Új cikksorozatunkban a nagy kultusznak örvendő filmeket vesszük górcső alá. Havonta egy-egy bejegyzés fog megjelenni egy vagy sokak által kedvelt filmről, vagy pedig egy ismeretlen gyöngyszemről, amit abban az esetben örömmel ajánlunk az olvasók figyelmébe. Vélemény-ellenvélemény egyaránt olvasható, több publikálótól természetesen. A lényeg az, hogy többféle perspektívából szemléljük a különféle alkotásokat. Előtte azonban nézzük végig kinek mit jelent a kultfilm és mit mondana annak. 

Szabó Dárió

Nagyon szeretem bő lére ereszteni a dolgokat és elveszni a részletekben, pláne a definícióimat imádom manírozni, de most nem fogom túlságosan, mert szerintem ennek a fogalomnak épp az a sajátja, hogy viszonylag nyitott kell legyen, viszonylag megengedő kell legyen. Alapvetően utálom a kultuszokat, mert ha nem reflektálunk rájuk kellően, csak túlságosan pozitív hangnemű, sematizáló előítéletekkel vérteznek fel bennünket, ami nem ad teret a szubjektumnak az őszinte ítélethozásra, inkább társadalmi megfelelési kényszerré redukálja azt. De hogy nekem mi a kultfilm? Mondanám, hogy nem tudom, hiszen a kult attól kult, hogy nem (vagy nem csak) személyes rajongás, hanem közösségi rajongás tárgya az adott alkotás. Egy biztos, nem mosnám össze a fogalmat a klasszikus fogalmával: szerintem lehet valami kultfilm/kultsorozat anélkül, hogy klasszikus lenne, és lehet valami klasszikus anélkül, hogy kult lenne.

Számomra, ami klasszikus, az azt jelenti, hogy időt álló, a kult meg inkább azt, ami épp azért nem állja ki teljes mértékben az idő próbáját, mert egykor túl nagyot szólt, így voltaképpen stílust, műfajt teremtett, aminek hiába gyújtópontja, motívumai annyira a kultúrába ivódnak, hogy már-már beidegződésé válnak, így visszanézve sok idő elteltével még picit elavultnak is tűnhet másik korból. Közhelyesen fogom ezt lecsapni, de a bevállalós, formabontó, komplex, eredeti koncepciójú alkotásokra tekintek kultként, ezzel most sajnos nem mondtam sokat, szinte semmit. Aztán majd meglátjuk, úgy tekintek a soron következő cikkfolyamunkra, mint ami pont azért lesz izgalmas, mert sok esetben akár még az itt írt definícióinkat, álláspontjainkat is felül fogjuk reflektálni. De azt mondom, ha ez így lesz, akkor el is érte célját ez az egész, az önreflexiót, ami kritikaíróknál sosem hátrány. 

Csibi Ákos (Mikro)

Baromi nehéz kérdés ez, mert mindenkinek más. A keresztapa kultfilm? Persze. Kutlfilm nekem személyesen? Nem. Ez az én egyéni preferenciám, hogy nem szeretem annyira a műfajt. De akkor mitől lesz valami kultilm számomra? Első körben az, hogy magas az újranézési faktora. Szórakoztat harmadjára, negyedjére is. Ez különösen nagy szó, mikor egy karnyújtásnyira töménytelen mennyiségű film vár a nézőre. Másodjára viszont valami sokkal nehezebben megfogható szükséges hozzá. Valami egyedi esszencia, ami rezonál a világnézetemmel, a hangulatommal. Vagy csak jó időben talál meg, jó helyen. Néha ennyi is elég.

