Amióta a 92. Oscar gálán meglepetésre óriási sikert aratott az Élősködők című dél-koreai társadalomkritikus thriller, a filmrajongók az internet világában lelkesen ünneplik ezt a győzelmet, sokan közülük pedig reményüket fejezik ki a dél-koreai, illetve tágabban az idegen nyelvű filmek várt előretörése kapcsán, amit ez a történelmi elismerés okozhat. A dél-koreai filmek iránti érdeklődés növekedését remélve, ezt elősegítendő álljon itt egy sorrend nélküli ajánló olyan dél-koreai filmekből, amik mindenképpen megérdemlik a figyelmet minden mozirajongótól.

Demilitarizált övezet: JSA (2000)

Park Chan-wook rendező első, nemzetközi elismerést hozó filmjében a két Koreát elválasztó demilitarizált zónában történt, két halálos áldozatot követelő incidens kivizsgálásába enged bepillantást a direktor. A mű egy remekül elkészített, érett és végig izgalmas thriller, aminek legnagyobb erénye, hogy remekül megmutatja az Észak-Korea és Dél-Korea közti feszültségeket, de nem nagypolitikai szempontból, hanem emberi sorsokon, tragédiákon keresztül.

Oldboy (2003)

Szintén Chan-wook munkája a 2004-ben cannes-i Nagydíjat is elnyerő Oldboy. A film Oh Dae-soo pokoljárásának története, akit egy napon ismeretlen emberek ismeretlen okból elrabolnak, évekig fogva tartanak, majd hasonlóan magyarázat nélkül szabadjára engedik. A bebörtönzés évei alatt megtört, csak a bosszúnak élő Oh Dae-soo fogvatartói nyomába ered, és bármin vagy bárkin átgázol, ami ebben megpróbálja feltartóztatni. A mű csak erős idegzetű nézőknek ajánlott, a rendező nem finomkodik a főhőséből előtörő állat bemutatásával, a fizikai megpróbáltatásoknál pedig csak a lelki megpróbáltatások a nagyobbak. A nyers brutalitással együtt viszont egyetemes filozófiai kérdések is előkerülnek bűnről, bűnhődésről és a bűneinktől való menekülés lehetőségéről, garantáltan elgondolkodtató és maradandó élményt szerezve nézőjének.

Tavasz, nyár, ősz, tél…és tavasz (2003)

A Tavasz, nyár, ősz, tél…és tavasz az évszakok váltakozásának természetes és költői ciklusába ágyazva mutatja meg egy világtól elzárt helyen élő tanítvány felnövésének történetét mestere keze alatt. A film egy 103 percen át tartó elmélkedés tettekről és következményeikről, változásról és elmúlásról, szerelemről, természetről és életről. Kim Ki-duk rendező pedig remek érzékkel mesél nézőjének, szinte szavak nélkül, csak csodálatos képeinek erejével adva át tanításait.

Bin-jip – Lopakodó lelkek (2004)

Kim Ki-duk szereplői a direktor Lopakodó lelkek című filmjében sem szólnak sokat, mégis hallgatásukkal annál többet tudnak mondani értő közönségüknek. A történet főszereplője egy különös fiatalember, aki üresen álló lakásokba tör be, ahonnan semmit nem lop el, a szállásért cserébe viszont mindenféle ház körüli teendőt elvégez, míg a lakók távol vannak. Egy napon találkozik egy boldogtalan kapcsolatban élő nővel, akivel egymásra találnak, persze szerelmük a férfi furcsa életvitelének köszönhetően nem alakulhat zökkenőmentesen. Gyönyörűen megkomponált, érzelmes film, amire nehéz ráhangolódni, de óriási élményt ad, ha sikerül.

Bosszú asszonya (2005)

A címszereplő Lee Geum-ja, aki nemrég szabadult a börtönből. A Bosszú Asszonyát ártatlanul ítélték el egy olyan gyilkosságért, amit nem követett el, ezen a traumán pedig a nő képtelen túllépni, ebből következően kezdetét veszi ördögi igazságérzetétől vezérelt hadjárata az igazi gyilkos megbüntetésére. Chan-wook rendező egyik kedvenc témája, a bűn és bűnhődés kérdése itt is visszatér, olyan örökké aktuális kérdéseket feszegetve, mint hogy mitől válik valaki bűnössé, kinek van joga ezt eldönteni, és kinek van joga az ítéletet végrehajtani. Elegáns, remekül megrendezett, véres ékköve ez a bosszúfilmeknek. 

