Nagyon sokáig a képregény adaptációk világa lekorlátozódott a különböző Marvel és DC alkotásokra, a műfaj egyéb képviselői pedig nem igen tudtak labdába rúgni mellettük. Ám egy idő után a két nagyágyú fénye megkopott és mélyrepülésbe kezdtek a mozik vásznain, illetve a tévék képernyőin. Ekkor lépett színre a Prime Video, amely ledöntötte a korlátokat, és merőben új irányba terelte a képregény adaptációk világát. Nemcsak friss életet lehelt a műfajba, hanem a Marvel és a DC egyeduralmát is megtörte. A streamingóriás a The Boys-szal az élőszereplős alkotások terén aratott sikert, míg animációs fronton Robert Kirkman Invincible című sorozatával szerzett hírnevet. A széria nemrég fejezte be harmadik évadát, de vajon képes volt-e megtartani a korábbi évadok szórakoztató, illetve zseniális színvonalát?

A harmadik évad története három hónappal a második évad fináléja után játszódik. Ez idő alatt Mark (Steven Yeun) intenzív kiképzésen esett át Cecil (Walton Goggins) irányításával, hogy egy esetleges újabb viltrumi támadás során képes legyen akár egy nála erősebb ellenfelet is legyőzni. Míg az első évad egy hatalmas fordulattal indított – kiderült, hogy Omni-Man (J.K. Simmons) valójában nem az a hős, akinek hitték, hanem egy kegyetlen gyilkos –, és Marknak nemcsak az apjával, hanem saját szuperhős-énjével is meg kellett küzdenie, addig a második évad a világszerte, sőt az alternatív idősíkokra és galaktikus politikára is kiható következményekre fókuszált. A harmadik évad ezzel szemben az új utak kereséséről szól. Mark új kosztümöt kap, próbál megbirkózni tettei súlyával, és ráébred, hogy talán ideje komolyabbra fordítani kapcsolatát Eve-vel (Gillian Jacobs). Emellett féltestvére, Oliver (Christian Convery) nevelésében is szerepet kell vállalnia. Ha mindez nem lenne elég, ideológiai összetűzésbe kerül Cecillel, aki machiavellista módon, a „cél szentesíti az eszközt” elvet követve védi a Földet.

Mark mellett Debbie (Sandra Oh) is próbálja újradefiniálni önmagát, új kapcsolatokat kialakítani és jó pótanyja lenni Olivernek. Az Őrzők is nagyobb szerepet kapnak, különösen a magánéletük kerül előtérbe. Az Invincible harmadik évada számos komoly kérdést feszeget: megéri-e hősnek lenni? Tényleg csak a cél számít? Képesek vagyunk-e túllépni a múltbeli tetteinken és megbékélni önmagunkkal? Azonban a rengeteg mellékszál és cselekmény miatt a fő történetszál, vagyis a viltrumi invázió alig kap teret. A nyolc részes évadból mindössze két epizód foglalkozott ezzel a szállal, így, ha ilyen tempóban haladunk, talán a tizedik évadra érünk el ezen történet csúcspontjához.

Még bosszantóbb, hogy a sorozatban szinte senki nem képes meghalni. Amikor már azt hisszük, hogy egy drámai halál bekövetkezett, az adott karakter valamilyen csodás esemény révén mégis életben marad. Ez pedig elveszi az összecsapások tétjét, hiszen a néző biztos lehet benne, hogy kedvenc szereplője valamilyen módon visszatér. Ez különösen azért kár, mert idén is látványos és ötletes harcjeleneteket láthattunk. Amelyek brutalitásban nem fukarkodnak, a sorozat nem riad vissza a véres, gore-ba hajló csonkolásoktól sem.

Pozitívum, hogy végre jobban megismerhettük Cecil múltját, így motivációi is érthetőbbé váltak. Rex óriási karakterfejlődésen ment keresztül, és a többi szereplő személyes dilemmái, karakterívük alakulása is érdekesre sikerült. Egyetlen kivétel van: maga a címszereplő. Mark lelki vívódásait idén túlzásba vitték a készítők, különösen annak fényében, hogy már az előző évadban is ugyanezeket a köröket futottuk vele. Karaktere szinte semmit nem fejlődött, egy helyben toporgott, miközben mindenki más érdekesebb lett nála. Ráadásul azok, akik Omni-Man szerepére voltak kíváncsiak, szintén csalódhattak idén.

Az Invincible továbbra is hű maradt azokhoz az alapokhoz, amelyek miatt annak idején megszerettük: rengeteg akció, vér és pusztítás, miközben a fő fókusz a karaktereken és a humoron van. Három évad után is képes remek egyensúlyt teremteni ezek között, anélkül, hogy egyik a másik rovására menne. Ugyanakkor az egyre növekvő számú mellékszálak miatt az idei évad fókuszálatlanabb lett az előzőeknél, és a fő történetszál alig haladt előre. Ráadásul maga a címszereplő vált az egyik legkevésbé érdekes karakterré, ami nem túl jó irány. Mindezek ellenére az Invincible még mindig egy látványos és élvezetes animációs sorozat, amely méltán sorolható a legjobb képregény adaptációk közé. Viszont a harmadik évad már magyar szinkron nélkül jelent meg és a feliratokkal is vannak problémák. Így akik ez idáig magyar szinkronnal nézték a szériát, azoknak sajnos át kell állni az eredeti hangra.