Az oldal szerzőinek több nagy szenvedélye is van, de az első ötben a sorozatok és a könyvek biztos benne vannak. Persze, olykor ez a kettő nem is áll egymástól olyan messze. Ideje megvizsgálnunk egy klasszikus sorozatot, ahol a kettő kéz a kézben jár. A Gyilkos sorokat aligha kell bemutatni bárkinek, de Jessica Fletcher története és történetei sokkal többet rejtenek, mint egy televíziós sorozat.   

Ha a film vagy tv iparnak jó alapanyag kell, egyből a könyvekhez nyúlnak. Az ok egyszerű. Egy, a piacon jól teljesítő könyv hozza magával az olvasó tábort, vagy legalábbis egy részét. És, ami nem elhanyagolható, egy jól megírt könyv kidolgozott történettel és karakterekkel, leveszi a forgatókönyvírókról a munka egy kisebb szeletét is. Hollywood már nagyon régóta használja ezt a trükköt. Nem véletlen például az a rengeteg Jane Austen feldolgozás és átirat, ami a mai napig elárasztja a tévéket.

A klasszikusok okkal klasszikusok, a történetüket mindig elő lehet venni, és jó kezekben mindig működőképesek lehetnek. Jane Austent említve, megemlíthetjük Louisa May Alcott Kisasszonyokját is, aminek legutóbbi feldolgozása hatalmasat ment, nem csak a nézők, de a kritikusok körében is. Ez a 2019-es verzió, körülbelül a hatodik filmes feldolgozása volt a történetnek, és akkor nem is beszéltünk még a televíziós változatokról. De a filmes gépgyár előszeretettel nyúl könyvekhez, legyen az horror (Drakula), vagy gyerekkönyv (Charlie és a csokigyár).

Persze visszafelé és is működik a dolog. A Star Wars, aminek a világa kinyúlik a filmeket kiegészítő könyvekre, rendszeresen megkapja a filmjei regényesített változatát is. Nem kevés jól bevált kisiparos van erre a feladatra Hollywood népes asztalánál. Alan Dean Foster neve például ismerős lehet a hazai sci-fi rajongóknak, hozzá fűződnek az Alien filmek papír alapú változatai, de írt ő már Transformers könyvet, és igen, Star Wars könyvet is. A gyártók szeretnek különböző műfajokban egyszerre jelen lenni, hisz a piac az piac.

Az már alapvető, hogy egy-egy képregényfilm hatására a kiadók csatarendbe állítják a  filmben szereplő karaktereket és saját füzetet kapnak a film megjelenése előtt, vagy egyenesen a karakter mászik át a képernyőről a füzetek lapjaira (Harley Quinn). Persze még ezen a területen is van átfedés. Marv Wolfman, aki például a Penge karakterét a képregények lapjaira álmodta, írt már Superman és Öngyilkos osztag könyvet is, melyek a filmek miatt születtek meg. De nem csak egyirányú a mozgás. Gyakran a filmek, vagy sorozatok inspirálják a könyveket.  

Azon se lepődjünk meg, hogy kitalált karakterekkel adnak el nem prózai műveket. Az így jártam az anyátokkal Barney Stinsonja, éltvezetési tanácsokat osztogat. A híres Ron Burgundy legendájából pedig a főszereplő életrajzot jelentet meg. Ugyanakkor, ha egy sztoriban egy író a főszereplő, a dolog eleve adja magát. Így jelent meg fizikai könyvként az Isten utál mindannyiunkat, Hank Moody tollából, aki ugye a Kaliforgia című nagy sikerű sorozat fő karaktere volt. 

De így adott ki a valóságban is regényeket Frank Castle, a Castle című sorozatból, melyek például itthon is megjelentek. De nem ő az egyetlen kitalált krimi író, akinek megjelent könyve Magyarországon. A kilencvenes évek klasszikus sorozata a Gyilkos sorok krimi írója, Jessica Fletcher eddig nem kevesebb, mint 56 könyvet jegyez a piacon, ebből az első a Gin és Tőrök idén nálunk is megjelent.  De ki is az a Jessica Fletcher?

Csak az nem mondaná meg a sorozat inspirációjának forrását, aki a föld alatt élt az elmúlt 95 évben. Ennyi évvel ezelőtt lépett színre ugyanis egy novellában Miss Marple, a világ egyik leghíresebb detektívje. A párhuzam tagadhatatlan, bár a sorozat nem is tagadja, már a cím is egy Agatha Christie történetre hajaz. Mikor CBS a csatorna fejese Harvey Shepard megkereste Richard Levinsont és William Linket, hogy dolgozzanak ki egy sorozatot női főszereplővel, ők rögtön tudták mit akarnak a tévé képernyőjére álmodni. 

