Vannak olyan franchise-ok per karakterek, amelyek az idők során már annyiféleképpen feldolgozásra kerültek, hogy már nem igazán vagy csak legfeljebb nagyon nehézen lehet velük bármiféle új és/vagy érdekes dolgot felmutatni. Pláne úgy, hogy közben megtartsa az adott franchise per karakter jellemző vonásait. Ilyesféle helyzetben vagy az Alien franchise, ami igazából inkább két különálló brandből tevődik össze. Van egyfelől a sima Alien, amiben egy vagy legfeljebb csak 2-3 szörny tart rettegésben egy általában elszigetelt és rosszul felszerelt kolóniát vagy űrhajót/űrállomást.

Másfelől pedig ott van az Aliens, amiben a főszereplőknek általában egy jóval nagyobb idegen hordával kell megküzdeniük, amihez általában valami gonosz vállalat vagy valamilyen őrült szekta is tartozik. Éppen ezért sokan felkapták a fejüket, amikor bejelentették, hogy készül egy új Alien, vagyis hát igazából Aliens regény, ami egy kvázi középkori settingbe lesz helyezve, amiben az emberiség kardokkal, íjakkal meg mindenféle egyéb ilyen eszközzel kell, hogy szembeszálljon az Aliennekkel. Ugyan a hazai megjelenés elég sokat csúszott, ám végül a Szukits kiadónál most már nálunk is kapható az Aliens: Falanx című alkotás.

Maga az alkotás egy bizonyos Scott Sigler nevéhez köthető, aki egy amerikai sci-fi, horror író és az ő igazi különlegessége abban rejlik, hogy számos írását egyfajta ilyen podcastszerű módon publikálta a különböző közösségi médiás felületeken. Egyébként apró érdekesség, hogy az Alien-Falanx legalábbis amennyire én tudom a jelenleg létező leghosszabb Alien regény a maga közel 500 oldalas terjedelmével. Sőt, amennyire jól láttam még talán a betűk mérete is kisebb, mint az átlagos, szóval lehet hogy akár még valamivel hosszabb is. Illetve a könyv elején kapunk egy afféle világtérképet is, ami nagyjából bemutatja, hogy hol is játszódik a cselekmény.

A történetről olyan különösebb spoilerek nélkül nehéz lenne beszélni, habár valahol a legtöbb Alien regény szinte ugyanarra a sablonra épül. Ez pedig annyira itt sincs másként. Vagyis röviden adott egy félreeső, elzárt és elmaradott világ. Nevezetesen Ataegina, ahol egyszercsak megjelennek az Alienek. Az emberiség pedig kvázi a földalá kényszerül menekülni ilyen úgynevezett erődökbe. Viszont, mivel Ataegina technológiai fejlettsége konkrétan a középkor szintjén van. Illetve azért van pár eszköz, ami úgymond kicsit modernebb, mint például a mikroszkópok, de amúgy egy vegytiszta középkori világot kapunk. Ami értelemszerűen baromira érdekesség teszi ezt az egész helyzetet.

Szóval a konkrét történet azzal indít, hogy a főszereplőink, Ahiliyah, Brandun és Creen, akik ilyen úgynevezett futárokként tevékenykednek, vagyis ők viszik az információkat, illetve kereskednek az egyes árucikkekkel a különböző erődök között. Emiatt pedig állandó veszélynek vannak kitéve a felszínen ólálkodó Alienek, vagy ahogy az alkotásban is hivatkoznak rájuk Démonoknak. Majd aztán az egyik ilyen útjuk során felfedeznek egy módszert, amivel úgy tűnik, hogy szembe tudnak szállni az Alienekkel, akik nagyjából ekkortájt indítják meg végső támadásukat az itteni emberiség maradéka ellen.

Azonban a Falanx-nak nem is igazán a története az, ami érdekes. Hanem a környezet, amiben játszódik. Ugyanis ez a pszeudo középkori világ baromi jól fel van építve. Mind a társadalmi berendezkedés. Az eszközök, amiket használnak. Illetve a kultúra és a hiedelem világ. Persze a könyv végén kapunk rá magyarázatot, hogy miért alakult ez így és hogy milyen összefüggés van a mi, vagyis az ottani fővilággal. Meg az sincs kizárva, hogy egyesek számára kissé vontatott és unalmas lesz az, hogy a regény több, mint fele konkrét világépítésből és karakterbemutatásból áll. Megjegyzem egyébként az alkotás tényleg zavaróan sok olyan szereplőt dobál be időnként, akiknek végül nem nagyon lesz jelentősége. Legfeljebb csak az áldozatok számának növelésében.

