Kevés játék mondhatja el magáról, hogy 12 év után is több milliós játékosbázissal rendelkezik, és bár voltak hullámvölgyei a World of Warcraftnak, most mégis úgy fest, a reneszánszát éli. Extrém ütemben jönnek a frissítések, az előfizetői számok meg csak úgy dübörögnek! Abból a pincéből, amit bezártak, merthogy az Activision Blizzard már nem engedi ki őket. Minden esetre nézzük meg, mi miatt képes 12 év után is órákra a számítógép elé ültetni a játékosait!

Kezdjük egy kis visszatekintéssel! Az alapjáték (innentől vanilla és nem, nem vanília) 2004 végén köszönt be Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra, majd 2005 elején Dél-Koreába és Európába, de ez persze nem jelentette azt, hogy a világ más országaiból ne lett volna elérhető a játék, csak a távolságból adódó internetes késleltetés kevésbé tette izgalmassá például az amerikai verziót az európai játékosoknak. Az évek alatt további régiókban is építettek szerverparkokat, és a csúcsidős 10-11 milliós előfizetői (havidíjas játék) számba több millió kínai játékos adta magát a számlálóhoz, annak ellenére, hogy ebben az időben mekkora népszerűségnek örvendtek az ingyenes ázsiai MMORPG-k. A játék azóta a 4. kiegészítőjével büszkélkedhet, a másik kettőről meg talán azt kívánja, bárcsak ki se adták volna, de azért a jelenből látszik, hogy sikerült kikerülni a totális hasra esést.

Mi is fogta (és fogja) meg több millió játékos érdeklődését? Rengeteg dolog, és mindenki másra esküszik. A Warcraft világa a kilencvenes évek RTS lázában született meg, ahol hatalmas sikernek örvendett és a következő részei csak még több fant hoztak a cégnek. A Warcraft 3 olyannyira közkedvelt volt, hogy a mai napig sokan várják a Warcraft 4-et és remélik, hogy a World of Warcraftnak végre vége lesz (nem úgy fest). Ha magunk elé vesszük Tolkien világát, nagyjából sínen vagyunk, a készítők rengeteg tipikus fantasys elemet átvettek a hasonló médiákból, így a játékban istentelen mennyiségben jelennek meg mindenféle lények különböző mitológiákból, például törpék, elfek, orkok, trollok, élőholtak, démonok, titánok, sárkányok, kentaurok, koboldok és nem is folytatnám, mert a felsorolás olyan hosszú lenne, mint ez a cikk a felsorolás nélkül. A kérdés már csak az, hogy egy ilyen sokoldalú világ vajon képes-e fajokat, kontinenseket és korokat átívelő történetet adni, és a válasz: igen. Bár műfajából adódóan az MMO-kban nehéz érzékeltetni az idő múlását, elvégre egy-egy frissítés között akár több tucatszor öljük meg ugyanazt a főellenséget, de a konkurenciához képest a játék remekül vitte tovább a világát és a különböző kiegészítők során számos ikonikus, a játék világában kulcsszerepet játszó karakterrel találkoztunk és öltük meg őket adott esetben. A különböző történetek a keleti nyitásra készült Mists of Pandaria „találd meg a belső egyensúlyt és békét” hangvételétől, a világot elpusztítani kívánó démoni légió elleni háborúzáson keresztül, a saját apját meggyilkoló hercegig tart, és bár a műfajból adódóan a karakterfejlődések már nagyon kis mértékűek, még mindig tele van a játék érdekes és szeretni/utálni való karakterekkel.

A játék másik nagy erőssége a Blizzardtól megszokott minőségű zökkenőmentes játékmenet (már amikor nem szidjuk az internetszolgáltatónkat vagy a szervereket). Szinte minden személyiség megtalálhatja a maga elfoglaltságát a játékban, legyen az a világban barangoló, küldetéseket teljesítő magányos farkas, a csapatokba verbuválódott, a világot fenyegető ellenségek ellen küzdő hősök egyike, a saját frakciója dicsőségéért küzdő katona (PVP – ember-ember elleni harc), de még ha valaki meg akarja szerezni az összes Pokémont, azt is megteheti a kisállat-harcok formájában (amiért valószínűleg sírt már egy sort a PETA). A szerepjátékozás (RP) is ismét nagy tömegekkel van jelen, ezt úgy lehet elképzelni, hogy a játékosok a játék által nyújtott küldetésektől eltérően kitalálnak maguknak saját eseményeket, fenyegetéseket, alkalmakat, románcokat, karaktereket, amiket aztán társaik oldalán eljátszanak karaktereikkel a játékban. Szóval igen, 12 év alatt a játék egyszerűen annyi tartalomra tett szert, hogy felsorolni sem érdemes, mert az átlag játékos a területek felére be se teszi hónapokig, esetleg évekig a lábát.

