Anders Thomas Jensen rendező nevéről sok pozitív jelző eszünkbe juthat. A különös karakterek és abszurd szituációk igazi mestere a dán úriember, akit a közönség leginkább az Ádám almái című remekmű kapcsán ismer. A rajongók tudják, hogy filmjei miért figyelemre méltóak, a többieknek pedig Az igazság bajnokai remek alkalom az életművel való ismerkedés megkezdéséhez.

A karizmatikus Mads Mikkelsen alakítja Markust, a frontról hazatérő katonát. Felesége egy vonatbalesetben meghalt, így ketten maradtak a lányával. Ezt a már önmagában is megrázó és nehezen feldolgozható helyzetet bonyolítja tovább a megjelenő Otto. Ő ugyanis egy különc zseni, aki hasonló társaival együtt arra gyanakszik, a vonat kisiklása valójában nem baleset volt. Markus és a fura kis csapat együtt próbál meg a dolgok mélyére ásni, és igazságot tenni. Közben azonban a történet újabb és újabb fordulatait látva egyre kérdésesebbé válik, mi is tulajdonképpen az a bizonyos igazság.

Jensen filmjének sok erőssége van, a legnagyobb mégis az igazság fogalmának körüljárása. Jensen pontosan megmutatja, milyen erős ösztönös igénye van az embereknek az igazság megtalálására. Pontosabban fogalmazva, saját igazságuk megtalálására. Jensen figuráinak tragédiája az, hogy oda is sokszor szeretnének valamilyen magyarázatot, célt és okot látni, ahol valójában csak a véletlen található. Annak megítélését, hogy a véletleneknek pontosan mekkora a szerepe egy-egy emberi életben, Jensen okosan a nézőre bízza. Viszont nem tolakodóan, mégis egyértelműen állást foglal abban a kérdésben, hogyan tudunk továbbmenni a mindennapok végeláthatatlan viszontagságai és véletlenei között. A végső tanulság már-már családi filmbe is illene, az egész alkotás hangvétele természetesen egyáltalán nem ilyen.

A film nagyon értelmes, átgondolt, sőt akár szívhez szóló üzeneteket is tartalmaz. Hatalmas írói és rendezői bravúr, hogy az ezzel gyakran együtt járó felesleges korrektséget és szépelgést messzire elkerüli. Az igazság bajnokai egy kemény film, hús-vér, káromkodó, sokszor gyarló emberekkel. Bosszúfilmnek is tekinthető, ehhez méltóan néhány véresebb jelenet is van, de ez minden szempontból csak a felszíne az egész remekműnek. Minden egyes fontosabb szereplőnek megvan a maga, fizikai sebesüléseknél sokkal mélyebb lelki problémája is. Ezek a cselekmény során természetesen elő is kerülnek. Az eddigieken felül újabb ritka bravúr, hogy minden színész képes hihetően és szerethetően életre kelteni az általa játszott karaktert, annak őrületével együtt.

Mads Mikkelsen már-már szokás szerint remekül hozza a szinte csak az agresszió nyelvén beszélő katonát. Az Otto szerepét játszó Nikolaj Lie Kaas visszafogott, mégis teljesen átélhető eszközökkel tudja a nézőhöz közel hozni Otto személyes drámáját. Társai, Lars Brygmann Lennart-ja és Nicolas Bro Emmenthaler-je is pazarul megírt és eljátszott alakok. A hasonlat (mint mindig) természetesen tökéletlen, de Mikkelsen és a három észlény nagyjából olyanok, mintha Sheldonék az Agymenőkből állnának össze a Marvel Megtrolójával. Ebből rengeteg poén adódik, amiket Jensen jó érzékkel ki is használ. Az eddigiek alapján egy komor hangvételű filmnek tűnhet Az igazság bajnokai. Az utolsó, említésre méltó bravúrja pont az, hogy egyáltalán nem válik humortalanná. Jensen többi történetéhez méltóan itt is kéz a kézben jár humor és tragédia, brutalitás és keserédes nevetgélés, abszurd helyzetek és az élet nagy kérdéseit fejtegető jelenetek. Mindannyiunk örömére pedig remekül megférnek egymással.

Az igazság bajnokai kétségtelenül az idei év egyik legjobb filmje. Poénok, brutalitás és vígjátékba illő egyéniségek olyan drámai és filozofikus elegye, amit talán csak Jensen képes így összeállítani. Aki egy minőségében szokatlanul jó, hangvételében pedig szokatlanul egyedi, őszinte és összetett szatírát szeretne látni, mindenképpen tekintse meg a filmet. Ezt ne bízzátok a véletlenre.