Klasszikus bőregér, újragondolt főgonoszokkal – Batman: A köpenyes lovag kritika
Gotham-ben sosem hanyatlik a bűnözés. A város hírhedt bűnözői újra és újra felbukkannak, hogy aljas terveiket véghez vigyék. Gotham jól ismert köpenyes sötét lovagja ezért folyton éber, hogy megelőzze a sötét erőket a romlott város utcáin. Idén az Amazon formált jogot arra, hogy egy 10 részes animációs sorozat keretein belül bemutassa Bruce Wayne álarcos alteregójának kalandjait. A Batman: Köpenyes lovag kissé átformálja az addig megszokott Batman-univerzumot, csak az a kérdés, hogy helyesen teszi-e ezt meg.
Az Amazon Prime Batman rajzfilmsorozata augusztus elején debütált a platformon. A széria tíz részében egy új megközelítésben nézhetjük végig a fiatal Bruce Wayne (Hamish Linklater) korai éveit sötét lovagként. A sorozat produceri székébe ezúttal J. J. Abrams ült, a rendezői feladatokat Christina Sotta, Christopher Berkeley és Matt Peters vállalta magára, akiktől korántsem idegen a DC univerzuma. A Köpenyes lovag többféle történetet igyekszik bemutatni, és a középpontban ismét a hírhedt gonosztevők, eredetük és motivációik állnak.
Klasszikus köpeny egy új környezetben
A Köpenyes lovagról bátran elmondható, hogy egyszerre akar klasszikus és újragondolt is lenni. A klasszikus alatt jobbára az ábrázolás és az animációs technika értendő. Kinézetre főképp a 90-es évek DC animációs sorozatait idézi, inspirálódva a 40-es évekbeli Batman kalandokból. A bemutatott történetek jobbára különálló sztorikat mesélnek el egy-egy antagonista eredetéről és Batman velük való megismerkedéséről. Az alkotók a történetet az amerikai maffia virágkorába helyezték. Technikailag megfigyelhetünk pár elég kreatív és jól sikerült jelenetet/képkockát, azonban a sorozat kép világa nem rugaszkodik el a CGI magaslatába. Mindvégig megmarad a klasszikus látványvilágnál.
A sorozatban nem kap helyet minden ikonikus Batman-főgonosz, tekintve a játékidő korlátosságára. Az új vonalas megközelítés a szériában szereplő karaktereknél tűnik fel először. A főbb szereplők és főellenségek kinézete, motivációja és eredete is erős átszabást kapott, más környezetbe és a megszokottól eltérő testbe ültették őket. Az Amazon tavaly vette át a tulajdonjogot a sorozat megformálására a Warner-től és a megvalósításán látszik, hogy megfelelően akarja differenciálni magát az elődének tekinthető Batman: The Animated Series 92-es rajzfilm sorozattól.
Felvetül hát a kérdés, hogy mennyire működik a Köpenyes lovag esetében az, hogy a karakterek módosításai ennyire radikálisak. Azoknak, akik a klasszikus eredettörténetekhez szoktak rendkívül furcsa és szokatlan lehet például egy női Pingvin megformálása. Nem csoda, hogy a sorozat eddig csak a kritikusok mércéjével lett elfogadható. A különféle review-val foglalkozó oldalak felhasználói visszajelzései alapján a nézők nehezen emésztik meg ezt a fajta újragondolását a karaktereknek. Jómagam, habár nagy tudással nem vagyok felvértezve a Batman univerzuma iránt, mégis a kedvenc DC hőseim közé tartozik a karakter, és számomra sem működtek sokszor jól ezek az új nézőpontok.
Sok irányból meg lehet azt közelíteni, hogy miben másak, vagy épp mitől újak ezek a fajta karakterek a Köpenyes lovagban. Az ábrázolásmód csak egy dolog, mint azt korábban írtam, a sorozat jól differenciálható a korábbi animációs sorozattól, függetlenül attól hogy a látványvilág pont hogy az elődéből inspirálódik. Batman univerzumának a ténylegesen érdekes szereplői mindig is az ikonikus antagonisták voltak. Egy-egy emlékezetes főgonosz mindig megtestesít valamiféle emberi romlottságot, szöges ellentétei Batman jellem-szegleteinek.
