Az Alan Moore (V for Vendetta, The League of Extraordinary Gentlemen, Batman: The Killing Joke) által alkotott Watchmen címre keresztelt képregény nem véletlenül foglalja el helyét a popkultúrában és a New York Times 100 legjobb könyvét (!) tartalmazó listáján. A történet egy alternatív 1985-be kalauzolja el a befogadót, ahol az amerikai és szovjet ellentétek (a saját világunkhoz hasonlóan) egy harmadik világháború felé terelik a világot, vagy legalábbis hatalmas pusztulás felé.

Ebben az univerzumban azonban számos hős képviseli az amerikai rendet, s ezzel el is veszik a rendőrök munkáját. Hétköznapi, pusztán kiváló fizikummal és harctudással rendelkező emberekről beszélünk, akik a Percrekészek csapatát alkotják. Mire elérünk 1985-ig, addigra ez már mind a múlt, pont ahogy a címszereplő Őrzők is, mely többek között Dr. Manhattan felbukkanásának is köszönhető. Itt vesszük fel nagyjából a fonalat, s a rendezés tisztjét 2009-ben az akkor még csak a 300-at és a Holtak Hajnala remake-t jegyző Zack Snyder kapta.

A szuperhősök történelme rettentő részletes és hosszú, melyet a képregény külön szöveges részekben tárgyal. Snyder ezt egy zenés intró montázzsal oldja meg, ami gyakorlatilag egy felgyorsított történelemórának felel meg. Mikor először háttérismeret nélkül láttam a filmet, akkor is esztétikailag nagyszerű látványt nyújtott, ám a képregény után rettentő módon felértékelődik ez a jelenetsor. Ez épp így igaz a film egészére, mely megtekinthető egy 2 és fél órás, egy 3 órás és egy 3 és fél órás változatban. Jelen esetben a 3 és félórás verzióról lesz szó, mely az Ultimate Cut névre hallgat.

A Komédiás és új poénja.

A Watchmen megjelenésekor rendkívül megosztó alkotás volt, sőt, még így hét évvel később is az. Christopher Nolan azt mondta Snydernek, hogy túl korán készítette el a filmet, ezzel pedig nehéz vitatkozni. Tekerjük csak kicsit vissza az időt. Tehát 2009-ben járunk, a Marvel filmes univerzuma mindössze két filmnél tart: a Vasembernél és a Hihetetlen Hulknál, a DC pedig épp egy éve, hogy kiadta kezei közül a Sötét Lovagot. Ekkor még sejteni is alig lehetett a közelgő szuperhős dömpinget, amire a Watchmen igazából a válasz. Erre a legközelibb példa lehet a Deadpool. A közönség megérett már a zsáner kifordítására, a Deadpool ezt pedig maradéktalanul teljesítette. Amit a Deadpool a humorával és főszereplőjével ért el, azt a Watchmen a történetmesélésével és karaktereivel. Emiatt mondom azt, hogy akinek akkor nem tetszett, itt az ideje egy újabb esélyt adni az Őrzőknek!

Andy Warhol itt sem más. Ha jól figyeltek az intróban felfedezhetitek David Bowie-t is!

Visszakanyarodva az alternatív 1985-re és cikkünk címére: Ma este New Yorkban meghalt egy komédiás – írja Rorschach naplója. A Komédiás (Jeffrey Dean Morgan) halála indítja el az eseményeket: valaki vadászik az Őrzőkre. Rorschach (Jackie Earle Haley), a szuperhősök elleni törvény ellenére is önbíráskodó félőrült, feladatának tekinti, hogy figyelmeztesse erről Dan Dreiberget, az Éji Bagolyt (Patrick Wilson) és Dr. Manhattant (Billy Crudup).

A cselekmény lényegi része valójában nem hosszú, és a filmet nem nehéz részekre osztani. Míg az Őrzők háttértörténetét szépen adagolva kapjuk meg, addig bizonyos szakaszokon egy karakterre fókuszálunk egészen a film két harmadáig. Először a Komédiás része, aztán Dr. Manhattan és még mások. A főbb karakterek jelentősen eltérnek egymástól, értendő ez motivációjukra, erkölcsi nézeteikre. Ott van a már sokszor emlegetett Komédiás, aki bevallottan egy paródia és a világot is egy hatalmas viccként fogja fel. Rorschach egy romlott, mocskos világot lát, s gondolatait nem fél megosztani a közönséggel, ami abszolút nem gond, lévén a legjobb szövegeket ő kapta. Adrian Veidt / Ozymandias (Matthew Goodie), mint a világ legokosabb embere nagy beruházásokban látja az emberek jövőjét, míg Éji Bagoly és Lauire Jupiter (Malin Akerman) a tipikus jó hősöket formálják meg.

Rorschach (elől) és Éji Bagoly (hátul) épp információt húz ki másokból. Készen akár a harcra is.

