Ki ne ábrándozott volna már arról, hogy kilépve a megszokott, hétköznapi életből egy futurisztikus, meseszerű világba csöppen, ahol szinte minden lehetséges? Persze általában gyermekként szoktuk feszegetni fantáziánk határait, de akadnak szép számmal örök álmodozók is, akik felnőttkorban sem feledkeznek meg régi vágyaikról és az ebből adódó pozitív életszemléletük elválasztja őket a többiektől. Nekik szól ez a film, előttük nyílik meg Holnapolisz Tomorrowland világa.

New York, 1964. A világkiállításon a fiatal Frank élete gyökeresen megváltozik, amikor egy kislány kitűzőjével átkerül a modern csodák földjére. 50 évvel később egy lázadó tinédzser, Casey birtokába kerül ugyanaz a kitűző, amihez ha hozzáér, furcsa látomásai lesznek egy jövőbeli városról, amit úgy tűnik senki nem lát rajta kívül. A két szereplő találkozása nem épp zökkenőmentes, ugyanis ember formájú robotok üldözik őket és a rejtélyes, örökké fiatal kislányt. Később kiderül, hogy Tomorrowland nem az aminek látszik, a világvége pedig ismét küszöbön áll, ezért egymással karöltve nekiindulnak, hogy megmentsék az emberiséget a pusztulástól.

Ennyit a történetről, nem akarom elrontani a meglepetéseket, inkább beszéljünk arról, mitől is olyan különleges ez a film. Tudni kell, hogy teljesen új és eredeti ötlettel állt elő a rendező (Brad Bird), ami valljuk be, manapság sajnos nem kis dolog. A megvalósítás is nagyon jól sikerült: roppant ötletes megoldásokkal találkozunk már az első jelenetektől kezdve, a látvány fantasztikus, a hangulata pedig magával ragad, annyira élethűen ábrázolják a címszereplő várost, hogy úgy érezhetjük mi is a részesei vagyunk. A színészek alakítására sem lehet panasz, egész jó kis párost alkot a kissé megkeseredett, idősödő Frank (George Clooney) és a lobbanékony, ám sugárzó Casey (Britt Robertson). Kedvenc Dr. House-unk (Hugh Laurie) is feltűnik a színen, de az ő szerepéről nem is árulnék el többet, kár, hogy elég keveset láthatjuk a vásznon. Az egyetlen negatívum amit kiemelnék, az az elkövetkező rossz beteljesülésének elnagyolása. A film ugyanis annyira a szép és pozitív dolgokra próbálja helyezni a hangsúlyt, hogy emellett a végkifejletnél szinte eltörpül a világvége veszélye. Persze már az elején tudhatjuk mi lesz a csattanó, de még a lehetőségét is elvették annak, hogy akár egy kicsit izguljunk hőseinkért vagy a Föld sorsáért. Ez azonban csak az utolsó 10-15 percben vehető észre és akkor sem feltétlenül zavaró, simán el lehet nézni.

Mindent összevetve úgy vélem igazán szórakoztató, egyben elgondolkodtató a Disney legújabb üdvöskéje, vannak kisebb hibái de ettől függetlenül szerethető alkotás. Külön öröm, hogy egyszerre szerepelnek benne klasszikus sci-fi elemek és a friss, egyedi megnyilvánulások. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, aztán ki tudja, talán pont ti lesztek a jövő toborzói…