A két alkotó mindig is nagy rajongója volt a gyilkossági rejtélyt középpontba állító történeteknek, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Ellery Queen címen futó 1975-ös tévéfilmjük, ami sajnos közel sem lett nagy siker. A Gyilkos sorok ötletét A karibi rejtély című film adta Helen Hayes főszereplésével. Levinson és Link viszont Miss Marple mellett a karakter szerzőjét magát is inspirációnak tekintették, Agatha legalább annyira visszakacsint Jessicából, mint a vénkisasszony nyomozója.  J.B. Fletcher, akinek a középső neve nem mellesleg Beatrice, egy kisvárosi özvegy tanárnő, aki az első kötetének megjelenése után nagy sikerű regényíró lesz. Az már a véletlen furcsa fintora, hogy ahová beteszi a lábát, valaki elhalálozik. Persze az éles eszű hölgy, mindig megtalálja a tettest.  

Bár a 12 évadot megélt, mára klasszikusnak számító sorozat elválaszthatatlan Angela Lansbury zseniális játékától, és annak ellenére, hogy maga is belebújt már Miss Marple szerepébe, nem ő volt az első kiszemelt. Doris Day és Jean Stapleton kapta meg elsőre az ajánlatot. Míg az előbbi tudatosan kikerült a rivaldafényből, hogy a magánéletére és a karitatív munkájára fókuszáljon, addig a Stapletont sem a karakter, sem a két órás forgatókönyv nem kötötte le. A harmadik választás volt Angela Lansbury, de senki nem fűzött nagy reményt ahhoz, hogy megtudják győzni a szerepre. 

Lansbury akkor már hatalmas név volt a Boradwayen, és nehéz volt elképzelni, hogy egy tévés szerepben. A színésznő és családja a  hetvenes években visszaköltözött Írországba, hogy minél inkább maguk mögött hagyják a Hollywood őrült életvitelét. Erre azért nyomós okuk volt, lévén Lansbury fia drogtúladagolást szenvedett, a lánya pedig a Manson család közelébe került. Később mindkettő élete helyre  jött. A fiú producer lett, és a Gyilkos sorok 68 részét rendezőként jegyzete, míg a lány éttermet nyitott a férjével. Aztán a Broadway később visszaszólította az államokba Lansburyt.

A nyolcvanas évek elején két tévés ajánlatot kapott. Az egyik egy szitkom volt, a másik egy krimi. Bár az ügynökei az első javasolták neki, ő mégis úgy döntött, hogy az utóbbit választja. Ami igazán tetszett neki a szerepben saját elmondása szerint, hogy egy két lábbal a földön járó, logikusan gondolkozó karaktert játszhat, amilyen ő a való életben sosem volt. A döntés jónak bizonyult. A sorozat hatalmas siker lett, és legyőzte nézettségben Steven Spielberg tévéműsorát, az Amazing Storiest is.

Érdekesség, hogy a másik ajánlat, az Öreglányok elnevezésű sorozat lett volna, amely hét évadot ért meg, szintén nagyon szép számot produkálva a sorozatok életkorában.  Mellesleg Bea Arthur, a szitkom egyik főszereplője, Lansbury nagyon jó barátnője is volt egyben. A gyilkos sorok végül több, mint harminc millió nézőt ültetett a képernyők elé hetente, és tizenkét évig szórakoztatta a jónépet. Lansbury szerint a siker titka az volt, hogy a sorozat a gyilkosságok ellenére sem volt véres, és Jessica karaktere egy talpraesett, szerethető nő lett. A tizenkét év alatt Angela egyébként minden évben Emmy jelölést kapott, de egyszer sem nyert.  

A sorozat producere Peter Fischer állandó hadkészültségben állt, és a lövész árok túloldalán maga a sorozat sztárja helyezkedett el. Lansbury nem csak zseniálisan alakította a főszerepét, de jó pár éles meglátása is volt, melyet szeretett volna beépíteni a történetbe. A kettejük kreatív ellentétéből az ötödik évad végére majdnem szakításhoz lett. Nem csak a sok munkaóra, de Angela szereplőn való változtatásai is odavezettek, hogy Fischer a falat kaparta rosszabb napjain. 

