Az már biztosan látszik, hogy a szuperhős műfajon belül a Netflix valami teljesen egyedit művel. Noha még csak három elérhető sorozatról beszélhetünk, ami a kezük munkáját dicséri, és a Luke Cage azok közül is különös színfoltot képvisel.

Egy sebezhetetlen fickóval nyilván lehetne akció-orgiát kanyarítani minden részből, de ezt nem engedi a sorozatok esetében amúgy is szűk anyagi keret. Persze a Netflix még így is sok pénzt beleöl a sorozataiba, és ez meg is látszik rajtuk. A kérdés az, hogy mennyire lehet alapvetően akció orientált műfajt eladni sorozat formában, és tényleg csorba eshet a dolog fényén, ha a túl kevés pénz miatt rosszul néznek ki az akció jelenetek. Ráadásul olyan akciókról beszélünk, ahol szuperhősök lézengenek mindenfelé, repkednek, meg tüzes golyókat lőnek ki a tenyerükből. A Netflix itt is okosan választott vagy választottak neki a Marvel fejesei szereplőket, hisz a Daredevil szériája kimondottan jó ló volt, amire tenni lehetett, lévén a karakternek nincs látványos emberfeletti képessége. A vak ügyvéd sztorija egyébként egy nagyon profi bunyós sorozat lett, és senki ne higgye azt, hogy itt nem kellett okosan gazdálkodni, csak mert nincs animált vaspáncél a fickón, vagy nem kell két toronyház közt átlóbálnia magát pókhálón. Ebből a szempontból már más kérdés volt a Jessica Jones és a Luke Cage, hisz ott mindkét karakter a kisujjával tör össze autókat meg lámpaoszlopokat.

Nyilván a jó sorozat nem ezen áll vagy bukik, hanem azon, hogy az íróknak mennyire sikerül megfogniuk a karaktereket, és jó sztorit rakni a nézők elé. A Luke Cage esetében nem kell rögtön a legbonyolultabb, legösszetettebb szimbolikával játszó forgatókönyvre gyanakodni, mégis sikerült kilépnie nemcsak önmaga, de a két testvérsorozata árnyékából is. Az már a pilot alapján is látszott, hogy Luke történetét jóval erőteljesebben befolyásolja majd a közeg, amiben benne van, mint sem az, hogy golyók pattannak le a mellkasáról. Az egyedi szubkulturális hely nemcsak különös ízt adott a sorozatnak, de kimondottan hatása volt a sztorira. Harlem közössége jelentősen befolyásolta a főszereplő életének alakulását, és a dolgok nem is nagyon emelkedtek el innen. Ebből kifolyólag nem kaptunk akkora szuperhős-jelleget, amekkorát a Daredevil esetében. Sőt, akárcsak a Jessica Jones esetében, itt sem viselt álruhát a főszereplő. Vagyis hazudok, a kapucnis pulcsi már-már annak számít.

Nézzük egy kissé spoileresen a dolgokat. Az egyediséghez szükséges volt az is, hogy alapvetően jó karaktereket, megfelelő színészek hívjanak életre. Ebben sem volt hiba a Luke Cage esetében. Eleve Mike Colter erre a szerepre lett kitalálva, nagyon is kedvelhető volt a szerepben. Ami viszont még jobban működött, az őt körülvevő szereplők. Simone Missick (Misty Knight) szintén egyedien keltette életre képregénybeli énjét, de aki igazi meglepetés volt számomra, az a Sons of Anarchyból ismert Theo Rossi, aki gyökeresen más szerepet játszott itt, mint az említett szériában. A rosszfiúk oldalán álló Shades félig-meddig igazolta félelmeimet, melyekről írtam az első részről szóló bejegyzésben, de ettől függetlenül karaktere mindvégig megmaradt a dolgok sűrűjében, ettől függetlenül Rossinak volt lehetősége kibontakoztatni tehetségét. Az érdekes és egyben sajnálatos váltás, valahol az évad közepén, Cottonmouth kiírása volt. Egyrészt Mahershala Ali nagyszerűen alakított, másrészt úgy éreztem, hogy lett volna még potenciál a szereplőben. A gettóban lődöző gengsztert mindig győzködte a bűntársa, Mariah, hogy lehetne ő több is a maguk terepén, ezt még lehetett volna boncolgatnia az íróknak. A Mariaht alakító Alfre Woodward szintén remekelt, tökéletesen kavarta a fekáliát a szereplők körül. Diamondbackről, aki az első részben beharangozott főgonoszt váltotta, már más a véleményem. Erik LaRay Harvey nagyszerűen hozta az ideggyenge elmebeteget, de mintha ezt a palit már láttam volna hasonló szerepkörben. Egyébként Diamondback motivációi nekem kicsit gyérek voltak, és végül le is lett redukálva az ökölharc szintjére gonosz mivolta. Persze a kisebb szerepekre is nagyszerű színészeket szerződtettek, egyedül Rosario Dawsont nem nagyon értettem a sorozatban. Félre értés ne essék, ő is jól játszott, de a kis románca a főszereplővel, véleményem szerint teljesen felesleges volt.

A Luke Cage a teljes évad tekintetében cseppet sem marad le a másik két sorozat mögött. Sőt! Fogadni merek, hogy lesz, akinek jobban tetszik majd. Azt viszont tartom most is, hogy nem ez fogja meghozni a megváltást a szuperhősök tévéképernyőn való kiteljesedéséhez, de nincs is rá szükség, ha az egyszeri ember nem akar mindig többet, jobbat. A Luke Cage egy minőségi gengszter dráma, és mindenképp érdemes a nézésre. Ha csak ilyen sorozatok születnének, fel sem állnék a képernyő elől.