Igen. Egy kimaradt. Ő lenne Dr. Manhattan. Az egykori Jon Osterman, aki egy labori baleset során megsemmisült, majd újra összerakva magát egy természetfeletti lénnyé vált, megváltoztatva az addig ismert világot. Az urántól kéken ragyogó Dr. Manhattan egyszerre látja a múltat, a jelent és a jövőt, s képes bármit atomjaira bontani, vagy akármit teremteni a semmiből. Ereje révén nem csoda hát, hogy lassan eltávolodik az emberiségtől. Átok lenne egy ilyen lény jelenléte vagy áldás? Mi történne, ha ellenünk fordulna? Egyáltalán ki lehet játszani egy ehhez hasonló teremtményt?

A Watchmen foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és természeténél fogva egy félelemkeltő individuumként mutatja be Dr. Manhattant. Érdekes, hogy Snyder következő filmje, a Batman Superman ellen: Az igazság hajnala hasonló témát fog körüljárni csak épp Supermannel a középpontban. A szóban forgó kék neutrális hős mégis sokkal fenyegetőbb: nincs ellene mit tenni, neki nincs „kriptonitja”.

„Sose mondtam, hogy Superman létezik és amerikai. Én azt mondtam, Isten létezik, és amerikai.”

A Watchmen nem egy egyszerű alkotás sem filmben, sem képregényben. Sokáig egészen megfilmesíthetetlennek tartották, épp ezért érdekes, hogy Snyder egy nagyon pontos adaptációt tett le az asztalra, mely nem köpi szembe alapanyagát (bár megosztja a közönségét), bár más befejezést kapott. Erről a befejezésről annyit érdemes tudni, hogy Alan Moore (a képregény írója) is méltatta és kifejezetten okosnak találta. Személy szerint, sőt sokak véleménye alapján merem állítani, hogy jobb, mint a képregény konklúziója. De ne feledjétek, ez szubjektív, senki egyéni meglátását nem tervezem felülírni.

A színészek jók, nem kiemelkedők, szimplán jók. Egyedüli kivétel talán Rorschach, aki már a forgatókönyvből adódóan is kiérdemelte a közönségkedvenc szerepet. Snyderhez méltóan a színészeket megannyi lassítás és tömény vizualitás kíséri, ezúttal dalbetétekkel megfűszerezve. Ez a film igazából ékes példája annak, hogy Zack Snyder, ha értelmes forgatókönyvet kap és nem nyúl bele nagyon, tud rendezni. Ez azonban nem teszi semmissé azt a tulajdonságát, hogy bármilyen hulladékból képes filmet készíteni. Csak egy esetnek álljon itt a grandiózusan rossz Álomháború, ami kemény próbálkozás volt karrierje végleges elpusztítására.

A Fekete Hajó meséiből egy részlet. Ozymandias kész áldozatokat hozni?

A 3 és fél órás változat legnagyobb extrája: A Fekete Hajó meséi

Egy bekezdésnyit bőven érdemes róla mesélni mindenféle spoiler nélkül. A Fekete Hajó meséi egy fiktív képregénysorozat a Watchmen világán belül, aminek számai a történettel párhuzamosan kerülnek nyomtatásba. Ezt az újságosnál olvassa egy fiú, és rajzfilm formájában mi is meg-megkapjuk belőle adagunkat időről időre. Érthető miért került ki a film mozis változatából, hisz nélküle is érthető a történet, azonban még jobban segíthet megérteni Ozymandias motivációit, és azt, hogy min mehetett keresztül.

Az Őrzők (balról jobbra: a Komédiás, Selyemkísértet, Dr. Manhattan, Ozymandias, Éji Bagoly és Rorschach).

Összességében kinek ajánlható a Watchmen? Fura kérdés, hisz aki ezt olvassa, az nagy valószínűséggel látta már, de a kisebbség kedvéért: ha szeretnél valami nagyon mást látni a szuperhős zsáneren belül, ami fenekestül felfordítja ezt a dömpinget, akkor ez számodra a megfelelő darab. A Marvel a könnyedségre épít, így nekik a Deadpool valósítja meg filmjeik között a paródiát, a DC ellenben a sötétségre és a komolyságra hajt, így valamilyen nyakatekert értelemben a Watchmen groteszk párja lehet a filmnek. Egy nagyon hosszú, komoly, lassú tempójú, kifejezetten erőszakos, ám nem az erőszakra építő filmről van szó, ami nem való mindenkinek. Nem egy tipikus közönségfilm, de egy próbát minden bizonnyal megér. Reméljük Snyder végre ismét egy jó íróval maga mellett (Chris Terrio) képes lesz újfent valami értékelhetőt felmutatni 2016-ban Supermannel és Batmannel a főszerepben (utólagos megjegyzés: nem sikerült).