a foci szabályait, de helyette nem állít fel semmiféle sajátos szabály vagy keretrendszert. Emellett még tele van egy rakás logikai ellentmondással is. Valamint a végső focimeccsnek, ami a Ria vezette lánycsapat és a Devon vezette fiúcsapat között zajlik konkrétan NINCS TÉTJE. Illetve ami van az is több sebből vérzik. Ráadásul az egészből csak úgy sugárzik a masszív férfiellenesség.

Ugyanakkor az alkotás többi részével sincs rendben semmi. A karakterek rettenetesen felszínesen vannak kidolgozva. Kivéve talán a két főszereplőt és emellett rendkívül pocsék a karaktervezetés is. Az alkotás háttérvilága, az úgynevezett Lore sincs megfelelően kidolgozva. Emiatt az alkotás tele van logikai hibákkal és olyan plothole-okkal, vagyis történetbeli lyukakkal, amik miatt szinte élvezhetetlen az egész történet. Ezeknek a dolgoknak a részletesebb kifejtését lásd a BŐVÍTETT VERZIÓBAN.

A KESERŰSÉG ÖSSZES ÁRNYALATA – ÉDESEBB TINI ÉLET

Bizonyára sokakban felmerülhetett az a kérdés, hogyha már ennyire nem tetszik nekem ez az alkotás, akkor tulajdonképpen miért is olvasom? Nos, ennek több oka is van és nem, az egyáltalán nincs köztük, hogy mert szándékosan fikázni szeretném ezt az úgynevezett alkotást, mondjon bárki bármit is. Egyfelől úgy gondoltam már csak a korábban említett balhé miatt is, hogy talán érdemes lenne megnézni, hogy végül hova fut ki ez a dolog, nem mellesleg bevallom valamennyire maga a történet alakulása is érdekelt. Másfelől ezidőtájt láttam a Miután filmeket is, ahol az első rész szintén valami kibaszottúl szar volt, azonban a folytatása már meglehetősen jóra sikeredett. Szóval úgy voltam vele, hogy adjunk még egy esélyt az Édes tini élet-nek is, hátha valami hasonló lesz a helyzet. Nos, fogalmazzunk úgy, hogy egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam.

Igazából szerintem elég sok mindent elárul, hogy ennek a résznek a kvázi elemzése teszi ki a bővített verzió majdnem felét. Szóval itt és most ebben a cikkben nem fogok tudni kitérni ennek az alkotásnak, illetve konkrétan ennek a résznek az összes hibájára. Márpedig ennek az alkotásnak, mármint az Édesebb tini élet-nek aztán van hibája bőven. Konkrétan egy valóságos aranybánya azok számára, akik élvezetüket lelik abban, hogy fikázhatnak valamit. Habár azt azért el kell ismerni, hogy az alkotás vége felé van egy meglehetősen cuki jelenet, amit igazságtalanság lenne elvitatni tőle.

Viszont akkor, amit röviden erről az alkotásról/részről érdemes tudni, hogy a történet folytatódik. A focis részek továbbra is szarok és ellentmondanak minden logikának. Emellett Heni igyekszik valamilyen szinten kibővíteni az alkotás világát. Megjelennek új karakterek is. Ám a konfliktusok, amik velük együtt jönnek azok olyan agyzsibbasztóak és még csak rendesen sincsenek kidolgozva. Emiatt számos helyen a dramaturgia sem működik megfelelően. Valamint a cselekmény romantikus, vagy legalábbis annak hazudott szála is egy olyan káros mintát mutat, amit sajnos ennek ellenére feltehetően sokan, főként egyébként nők vonzónak fognak találni, mert bizonyos vágyálmokra épül.

AZ UTOLSÓ FALATOK – LEGÉDESEBB TINI ÉLET

Mivel az Édes tini élet második része olyan kibaszottul szar volt így bevallom kissé kétségessé vált számomra, hogy tényleg el akarjam olvasni a harmadik részét is. Azonban egyfelől a Zeigarnik-hatás, vagyis az elkezdett dolgok iránti befejezési vágy végül felülkerekedett rajtam. Másfelől pedig úgy gondoltam, hogy Heni munkásságának tényleges megítéléséhez is szükséges ismerni a teljes alkotást, vagyis az Édes tini élet mindhárom részét. Emellett valahol az is sokat segített, hogy a két 365nap film, a She-Hulk/Amazon, illetve az a botrányosan szar Gyűrűk ura sorozat, mármint A Hatalom Gyűrűi annyira feltornázták az ingerküszöbömet, hogy szinte már fenn sem tudtam akadni ennek a résznek a baromságain.

