A krimi az egyik, ha nem a legnehezebb műfaj. Ennek legfőbb oka, hogy ennél a műfajnál az alkotónak meglehetősen képben kell lennie az adott alkotással. Ugyanis ahhoz, hogy egy krimi bármennyire is működőképes legyen, ahhoz kellően összetettnek és kidolgozottnak kell lennie. Tehát nem lehetnek benne sem felesleges részek, sem pedig elvarratlan szálak. Kivéve persze akkor, hogyha egy többrészes alkotásról van szó. Emiatt az alkotók egy jelentős része nem is feltétlenül szokott teljesértékű krimiket csinálni, hanem inkább csak egy afféle nyomozós történeti szálat szoktak belerakni az adott alkotásba, ami így egy lényegesen nagyobb alkotói szabadot ad és ezt általában arra szokták használni, hogy más műfaji elemekkel vegyítsék azt a bizonyos alkotást. Ugyanis bár a legtöbb műfajra igaz, de a krimire különösen, hogy nem is annyira a történet az, ami igazán érdekes, hanem az, ahogyan az meg van valósítva. Márpedig a megvalósítás terén mindig lehet valami újat vagy különlegeset vagy éppenséggel akár érdekeset is mutatni. Erre igyekszik kísérletet tenni a Páduai is.

A Páduai alapvetően egy afféle történelmi témájú krimi, ami a tizenharmadik századi Magyarországon játszódik. Méghozzá egy olyan időszakban, ami meglehetősen érdekes, ugyanakkor kevésbé ismert. Legalábbis az általános oktatás nyomán az átlagember csak annyit tud erről az időszakról, hogy ekkor volt az úgynevezett Tatárjárás, vagyis a Mongol invázió per betörés. Illetve, hogy valamikor ez idő tájt haltak ki az Árpád-házi királyok. Azonban ahogyan azt a könyv is részben valamelyest bemutatja történtek azért itt még bizonyos dolgok akkoriban. Például, hogy egy családi viszály miatt az ország kvázi kétfelé volt osztva és ez bizony némileg megnehezítette az akkoriak életét.

Maga a könyv szerzője Illisz Csaba Ákos egyébként hobbi történész, vagyis a könyvben feltűntetett történelmi vonatkozású dolgok meglehetősen hitelesen vannak ábrázolva. Habár természetesen az egyes események és személyek feltehetően fikciós eredetűek. Emellett a teljesség kedvéért azt is érdemes megemlíteni, hogy a szerző szerkesztőségünk egyik tagjának a rokona. Ám azt is határozottan állíthatom, hogy ez, legalábbis az én részemről semmilyen szinten nem befolyásolta a könyv megítélését.

A történet nagyjából rövidben arról szól, hogy adott egy magyar származású, itáliai fiatal kereskedő, nevezetesen Piero Marosi, aki az apja kérésére üzleti útra jön Magyarországra. Ám közben a királyi hivatal megbízza őt egy gyilkossági ügy felderítésével, mivel a tudomásukra jutott, hogy Piero már korábban is csinált ilyesmit. Csakhogy mint kiderül az ügy maga elég kényes, ráadásul felsőbb politikai köröket is érint. Emellett más egyéb kisebb-nagyobb hatalmi érdekek és személyes sérelmek is közrejátszanak benne, amelyek olykor megnehezítik Piero dolgát.

A könyv legerősebb pontja egyértelműen az atmoszféra. Noha nem olyan sötét és nyomasztó, mint azt az ember elsőre gondolná. Mégis van egyfajta sajátos hangulata. Valamint a szerző remekül ábrázolja, hogy milyen lehetett az akkori kor világa, ami persze részben a hobbijának köszönhető. Azoknak, akik pedig a történet helyszínéül szolgáló Zsámbék és környékéről származnak külön érdekes lehet látni, vagyis olvasni, hogy milyen lehetett egykor az a terület. Emellett a korabeli eszközök és szokások leírása is rendkívül érdekes, pláne hogyha valaki fogékony is az ilyesmire. Őszintén szólva, személy szerint ezek engem olykor jobban érdekeltek, mint maga a konkrét történet.

Viszont ami a gyilkos körüli misztikumot illeti, az sajnos nem lett kellőképpen kidolgozva és bevallom nekem személy szerint még az úgynevezett nagy leleplezés előtt sikerült rájönnöm a gyilkos kilétére. Természetesen nem fogom elspoilerezni, hogy hol és miből, de ez része némileg csalódás volt. Főleg mivel a könyv kvázi végjátéka meglehetősen túlnyújtott és érezhetően csak egy bizonyos dologra van kihegyezve, amit szintén nem áll szándékomban elspoilerezni, de fogalmazzunk úgy, hogy nem feltétlenül éri el a szerző által kívánt hatást.

Ami pedig a regény karaktereit illeti, azok kellőképpen változatosak. Habár persze a nagyrészük feltehetően fikciós karakter. Nekem a személyes kedvencem az Egil, a norvég származású zsoldos volt. Aki amúgy egyben a könyv humorosabb részeiért is felel. Azonban a főszereplő Piero, bár kompetensnek kétségkívül kompetens karakter, viszont egy eléggé jellegtelen figura, akinek nem igazán van úgy különösebben beazonosítható személyisége, illetve véleményen szerint a karakter lehetne pár évvel fiatalabb is. Ám hogyha a szerző hosszabbtávon is tervez ezzel a karakterrel, amire egyébként megjegyzem vannak bizonyos jelek, akkor még akár bármi is lehet belőle. Jó és rossz értelemben is.  

VÉGSZÓ
Akik szeretik a történelmi témájú alkotásokat, azoknak a Páduai mindenképpen ajánlott. Emellett mások is nyugodtan tehetnek vele egy próbát. Hátha elnyeri a tetszésüket.