A Raimi Maleknek Oscar-díjat érő Bohém Rapszódia óta Hollywood csak úgy ontja magából az újabbnál, újabb zenészekről szóló biopiceket, ám ezeket közelebbről megvizsgálva nyilvánvaló, hogy a legtöbbjük, a Bohém Rapszódiát is beleértve, nem jobb egy erősen közepes mozinál. Ezek közül talán a kivételt egyedül az Elton John viharos életét feldolgozó Taron Egerton-féle Rocketman volt az egyetlen üdítő kivétel, amely nem volt félsz a hírnév és az azzal járó csillogás mögé és benézni. Ami olykor közel sem olyan szívmelengető vagy épp családbarát, mint ahogyan azt sokan képzelik. A Better Man: Robbie Williams előbbihez hasonlóan épp ugyanezt szeretné elénk tárni, ám ezúttal egy jókora csavar kíséretében.

Igazán jó életrajzi filmet csinálni tehát közel sem olyan egyszerű, azonban a Legnagyobb Showmannel már bizonyított Michael Graceynek most sikerült az, amire nem hittem volna, hogy még lesz példa a tabukat teljes mellszélességgel és büszkén ledöntő Rocketman után. Gracey ugyanis Robbie Williams-szel karöltve, ha nem is forradalmasította ismét a biopic műfajt a Better Man címre keresztelt mozijukkal, azt semmiképp nem tudom elvitatni tőlük, hogy valami igazán egyedit tettek le az asztalra. Mert hát a Better Man már koncepciójában is igencsak különleges darab, mivel az említett címszereplőt nem egy rá a megszólalásig hasonlító feltörekvő és nem kevésbé tehetséges színész, hanem a messze földön híres WETA által meganimált komputer animáció által létrehozott majom kelti életre. 

Az első látásra finoman szólva is furcsa alapfelállás amilyen hülyén hangzik leírva, a gyakorlatban amúgy hibátlanul működik, sőt ennél találóbb metaforát a sztársággal járó attitűdökre talán keresve sem találhattak volna. Hiszen akárcsak a cirkuszi majmokat, úgy a sztárok mögött rejlő embert se képes megbecsülni a közönség, ám ha azok az eladhatóság szempontjából már problémássá kezdenek válni, akárcsak főemlős barátainknál, itt is előkerül az a bizonyos jól ismert rohadt paradicsom. Robbie Wiliams viszont nagyon bölcsen nem is szerette volna a szőnyeg alá söpörni viharos karrierjének legrosszabb pillanatait, az alkohol problémáitól kezdve a különböző tudatmódosító szereken keresztül, a védjegyévé vált kissé nyers, de mégis megkapó stílusáig bezárólag. 

A Better Mant egyébként is pontosan ezek a sebezhető, nagyon is emberi pillanatok emelik ki a középszerből, így roppant okos döntés volt inkább bevállalósnak lenni, mintsem megelégedni a már amúgy is bejáratott formulával. Robbie Williams karakterétől mondjuk nem is állhatna távolabb a meghunyászkodás, elvégre az imázsa a kezdetektől fogva arra lett felépítve, hogy ő aztán nem riad vissza semmitől. Akkor hát miért pont éppen az ő kicsit sem makulátlan életéről szóló filmben hátrálna meg? A WETA szakembereit is valami hasonló gondolat mozgathatta miközben a Williamset megtestesítő emberszabásún dolgoztak, mivel az animáció a tőlük elvárt minőség mellett olyan korábban lehetetlennek gondolt innovációkra kényszerítette őket, minthogy hogyan is mozogjon éneklés közben egy karakter szája.

Aki jelen esetben éppenséggel egy csimpánz. Az apró ámde annál fontosabb részlethez szükséges technológia létrehozását talán túlzás volna forradalminak nevezni, ám egy remekül elsült evolúciós ugrásként mindenképp érdemes számon tartani, hisz nem minden nap látunk olyat, hogy egy valósághűen meganimált emberszabású az emberi érzelmek legszélesebb skáláját eljátszva még dalra is fakad közel két órán keresztül.

A szokatlan koncepció nem mondom, lehet sokakat elijeszt majd attól, hogy jegyet váltsanak majd a Better Man-re, márpedig ha az ember akárcsak távolról is, de kedveli Robbie Williams zenéjét, annak mindenféleképpen a moziban a helye. Akik pedig rajongóknak tartják magukat egyenesen kötelező darab a Better Man: Robbie Williams, ugyanis tényleg nem tegnap volt, hogy egy zenészről szóló biopic ennyire őszinte lett volna azzal kapcsolatban, hogy legyen szó a hírnév bármiféle változatáról, az hivatástól függetlenül, előbb vagy utóbb, de tényleg majmot csinál majd az emberből.