SKPittmann

Én csak egy nagyon kis rétegét hívom a filmeknek „kultfilmeknek”, mivel úgy érzem mostanában túlságosan kitágult a szó jelentése és össze-vissza mindenre használják az emberek. Szerintem az a kultfilm, amit egy kis csoport a film kiadása után jó pár évvel többre értékel mint azt bárki a saját korában. Kis közösségek ezek többnyire ismeretlen filmekkel, szinte kultuszként tisztelik az alkotást. A sikertelenségük pedig lehet több okú: kritikailag vagy anyagilag valahogyan megbuktak. Én személy szerint semmiképp nem hívnám például a Gladiátort kultuszfilmnek, csak azért mert ma már nem sokan beszélnek róla. A korában hatalmas siker volt a közönség és a kritikusok szemében, a mai napig vastag betűvel írják le a címét ha bekerül egy könyvbe. Azonban van rengeteg olyan elfeledett alkotás, ami tetszhetett a kritikusoknak, ám a közönség nem értette vagy nem akarta megérteni, emiatt nem lett belőle anyagi siker; hamar eltűnt a köztudatból. Hasonlóan lehet ugyanez amikor valami éppen hogy profitot termel, ám senki nem értékeli átlagosnál jobbra a filmet. A kultusz-jellegben szerintem van valami ellenállás, valami dac a múlt egyik hibája ellen, amikor pár emberrel együtt tisztelsz valamit, amit sosem tudottolyan magasba emelkedni, mint amit  ténylegesen megérdemelt volna. 

Filmespracli

A kultfilm definíciója eléggé érdekes kérdés, mivel sok máshoz hasonlóan ez is összetett dolog. Nagyon változatosak a válaszok, hiszen maguk a filmek is azok (Meghatározó lehet ugyanúgy könyv is és még sok más médium esetén). Konkrétan bármilyen minőségű mű kerülhet kultikus státuszba. Igaz, más színvonalat képvisel A Keresztapa (1972) és megint mást a The Room (2003), de mindkettő nem kicsi hírnévvel rendelkezik. Valószínűleg az ilyen filmek valami olyan újat tudtak mutatni a filmművészetben, ami miatt a mai napig emlegetjük őket. Meg tudták szólítani az emberek tömegeit olyan mértékben, hogy azok örömmel viszik a hátukon az adott alkotásokat és büszkén hivatkoznak rájuk. Persze ez nem mindig igaz. Számtalan olyan példát lehet mondani, amikor csak egy szűk réteg fejében gyúlt fény és ismerte fel az adott film nagyszerűségét. Minden esetre mindegyik filmnek számít, és elfogult meglátásból azt kell mondanom, hogy érdemes róluk beszélni, illetve írni.

johnnykiwi42

Az én szóhasználatomban a kultfilm fogalmának lényege az, hogy olyan filmek ezek, amik emberek jelentős része számára összetartó erővé váltak, valami olyanná, ami képes maga köré hűséges közösséget szervezni és ezt fenn is tartani. Egy sikeres film, amit sokan szeretnek, még nem feltétlenül kult. Akkor lesz kult, ha rajongói klubok szerveződnek, amik rendszeresen összejárnak közösen nézni a filmet, gyűjtik a filmes relikviákat, esetleg rendszeres időközönként valamilyen fesztiválra is elmennek pusztán a film miatt. Kicsit másképpen összefoglalva akkor tudhatod, hogy egy film kult, ha emberek nagy közösségének fontos identitásképző ereje a filmhez való kötődés. A fentieknek megfelelően két dolgot hangsúlyoznék: egy film kult státusza semmilyen összefüggésben nincs annak minőségével, a közösségképző-erő ettől teljesen független. Másodszor pedig számomra értelmetlen az a kifejezés, hogy valaki, mint egyén számára kult egy film. Ha valami kult, az az egyes egyének véleményétől függetlenül az, hiszen egy film köré szerveződ csoport létét vagy nemlétét nem egy ember véleménye dönti el. Én ezt a fogalmat minden értékítélettől mentesen, a követő csoport lététől vagy nem lététől függően használom.