Újragondolt gonosztevők
Ha visszaemlékezünk az 1992-es animációs sorozatra, akkor a felépítése belülről kifelé halad. Ez azt jelenti, hogy már a sorozat elején Gotham utcáit a bűn uralja, a főgonoszok léteznek és kiforrottak, Batman pedig már tudja mivel áll szemben. A Köpenyes lovag pont ennek az időszaknak próbál némiképp elébe menni, valamint újat is szeretne hozni a konyhára. Amennyiben a néző releváns eredettörténeteket akar látni, akkor nem a Köpenyes lovag az ő választása. Sokkal inkább ajánlatos megtekinteni az 2014-es Gotham élőszereplős sorozatot. Bruno Heller sorozata számomra máig a legrangosabb eredettörténete az arkhami tébolyultaknak.
A klasszikus főgonoszok karakterrajza legtöbb esetben egy tisztességes, vagy épp nehéz sorban szenvedő alany útja lefelé a lejtőn. Az őket körülvevő korrupt, lenéző és könyörtelen társadalom formálja az egyébként tisztességes embereket Gotham legaljasabb és legsötétebb gonosztevőivé. Ez remek motivációt biztosít egy-egy jellemrajz megértéséhez, de a Köpenyes lovag esetében más receptből főztek az alkotók. A történetben Batman még eléggé kezdő pályán mozog, nem ismeri ellenfeleit, és a háttérben mozgó szálakat sem. Ez visszafele is igaz, mert a bűnözők nagy része addig csak épphogy hallott valamiféle sötét alakról, aki szétpüföli a rosszfiúkat.
Az Amazon sorozatának főgonoszai alapból gyenge lélekről és megingatható erkölcsről tesznek tanúbizonyságot. Jellemüket jobbára nem a környezetük alakítja, hanem saját, önnön önzésük és hatalomvágyuk sodorja őket a sötétségbe. A szériában szerepet kap például Selina Kyle (Christina Ricci), azaz a Macskanő, aki egy alapból felelőtlen, semmivel sem törődő tolvaj. Emellett feltűnik Dr. Harleen Quinzel (Jamie Chung), a későbbi Harley Quinn, aki páciensei kínzásában leli igazi örömét. A legnagyobb meglepetést Oswalda Cobblepot, maga a Pingvin (Minnie Driver) jelentette, aki ezúttal női szerepben játssza el a a kisstílű, alvilági nagyasszonyt játszó antagonista szerepét.
Eléggé nézőfüggő az, hogy ezek a fajta újítások mennyire jönnek be megtekintő számára. A klasszikus Batman főgonoszokat kedvelő közönség valószínűleg nem fogja a szívébe zárni a sorozatot, én magam sem tettem. Azt viszont le kell szögezni, hogy a változtatások ellenére a sorozat még mindig hű a batmani atmoszférához és hangulatában sem marad el. Zene tekintetében ne várjunk Danny Elfman stílusú ikonikus hangzásokat, de Frederik Wiedmann taktusai is jól megállják a helyüket a sorozatban.
A karakterek hangjai is teljesen rendben vannak. Fájdalom, hogy sajnos már Kevin Conroyt nem fogjuk hallani többet Bruce Wayne megszólaltatójaként. A Köpenyes lovagban ezt a szerepet Hamish Linklater vállalta magára, akit láthattunk már A nagy dobásban (2015), a Csatahajóban (2012), vagy a Fantasztikus négyesben (2005) is kisebb szerepekben. Linklater hangja jól megfelel Buruce Wayne orgánumának, de nem kívánja imitálni a klasszikus conroy-i hangzást. Úgy vélem, hogy szereposztás tekintetében nem lehet panasz.
Batmobillal a naplementében
Összesítve a Batman: Köpenyes lovag az Amazon tálalásában igen megosztó sorozat lehet. Habár a kritikusok elismerését kivívta, az audiencián egyelőre nem fogadják túl jól a sorozatot. A széria klasszikus kinézetben gondolja újra a batmani világot és annak szereplőit. Ahogy a korábbi esetekben, itt sem maga Bruce Wayne van a középpontban, hanem a hírhedt főgonoszok újravázolt változatai, ami néhol működik, néhol meg kissé félrecsúszik. Nem vagyok ellene az újragondolásoknak, de számomra nem jelentett megfelelő relevanciát.
Tény viszont, hogy ezzel a sorozat egyszerre tiszteleg is előde, a The Animated Series előtt, és jól differenciálja magát tőle. A 40-es évek maffia uralta világába ültetett történetek, noir stílusú nyitószekvenciával a hangulatot maximálisan eltalálják. Technikailag a földhözragadt stílusa nem hoz erős látványvilágot, de néhány jelenet igen kreatívra sikerült. Én szívesen ajánlom mindenki számára, hogy tegyen vele egy próbát, szubjektív ítéletekkel a néző el fogja tudni dönteni, hogy hogy a megnyert rétegbe tartozik-e, vagy épp az ellentáborba.