Cyborg vagyok, amúgy minden oké (2006)

Young-goon egy közönséges lány, aki éppenséggel cyborgnak képzeli magát. Ezt a környezete természetesen nehezen tudja elviselni, ami miatt a lány pszichiátriára kerül. Itt az orvosok sajnos nem tudnak segíteni rajta, erőszakos kezeléseik alig érnek el eredményt. Szerencsére viszont érkezik a kezeltek közé egy álarcot viselő, kleptomániás, antiszociális fiú, aki talán igazi társ és megmentő lehet Young-goon számára. A film az ő történetük, ehhez illően kedves és öntörvényű, és olyan módon tud a romantika és az őrültség határmezsgyéjén egyensúlyozni, ahogyan alighanem egy amerikai romantikus komédia sem.

Snowpiercer (2013)

Bong Joon-ho filmjében az emberiség maradéka egy robogó vonaton éli mindennapjait. A vonat hátuljában élők egyike, a Chris Evans által játszott Curtis fellázad a vonat elején lakó vezető réteg ellen, küzdelme pedig rengeteg akcióhoz, vérhez és általa sem várt nagy csavarokhoz vezet. A Snowpiercer egy remek, társadalomkritikus akció sci-fi, ami talán kicsit lehetne kevésbé direkt a mondanivalóját illetően és okosabb a cselekményvezetését illetően, de minden hibája ellenére is egy különleges és szórakoztató filmélmény.

Kokszongi sirató (2016)

A Kokszongi sirató furcsa halálesetek körüli nyomozással indul, és hamar világossá válik, hogy a halálozások hátterében démoni okokat kell keresni. Ennek a keresésnek a története végig a székbe szögezi a nézőt, sosem tudhatjuk, mi következik, csak egy dolog biztos: nem vagyunk rá felkészülve. A Kokszongi sirató az eredeti, 1973-as Az Ördögűző méltó párja: feszes, félelmetes, napokig kísértő élmény minden lelkes horrorrajongó számára.

Vonat Busanba (2016)

Kitör a zombijárvány, ezen filmben éppen egy Szöulból Puszanba tartó vonaton. A történet ennyiben talán össze is foglalható, a manapság sokszor használt alapfelállásból indulva itt is mindenki igyekszik a lehető legtovább életben maradni. Ami viszont kiemeli a zombis történetek sokaságából jelen filmünket, az a rendezés és a hitelesség. A színészi munka remek, minden szereplő drámája jól átélhető, a történet iramában pedig nincs megállás. A Vonat Busanba talán nem a legbonyolultabb vagy legokosabb film, de bizrosan a legfeszesebbek közt a helye.

A szobalány (2016)

Park Chan-wook kritikuskedvenc erotikus thrillere a japán megszállás évei alatt, az 1930-as évek Koreájában játszódik. Egy szélhámos felbérel egy zsebtolvajlányt, hogy a segítségével megszerezhesse egy gazdag nő pénzét. A filmben nehéz eldönteni, hogy meglepő fordulatból vagy erotikus jelenetből van több, de szerencsére nem is kell, a lényeg, hogy a film mindkét szempontból emlékezetes. Chan-wook rendezése ismét elegáns és precíz, és bár A szobalány talán kicsit hosszabb a kelleténél, a legtöbb filmrajongó ezt aligha fogja bánni.

A fenti lista természetesen egyáltalán nem teljes, szűkös kereteink közt talán nem is lett volna lehetséges minden említésre méltó dél-koreai filmről megemlékezni. Azonban a dél-koreai filmek sokszínűségét és nagyszerűségét jól illusztrálja a fenti lista, és őszintén remélem, sokakat sarkall majd további filmek felkutatására és megtekintésére is.