Ik4r0s

Talán ez eddig a legnehezebb kérdés, amire válaszolnom kell a blogon, mert ugyan ki vagyok én, hogy ezt megválaszoljam. De megpróbálkozok vele. Véleményem szerint az minősül kultfilmnek, ami egyrészt sokkal több emberben megragad, mint mondjuk egy átlag hollywoodi blockbuster. Ezeket az alkotásokon napokig, de akár hetekig, hónapokig is kattoghatunk szabadidőnkben. Valamint ha kicsit tágítani akarom a fogalmat, akkor még olyan filmek is beférnek ebbe a kategóriába, amik akárcsak egy képpel vagy egy mondattal, de bekerülnek a popkultúrába és idővel hatással is vannak rá. A 90-es években szinte majdnem futószalagon gyártották az ilyen filmeket, de azért az új évezredben is találunk ilyen csodákat.

Illisz Balázs (Balus)

Hogy mi a kultfilm definíciója, az valószínűleg mindenki számára különböző. Számomra mindenképpen kultikus státuszt érdemelnek azok az alkotások, amik a bemutatásuk után évtizedekre, vagy akár a mai napig meghatároznak egy adott zsánert. Pl. a horror és a thriller műfaja elképzelhetetlen lenne Alfred Hitchcock filmjei nélkül, vagy a vígjátékok Charlie Chaplin munkássága nélkül. Ugyanígy meghatározó lehet egy olyan film, ami a maga idejében valamilyen váratlan, merész újítással áll elő, mint pl. a Toy Story, ami az első teljes egészében komputeranimációval készített egészestés animáció volt, vagy az Akira és a Ghost in the Shell, amik az anime komplett médiumát ismertették meg a nyugati közönséggel.

Ami viszont még ennél is fontosabb, azok a személyes kötődések, amiket egy bizonyos film iránt táplálunk. Ha meghallom „az élet nem habostorta” kifejezést, akkor nem tudok nem A tanúra gondolni. John Williams filmzenéi, amiket a Star Wars-hoz, az Indiana Jones-hoz és a Jurassic Parkhoz írt, a mai napig eszembe jutnak, és nem tudom megállni, hogy ne kezdjem el dúdolni vagy fütyülni őket. A Ragyogástól még ma is kiráz a hideg, A Gyűrűk Ura befejezését pedig most sem tudom úgy végignézni, hogy ne lábadjon könnybe a szemem. Ha tinédzserként nem láttam volna a Harcosok klubját, akkor talán más szemmel tekintenék a világra, aztán ott van a Holt költők társasága, amit ha nem láttam volna, valószínűleg nem lett volna olyan erős az elhatározásom, hogy én magam is tanár legyek. Mint minden kiemelkedő művészeti alkotásnak, így egy igazán jó filmnek is az az ismérve, hogy mindenki számára mást jelent, a végtelen számú néző végtelen számú értelmezési lehetőséget rejt magában. És ez az igazán szép az egészben.

Gueth Ádám (Filmnomád)

Számomra a kultfilm mindig is egy olyan mozgóképtörténeti alkotást jelentett, amelynek jól meghatározható rajongó vagy követőtábora van és kézzel fogható örökséget hagyott hátra a filmművészetben. A kultfilm a mindennapjaink része, idézünk belőle, szituációi jellegzetesek és emlékezetesek, a filmesek számára pedig kimeríthetetlen ihletforrással szolgálnak, hogy parodizálják őket vagy kifejezzék irántuk hódolatukat. A kultfilmek példát állítanak elénk legyen az pozitív vagy negatív értelmű. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a kultfilmnek tekintett alkotásokon túl nem szabad szem elől téveszteni az ismeretlen gyöngyszemeket, amelyek bár nem rendelkeznek rajongótáborral, de talán még több értéket is képviselnek populáris társaiknál. Néha pont az ilyen ismeretlen gyöngyszemek, elfeledett remekek kerülnek később kultstátuszba.