Viszont az egész alkotásnak van egy olyan sajátos atmoszférája, ami egyfelől kellőképpen magával ragadó. Másfelől pedig tényleg van annyira különleges és egyedi, hogy ha kiszednénk belőle az Alieneket, akkor az alkotás simán képes lenne megállni a saját lábán önálló címként is. Persze az Alienek szerepeltetése, illetve magának az Alien brandnek a használata egyfelől egy jól felfogott marking érdek. Másfelől pedig így az alkotó kapott egy aránylag jól kidolgozott ellenséges fajt, amit így csak be kellett illesztenie a saját történetébe.

Ám akkor most térjünk is rá a karakterekre. A főszereplő Ahiliyah, akinek egyébként elég körülményes kimondani a nevét, főleg sokszor egymás után. Erre amúgy feltehetően maga az író is rájött, így a legtöbb esetben a történetben mindenki csak Liyah-ként szólítja. Ugyanakkor egy rátermett, kompetens és kellően kidolgozott karakter, akivel meglehetősen könnyű azonosulni. Viszont az ő esetében is bejön az a némileg WOKE ideológia, hogy mivel ő egy nő, így a társadalom, amiben él nem igazán hagyja őt kiteljesedni, pedig minden képessége adott hozzá. Habár speciel én úgy látom, hogy Ahiliyah inkább csak egy klasszikus kvázi elnyomott karakter, ami egyébként az alkotás által meg is van indokolva. Azonban szörnyű belegondolni, hogy az utóbbi időben a társadalom már annyira érzékenyítve lett az ilyen dolgok iránt, hogy amint bejön egy kicsit is kompetensebb, vagy legalábbis annak tűnő NŐI karakter, a Közönség máris képes triggerelődni és WOKE-ot kiáltani arra is, ami nem feltétlenül az.

A másik két jelentősebb főszereplő Brandun és Creen. Brandun a tipikus fiatal fiú, aki csak is arra vágyik, hogy hős lehessen. Emellett egy a leírás szerint egy rendkívül magas és izmos testfelépítésű, bár kissé naiv és együgyű. Vele szemben Creen egy vézna, alacsony és meglehetősen visszahúzódó figura, aki mellesleg állandóan beszól mindenkinek. Mellette viszont rendkívül intelligens, afféle meg nem értett zseni. Ugyan az ő jellemük a cselekmény során nem sokat változik. Sőt, aki látott és/vagy olvasott már valaha is bármilyen alkotást, az pontosan tudja, hogy mi lesz végül a sorsuk.

Rajtuk kívül van még pár másik szereplő, akik úgy ahogy ki lettek dolgozva, vagy legalábbis kaptak valamiféle vaskosabb személyiséget. Ám természetesen mindez azt a célt szolgálja, hogy legyen valami érzelmi kötödésünk hozzájuk, amikor utoléri őket az elkerülhetetlen vég. És ha már itt tartunk, akkor talán nem árulok el nagy spoilert, ha azt mondom, hogy a regény vége gyakorlatilag egy, vagyis hát igazából több nagy harc jelenet, amiben az emberiség megküzd az Alienekkel. Márpedig az valami olyan feszült és olyan jól ki van dolgozva, hogy a Közönség tényleg elhiszi, hogy igen még az ilyen kvázi középkori eszközökkel is fel lehet venni a harcot az Alienek ellen. Csak a megfelelő módon kell alkalmazni azokat.

VÉGSZÓ

Az Aliens: Falanx magasan az egyik legjobb Alien könyv. Sőt, mint különálló könyv is bőven megállja a helyét a többi között. Aki szereti az Alien franchise-t annak mindenképpen ajánlott. De az is nyugodtan tehet vele egy próbát, aki amúgy viszolyog ettől a szériától, mert aránylag könnyű elvonatkoztatni ezt az alkotást az Alienektől.