Az utolsó nyomós érv pedig, amit megemlítenék, és számomra ez viszi leginkább a játékot a vállán, a társasági játék. Manapság már nem nagy szám, de évekkel ezelőtt valami hihetetlen (és általában kicsúfolt) dolog volt, ha valaki az interneten keresztül szerzett barátokat, esetleg találkozott élete szerelmével, és akkor adjuk még ehhez hozzá, hogy mindezt egy játékban tette. Bizony, az évek alatt százezres számú barátság, házasság, gyűlölködés köttetett a játékon keresztül. Gondoljunk csak bele, sokan mennyi időt töltünk a közösségi médiákon, főleg régebben, amikor még volt jelentősége a szerverekre bontásnak, nagyon hasonló közösségek jöttek létre, akik ismerték egymást (egymás karaktereit), együtt játszottak, beszélgettek a játékról vagy a való életbeli dolgaikról, sörözéseket szerveztek, és csak úgy összességében élvezték egymás társaságát, mert mint ahogy azt a többi közösségi oldal is mutatja, gépelésen keresztül, nevek, arcok, korok nélkül sokkal nyitottabbak és barátságosabbak az emberek (kivéve akik kiégtek az évek alatt és mindenkit gyökérnek tartanak, de az szerencsére a kisebbség). Számomra is ez az aspektusa adta a habját a játéknak, és ha valaki meglátja a haverját LoL-ozni, Dota-zni, akkor nem is gondolná, hogy olyan embereket ismer meg benne, akik képeslapot fognak neki küldeni a nyaralásukról, meghívni az esküvőjükre, eljönni szerepjátékozni (a Dungeons and Dragons féle szerepjátékra, nem a rendőrnősre) úgy, hogy előtte még nem is találkoztatok, „csak” egy játékban töltöttetek együtt (jó sok) időt, márpedig ha valaki nyitottan áll hozzá a WoW közösségéhez (és hasonló játékok közösségéhez), akkor a hasonló fantasztikus barátságok nagyon is esélyesek. Na jó, a LoL-ban meg a Dota-ban talán nem, mert ott csak 40 percig fikázza egymást vagy az ellenfelet 5 vadidegen (ha nem, már eleve haverokkal áll neki valaki).

Szóval elöljáróban „röviden” ennyit érdemes tudni a játékról. Fantasztikus világ, remek játékmenet, rengeteg lehetőség az emberekkel való közös játékra. De miért éli a reneszánszá? Hát mert sajnos a játékkal kapcsolatban született néhány rossz döntés. Az első nagy bukfenc a Cataclysm volt, amikor a régi tartalom csak egy részét frissítették fel, hogy könnyítsék a szintezést, de nem sikerült eléggé konzisztensen megoldani a tartalombeli minőséget minden területen és ez a meló az energiát is elvette a max. szintet elért játékosoknak szánt tartalomtól. Szállingózik egy meme, miszerint a 12 év során minden kiegészítő alatt haldoklott a játék (most is haldoklik, ha valaki nem tudná /sarcasm off/), de a Warlords of Draenor volt az, ahol a haldoklott szót a meghalt-ra cserélhették. Nagyon kevés repetitív tartalommal töltötték fel, és a tervezőgárda elkövette azt a hibát, hogy a saját kis bázisaikra szeparálta az embereket az addigi egy-egy nagy, emberekkel teli központ helyett. Talán ebben a kiegészítőben látszott a legjobban, hogy mekkora része a műfajnak a közös játék, és ha egyedül érzi magát benne az ember, akkor nagyon sokan ott fogják hagyni – ez volt az első kiegészítő 12 év alatt, ahol hónapokra nem fizettem elő és ezzel nem voltam egyedül.

Na de akkor mivel menti meg a Legion a játékot? Tartalommal… rengeteg tartalommal – ráadásul jó tartalommal. A tartalom egy csúcspontjához közeledik/ért, ahol a világokat fenyegető Lángoló Légió (Burning Legion) ismét, talán utoljára indított inváziót Azeroth (a mi bolygónk) ellen. Ez alkalommal mindent megtesznek, mindent bevetnek azért, hogy a világunk a pusztulás mezejére lépjen, de a megszabdalt Szövetség (Alliance) és Horda (Horde, ki gondolta volna?) ereje már nem elég a világ védelmére. Ekkor lépnek közbe a világ rendjei, a harcosok, paladinok, varázslók, papok, druidák, stb, hogy a játékosok vezetésével felvegyék a harcot Azeroth legnagyobb inváziójával szemben. Ez így elmondva nagyon szép promóciós szöveg, de tényleg ez történik? Igen! Először érezhetjük úgy, hogy mi vezetjük a rendet győzelemre a démonok seregeivel szemben. Az egyszemélyes tartalom több szálon keresztül viszi a lépéseket, amiket meg kell tennünk, hogy egy fikarcnyi esélyünk se legyen a fenyegetéssel szemben. Régi és új hősökkel az élen kell megtennünk mindent, hogy visszaszorítsuk a fenyegetést. Az egyszemélyes tartalom mellett pedig a kiegészítő raidjei (több tíz fős, számítógép vezérelt főellenségek elleni portya, gyakorlatilag ezeken keresztül öljük meg a kivételesen erős ellenségeket) is végre olyan ellenségeket tartogatnak, akiket tényleg meg lehet ölni, nemcsak kaptak egy nevet, rájuk biggyesztve az „ő aztán nagyon gonosz” jelzőt, az érdeklődés maradékát meg a játékosra bízták.

