Amikor megtudtam, hogy Jonathan Nolan a HBO-val karöltve dolgozik, valamit azonnal elkezdtem várni az akkor még névtelen sorozattal kapcsolatban. Bár a széria alapjául szolgáló filmet még nem láttam, egyik barátom ódákat zengett róla, ami szintén csak remek alapul szolgált várakozásomnak. Tűkön ülve vártam hát, hogy belevessem magam a Westworld világába. Ezúttal egy rendhagyó kritikával készültem, ugyanis most az eddig megjelent két rész alapján olvashatjátok el, hogy én mit gondolok az Anthony Hopkins nevével is fémjelzett sorozatról. A kritika enyhe spoilereket tartalmaz!

A történet szerint Dr. Robert Ford egy olyan komplexumot vezet, ami a hús-vér emberek számára kínál kikapcsolódást. Van aki elfojtott agresszióját éli ki, van aki a kalandokat keresi, míg más csak az itt élő android nőkkel szeretne szexelni. És ezzel megérkeztünk a történet sava-borsához, ugyanis az androidok (akik nem csak kinézetükben, hanem viselkedésünkben is hasonlítanak a látogatókhoz) élete nem csak játék és mese. Dr. Ford emberei gondosan irányítják őket, hogy a lehető legjobban kiszolgálhassák a látogatók igényeit. Itt él Dolores, aki egyik nap belebotlik kedvesébe, Teddybe, majd kicsivel később visszamennek Doloresékhez, ahol annak családját megtámadja 2 bandita. És itt tűnik fel az eddigi kedvenc karakterem, a Fekete kalapos férfi. Majd mikor ez a férfi lelövi Teddyt, és egy ólszerűségbe viszi Dolorest, minden újraindul. Az az igazság, hogy a Westworldben játszódó részek az első részben nem annyira izgalmasak. Egyetlen pont van, amire felkaptam a fejem, az pedig az a dolog, amit Peter (Dolores apja) talál. Ez pedig olyan folyamatot indít el, aminek hatására az egész komplexumban zajló élet megváltozik. Az azonban, amikor Fordot és társait látjuk a vadnyugati világon kívül, sokkal érdekesebb volt számomra. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az a folyamat ahogy készítik, programozzák, tárolják és frissítik az androidokat, szerintem fantasztikus. Összességében a pilot egy egész jó kis sztori, de én mégsem estem tőle hanyatt, mégis éreztem benne valami pluszt, ami magával ragadott. 

A második részben átbillent a mérleg a Westworldben zajló világ oldalára, és végre kaptunk egy jó adag izgalmat. Willam és Logan személyében új szereplőket kapunk, s általuk ismerhetjük meg azt a folyamatot, ami alatt belecsöppennek a Westworld világába. Ezúttal Dolores helyett a csehóban székelő kupleráj madame-ja, Maeve körül zajlanak az események. Valamilyen rejtélyes oknál fogva képek villannak be neki a múltjából, de hogy miért, azt senki sem tudja. Még Bernard (Dr. Ford jobb keze) sem, aki tényleg minden egyes androidot ismer, hiszen az általa készített frissítés bolygatta fel teremtményei tudatát. A Fekete kalapos férfi tovább nyomoz célja elérése érdekében, ami az egyik legérdekesebb kérdésként bújik meg a sorozatban, hogy mégis miért akar oda eljutni. A másik érdekesség Dr. Ford új története lesz, mivel az egyre inkább kibontakozó káoszt helyre kell rázni, elvégre ezt nem szeretik a látogatók. 

A Trónok harcából ismerős Ramin Djawadi fantasztikus westernzenét szerzett, kedvencem a káprázatos opening alatt hallható dallam. Evan Rachel Wood fantasztikus Dolores, néha már annyira élethű androidot láthatunk tőle, hogy elgondolkodtam azon is, hogy a színésznő vajon igazi ember-e. Mellette még Anthony Hopkinst emelném ki, aki az egyre sokasodó problémák mellett végtelen türelemmel az arcán tart ki imádott „játszótere” nyugalma mellett. A Westworld tehát egy, a világát bemutató történet, ami az eddigiek alapján inkább a részletekre és nem a központi problémára fókuszál. Hiába tudjuk, hogy mi ez, mi a vadnyugat egyre inkább unalomba fulladó eseményeit szemléljük, és bár a második epizód jócskán mutatott innen is érdekességet, én még mindig azt mondom, hogy a komplexum körül zajló események sokkal érdekesebbek. Kíváncsi leszek, hogy a későbbiekben hogyan folytatódik a sorozat, és bízom benne, hogy a HBO végre megtalálja újabb zászlóshajóját.