A koronavírus miatt rengeteg film -és sorozatpremiert halasztottak el, amely alól sajnálatos módon a Fargo sem volt kivétel.  A vágás befejezetlenségére hivatkozva az áprilisi bemutatót bizonytalan időre elcsúsztatták és sokáig úgy tűnt, hogy idén nem lesz bemutatva az FX mesterművének a negyedik felvonása. A rajongók legnagyobb örömére azonban szeptember végén, egy duplaepizód formájában köszönthettük újra Noah Hawley-t és csapatát. Lássuk, megérte-e a várakozás. A cikk spoileres!

,,This is a true story. The events depicted took place in Kansas City, MO in 1950. At the request of the survivors, the names have been changed. Out of the respect for the dead, the rest has been told exactly as it occured. „

Antológiasorozat lévén ismét új szereplőket, korszakot, de még helyszínt is kapunk a készítőktől. A felirat szerint ezúttal Kansas City-be látogatunk el, ahol két rivális gengszterbanda, az olaszok és a feketék egy igen vékony jégen táncoló békét kötnek, amelynek értelmében az adott család legidősebb fiúgyermekét bizonytalan időre az ellenséges szervezet gondjaira bízza. Az ő ellenségeskedésük mellett képbe kerül egy kotnyeleskedő ápolónő, Oraetta Mayflower (Jessie Buckley), illetve egy kamaszlány (Emyri Crutchfield), akinek úgy szülei, úgy tűnik, szintén kapcsolatba hozhatók az egyik bűnbandával, illetve, nem mellesleg ő az évad narrátora.

Noah Hawley ezúttal leginkább A halál keresztútján című Coen film előtt tiszteleg ezzel a tizenegy résszel, de nem kell megijednie a keményvonalas Fargo rajongóknak sem.  Korábban is voltak a coen-i életműre való utalások, ezúttal sokkal kézzelfoghatóbb és egyértelműbb ez a tiszteletadás. Ennek ellenére még mindig ugyanebben a kietlen környezettel bíró, kegyetlen figurákkal teli, parádés párbeszédekkel teletűzdelt, kreatív vizualitással körített világban vagyunk, amit már hat éve ismerünk.

Már az első húsz perc kilóra megveszi az embert. Semmi más nem történik, mint a különböző nációjú bandák egyezkedései és harcai. A zsidókkal kezdve az íreken és az olaszokon át egészen az afroamerikaiakig mindenki sorra bemutatásra kerül. Ez az ötletes, kicsit több mint negyed órás betét az egyik legjobb Fargo pillanat volt, ami valaha készült. Kellően jól sikerült megágyaznia a későbbieknek. Általánosságban el lehet mondani, hogy mindegyik történetszál kellően érdekes. Gengszterestül, kórházastul, temetkezési családostul (a narrátor családi vállalkozása). Érezni lehet, hogy valami nagy dolog van készülőben. Az 1979-ben játszódó, második etaphoz hasonlóan, eposzi nagyságúnak tűnik a történet, melynek idő kell a kibontakozáshoz. Azonban valamilyen szinten mégis kicsit csalódáskeltő lehet sokaknak a felvezető.

Inkább csak a sakkfigurák kerülnek fel a táblára, érdemi cselekvés nem nagyon történik egyik részben sem. A karakterek természetesen érdekesek és harsányak, a sztoriban kellő potenciál van, mégis az az érzet alakul ki a nézőben, hogy még nagyon az elején vagyunk mindennek. Biztos vagyok benne, hogy ennél jobb, kiszámíthatatlanabb és pörgősebb lesz az FX gyöngyszeme, de mindenképp le kell szögezni, hogy itt merőben más az alkotói szándék. Ez az évad Amerikáról fog szólni, annak történelméről, egykori és mára is vonatkoztatható helyzetéről, az öngyűlöletéről és a belülről történő széteséséről.  

A színészekről is érdemes megemlékezni. Chris Rock kapcsán teljesen indokolt volt a félelem, de az első pár perc után minden kétséget eloszlatott bennem gengszterfőnökként. Jessie Buckley a halál angyalaként félelmetes és méltán kerül a sorozat többi gonosza közé. Jason Schwartzman a tétova, apja nyomdokaiba lépni akaró szerencsétlen szerepében hibátlan. E’myri Crutchfield pedig az egyetlen szereplő, akivel igazán azonosulni lehet ebben az összeroskadó világban. A többi színész is remekel, de eddig egyelőre még nem kaptak sok teret a megmutatkozáshoz.

Hawley maga írta és rendezte mindkét részt és ez nagyon meglátszik. Már korábban is rendezett epizódokat vagy a jelenlegi alanyunknak, vagy pedig a mással össze nem hasonlítható Legion számára, létrehozva olyan képi világokat, amikkel a mozifilmek nem mindig tudják felvenni a versenyt. Elképesztően jó ötlet volt a klasszikus gengszterköntösbe helyezni a már megszokott havasi tájat. Manapság már a sorozat -illetve a filmvilágban nem nagyon találkozhatunk ezzel a formátummal (a Boardwalk Empire kivételt képez). A zene a kornak megfelelően változatos, hangulatos, valamint nem ritkán ad plusz, szórakoztatási faktort a látottakhoz. Technikailag elődjeihez méltóan stílusos és megidézi a cselekmény idején készített filmek vágásait, főcímeit. Röviden összefoglalva, még mindig öröm visszatérni ebbe az univerzumba.

Erős felvezető jellege ellenére nagyon ambiciózusnak, szórakoztatónak és sokkolónak tűnik ez az évad is. Olyannak, mint amilyennek egy, a Fargo világában játszódó cselekménynek lennie kell. Gyermeki szemmel és lelkesedéssel várjuk a folytatást.