A folyamatosan érkező és érdekes tartalom sok embert újra visszavonzott a játékba, és az újdonsült népszerűségben az is biztosít engem, hogy a Wrath of the Lich King-ig rendkívül közkedvelt Machinama videók újra ellepik a YouTube-ot (fanok által készített, valamilyen játékról szóló videók, sokszor a játékosok által kitalált történetek eljátszása a játékban, vagy egy népszerű dal átköltése, vagy csak valami éppen aktuális játékkal kapcsolatos dolog kifigurázása). Újra szállingóznak a különböző meme-k, egyes mondatok kifigurázása (I am God-King Skovald!) és csak úgy összességében újra szívesen játszanak az emberek, mert minden képességű játékosnak ad esélyt a barátokkal vagy új ismerősökkel való időtöltésre. A frissítések egyelőre pont jó ütemben érkeznek, túl nagy kihagyások nélkül  – bár másodszor már biztos kevesebb embernek van kedve végigcsinálni néhány lineárisabb küldetéssort -, összességében mindig akad valami tartalom, ami közben lehet röhögni a szöveges vagy voice chaten a barátainkkal. A következő nagy frissítésben pedig egy olyan bolygóra jutunk el, ahova nem gondoltuk volna, hogy a következő pár évben el fogunk (na jó, nem gondoltuk fél évvel ezelőttig, amikor megsúgták nekünk, hogy ez lesz).

Természetesen nem fenékig tejfel a játék minden része, a szintezésre már nagyon ráfér egy ráncfelvarrás, aki megveszi a jelenlegi kiegészítőt, a Legiont (az alapjáték és előfizetés természetesen szükséges), az kap egy 100-as szintű karaktert, amivel az aktuális tartalomtól kezdheti a játékot, viszont ezen kívül bármilyen új karakterrel végig kell zongoráznia az előtte levő 100 szintet, ami a különböző kiegészítők minősége miatt nagyon ingadozó élmény, mivel a történetek megismerése helyett csak a kis számláló növelése a cél, ezért a játékosbázis nagy része szintezés közben nem találkozik azokkal a történetekkel, amik átvezetik az egyik kiegészítőt a másikba (például a Legiont a Warlords of Draenorból átjött utolsó raid főellensége indította el, szintezés közben valószínűleg senki nem fog bejelentkezni egy csapatba csak azért, hogy megnézze a videót róla, és az még a jobbik eset, ha tud róla, hogy van ilyen, mert akkor megnézheti az interneten, de a Pandaria-s hordás felkelést már meg sem lehet csinálni, mert egyszerűen nincs a játékban). Ezen kívül a PVP kicsit elvesztette az aktualitását és az érdeklődés hiányában a kiegyensúlyozása sincs a toppon, de igazából a problémákat nem a Legion hozta be, csak nem sikerült mindent orvosolnia.

Összességében tehát nagyban dübörög a Blizzard gépezete és ontja magából a jobbnál jobb tartalmat a játékhoz, fanként csak annyit remélhetünk, hogy tudják tartani ezt a tempót, és nem lesz ennek a kiegészítőnek a végén is egy évnyi üresjárat. Ha valaki már gondolkozott rajta, hogy elkezdi a játékot, vagy megtetszett neki a leírtak alapján, vagy éppen a visszatérésen gondolkozik, mindenképp ajánlom, hogy kezdje a 100-as szintű karakterrel. Először a nagy szám eltántoríthatja az embert, de egy nagyon rövid és érdekes gyorstalpaló az elején minden fontos dolgot elmond, ráadásul az éppen aktuális tartalomba dob be a sok játékos közé, ahol sokkal hamarabb találhat magának társaságot. Ha pedig az elejétől a végéig érdekel a történet, érdemes a World of Warcraft: Chronicle első kötetével kezdeni, amiben nagyságrendileg megtalálható a teremtéstörténet, ezután pedig wow wiki vagy wowhead, más, hasonló oldalakon egy timeline-t elolvasni a továbbiakról, mert rengeteg tartalom van, ki lehetne játszani a Warcraft 1-2-3-at és kiegészítőiket, a WoW-ot egy vanilla szervertől a Legionig, több száz oldalas könyvek tucatjait elolvasni (War of the Ancients kapásból 3 kötet), de ha egy-egy karakter, faj vagy történet megtetszik közben, úgyis annak fog utána nézni az ember. Biztos sokatoknak van még felejthetetlen élménye a játékkal kapcsolatban, ezeket nyugodtan osszátok meg a többiekkel kommentben.
Végül itt hagynám Nixxiom egy videóját, ami igaz pár kihagyással, de rengeteg vicces meme-t és agyrákot összefoglal, amik összegyűltek a WoW pályafutása során.