Mondanám, hogy ez a rész lezárja ezt a történetet, de igazából pont ez az egyik főprobléma, hogy nem teszi ezt meg. Sőt, az alkotó Heni már be is jelentette, hogy lesz folytatás (mire valaki ezt a cikket olvassa már lehet, hogy van is). Ugyan ennek a résznek már vannak működőképes elemei. Főként, ami a két főszereplő Devon és Ria közötti romantikus szálat illeti. Azonban továbbra is ott vannak azok a bizonyos logikai hibák, amiknek az ékköve az a rettenetesen elbaszott emberrablós jelenet.

Ám, ami mind közül talán a legszörnyűbb, hogy ennek a résznek és úgy összességében véve az egész alkotásnak egy olyan rettenetesen káros üzenete van, ami sajnos feltehetően sokak számára szimpatikusnak fog tűnni, mert egy bizonyos vágyálomra épül. Konkrétan az Édes tini élet egy toxic feminin alkotás. Habár tény, hogy legalább nincsenek benne úgymond pikáns jelenetek. Azonban a folytatásában állítólag már azok is lesznek. Szóval nincs kizárva, hogy idővel a Netflix talán majd ezt is meg fogja filmesíteni.

ZÁRÓGONDOLATOK

Ugyan sokszor elhangzott már ennek a cikknek a során, de mindenképpen érdemes elolvasni ennek a kritikának a bővített változatát. Főleg, ha valaki úgy érzi, egyébként megjegyzem valahol jogosan, hogy ez most csak egy afféle felszínes fikázás, ami azért készült, hogy lehúzza ezt az úgynevezett alkotást és annak alkotóját. Azonban számos olyan dolog van az Édes tini élet kapcsán, amiről nem árt nyíltan és őszintén beszélni. Még ha kicsit hosszan is.

Egyébként Heni közösségi oldalán találhatók olyan videók, amelyek magyarázatul szolgálnak az Édes tini élet bizonyos hibáira. Csakhogy egyfelől ezek az anyagok nincsenek mellékelve a könyvhöz pendrive-on vagy cd-n. Másfelől pedig nem lehet elvárni a Közönségtől, hogy átnézze ezeket, ami ráadásul sok esetben több idő lenne, mint maguknak a könyveknek az elolvasása. Nem, egy alkotás vagy igazolni tudja a saját létjogosultságát vagy pedig nem.

Illetve az is gyakran visszatérő érv többek között ez az alkotás mellett is, hogy igazából ez csak egy szórakoztató dolog, nem kell komolyan venni, csak élvezze mindenki. Aha, ha viszont a szórakoztatás, mint olyan egy ilyen mindent felülíró dolog, akkor ezek szerint például a kutyaviadalokkal is minden rendben van? Hiszen sokan azt is szórakoztatónak találják. Gazdasági érdek is van mögötte és ráadásul a világ egy jelentős részén még csak törvénybe se ütközik. De ide lehetne venni akár a gladiátorjátékokat is. Valahol kell, hogy legyen egy határ.

Ugyanakkor jogos lehet az a felvetés is, hogy ha tényleg ennyire szar ez az alkotás, akkor mégis hogy a picsába kerülhetett ki így ebben a formájában? Nem voltak szerkesztők vagy próbaolvasók, akiknek esetleg feltűntek volna ezek a dolgok? Nos a válasz erre a kérdésre sokkal összetettebb, mint az elsőre tűnik és alapvetően a hiba inkább a jelenlegi magyar könyvpiaci rendszerben van, mintsem az adott alkotóban, aki jelen esetben ugyebár Heni.

Természetesen minden esetben az alkotón múlik, hogy az adott alkotásból mit és hogyan tud kihozni. Azonban az alkotói szabadságnak is megvannak, vagy legalábbis meg kellene hogy legyenek a maga korlátai. Mert bár tény, hogy vannak az Édes tini életnél sokkal félresikerültebb és elbaszottabb alkotások. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a rendkívül káros mentalitást, aminek a mentén például az Édes tini élet is készült. Nem beszélve a készülő folytatásokról. Személy szerint én jobban szeretném, ha olyan romantikus jellegű alkotások születnének, amik inkább arról szólnának, hogy mondjuk a nők is nyugodtan kezdeményezhetnek ismerkedést. Vagy ha már azt nem is, akkor legalább adják meg a lehetőségét annak, hogy valami érdemi kommunikáció alakuljon ki az egyes felek között. Mert ez egy oda-visszaható folyamat és ahogyan az egyik fél viselkedik, úgy fog rá reagálni a másik is. Talán majd egyszer lesznek ilyen jellegű alkotások is. Mindenesetre nem szeretném, hogy ennyire negatív hangulatban érjen véget ez a cikk, úgyhogy itt van egy vidám szám, ami valamelyest passzol ehhez az alkotáshoz is.