Kondi_HUN

Jómagam is igen nehezen definiálom a fogalmat, ráadásul szakirodalmi szinten sincs a jelenségnek egzakt meghatározása, és ez azt feltételezi (minthogy erre ez a bevezető is rávilágít), hogy a „kultfilm” szó mindenkinek mást jelent. Számomra akkor nevezhető egy filmművészeti alkotás kultuszfilmnek, ha maga a mű képes arra, hogy alapjaiban változtassa meg azt a műfajt, amit képvisel. Természetesen nem elég önmagában, hogy a szóban forgó alkotás jó és élvezetes, hanem a kérdés az, hogy képes-e a műfajának új értelmet adni, azt megváltoztatni és új irányvonalat meghatározni a művészeti ágon belül. A kultfilmekből tanulni lehet, példaként állhatnak a jövő művei előtt. Ők azok az innovátorok, akikről az új generáció képviselői azt mondják: „Én olyan akarok lenni, mint Ők!” Ezek az innovátorok képesek maguk köré egyfajta kultúrát felépíteni, vagy éppen egy meglévőt megerősíteni és elterjeszteni. Én szintén kultfilmként tekintek A keresztapa trilógiára, amely a 70-es években továbbgondolta, és új irányvonalat adott a gengszterfilmek műfajának, valamint sikerrel tette népszerűvé az addig csak mellékvágányon tengődő olasz nyelvet és kultúrát. Szintén ide sorolom Az ördögűzőt is, akire máig is nagyon sok műfajtársa hasonlítani akar, szomorúan tapasztalva a tényt, hogy ez 100%-ban sosem sikerülhet. Ez lenne a rövid és szubjektív véleményem arról, mit is jelent számomra a kultuszfilm.

Németh Míra

Érdekes ez a fogalom, és őszintén szólva sosem tudtam pontosan, mit jelent, vagy mitől jelenti azt, amit. Persze tudom, hogy kultfilm a Keresztapa vagy a Titanic, a Psycho vagy az Amélie. Tehát nagyjából sejtjük, mik tartoznak ebbe a csoportba, mégis nehéz meghatározni (legalábbis nekem), hogy maga a fogalom mit jelent. Eleve az is kérdéses számomra, hogy a ’kultfilm’ biztosan valami objektív, tehát a személyes ízlés fölött álló dolog, vagy lehet-e szubjektív, személyes felhangja. Az én kis világomban például kultfilm a Tangó és tulipán, de azt is tudom, hogy filmművészeti szempontból ez a darab nem nevezhető kultfilmnek. Azt is sejtem, hogy a kultfilm valamelyest generációs dolog: persze 60 évvel később is ismerjük a Psychot, bennünk él a híres zuhanyzó-jelenet. Ugyanakkor a későbbi generációkban későbbi kultfilmek kerülnek előtérbe.

A szüleim például máig idézgetik a Ponyvaregény egy-egy híres mondatát, míg mi már inkább azon kultfilmekből idézünk, amikkel mi nőttünk fel együtt – tipikusan ilyen lehet például a Harry Potter, a Star Wars vagy a Gyűrűk ura – a HP-t a „saját, személyes” kultfilmemnek is tartom, mert együtt nőttem fel vele. Rengeteg személyes szál fűz hozzá, az első mozis élményem is ehhez a filmhez kapcsolódik, ezen felül viszont tudom, hogy ezt a személyes kötöttséget a Harry Potter (vagy akár az említett két másik film iránt) rengeteg más ember is elmondhatja magáról – így egyfelől ez egy nagyon személyes vonzalom, kötődés a film világa iránt, másrészt, mivel ezt többezer más „kölyök” is átélte velem együtt annak idején, ez a csupán személyes imádat generációs, globális méretűvé nőtte ki magát – és szerintem sok kultfilm ilyen utat járt be ahhoz, hogy kultfilm legyen.

Hamarosan folytatódik a cikksorozat, akkor már egy filmmel a középpontban.