A túlórák persze sokszor komoly problémát okoztak, ezért bekerültek a sorozatba olyan epizódok is, mikor Jessica mindössze narrátorként van jelen, és a gyilkossági esetet egy jóbarátja oldja meg. Az ötödik évad végi dupla rész elvileg sorozatzáróként funkcionált volna, mivel Lansbury szerződése lejárt és ő nem tervezte meghosszabbítani. A stúdiónak az utolsó percben sikerült megváltoztatni a színésznő véleményét, a hetedik évadra pedig produceri státuszt kapott. A produceri státusza és az általa eszközölt változtatások fellendítették a nézettséget. Jessica Fletcher modernebben öltözött ezek után, New Yorkba költözött, és írógép helyett a számítógép billentyűit püffölte. 

Az utolsó évadra a sorozat sokszor meglehetősen reflektíven reagált a színfalak mögötti világra. 1995-ben a CBS váratlan húzással vasárnapról csütörtökre rakta a Gyilkos sorokat, aminek a Jóbarátokkal kellett megküzdenie. Nem volt fair küzdelem. Talán ennek köszönhető az az epizód, melyben egy tv producert megölnek azután, hogy ki akar rúgni valakit egy tv show szereplői közül. A fiktív  műsort Haveroknak hívták, melyben hat jóbarát mindig egy kávézóban lóg, és megbeszélik a szexuális életük.

Az írók egyébként alapvetően kísérletező alkatúak voltak, ha nem is mindig a formátum területén. A sikert meglovagolva igyekeztek spinoffot is gyártani, de nem sok sikerrel. Jessica Fletcher nem kevés számú jó ismerősei között feltűnik viszont egy valaki, akinek nagyon is sikeres saját sorozata volt. Thomas Magnum. A két sorozatnak, két crossover epizódja is született. Mondjuk a crossover születésének okai között az is szerepet játszott, hogy a Magnum nézettsége esésben volt, amit Jessica kirándulása Hawaii-ra feltúrbózott kissé.  

A nézettség esése persze kaszát jelentett. Az utolsó évad legutolsó része viszont az írók sajátos csípős megjegyzése volt a stúdió felé. A sztori egy olyan rádióállomáson játszódik, ami megváltoztatja a műsorrendjét, hogy fiatal hallgatókat szerezzen.

A sorozat végül nem került száz százalékosan a vitrinbe. A befejezést még négy tévéfilm követte, és készült belőle videojáték, társasjáték is. Illetve egy reboot fejlesztése is elindult Octavia Spencerrel a főszerepben, de aztán az meg is maradt az ötlet szintjén, amit Angela Lansbury helyeselt. Bár Spencert nagyszerű színésznőnek tartja, szerinte a reboot nagyon rossz ötlet lett volna.  Megjegyzendő, hogy az alapötleten annyi változást eszközöltek, hogy nagyjából csak a nagy előd nevét és alapformátumát vitte volna tovább az újragondolás.

Ha valaki úgy döntene, hogy 12 évadnyi darálás után nem elég a sorozatból, az nyugodtan nekiállhat az olvasásnak. A könyv-sorozat jelenleg 56 részt számlál, ami elegendő muníció egy időre, ha valakinek elég jó az angolja hozzá. Az idén megjelent Gin és tőrök az első a sorban, amit magyarul is olvashatunk, illetve az első a sorban ami külföldön megjelent. Némi ellentmondást felfedezhetünk benne a sorozattal kapcsolatban, ugyanis Jessica Fletcher ott nem tudott autót vezetni, míg a könyv lapjain ezt könnyedén megteszi. Persze lehet pusztán az is, hogy Jessica titkai egyike, hogy van jogosítványa.

Egyesek szerint súlyosabb titkokat is rejteget. Elvégre is a gyilkosságok számát tekintve, a Maine államban fellehető fiktív kisváros, Cabot Cove az egyik legveszélyesebb hely a földön. Elképzelhető, hogy Jessica Fletcher egy idő után maga gyártotta a gyilkosságokat? Sok rajongó szerint igen, elvégre is nem lehetséges, hogy az idős hölgy lépten-nyomon olyan helyen járjon, ahol éppen megölnek valakit. Ugyanakkor meg mit számít ez, mikor annyira szórakoztató elmerülni egy unalmas és esős délutánon egy rejtélyes gyilkosságban, amit egy kedvelhető író old meg?