Május elején az első két részről szóló kritikámnak egy olyan címet adtam, ami még sokkal több rejtély mögé bújt. A Silo a szezonnyitó óta egy olyan sorozattá vált, amit több külföldi oldal is a jelenleg futó legjobb sci-fik közé sorol. És közel sem alaptalan ez a jelző. De tovább megyek a széria iránti érdeklődésemben. Öt éve, amikor volt szerencsém A siló regényfolyam első kötetéhez, egyáltalán nem gondoltam, hogy ebből az én tempómban is három óra alatt átfutható sztoriból ilyen történetet készítenek. Mert az, amit az Apple TV+ idén alkotott, az bizony egészen elképesztő teljesítménynek tudható be.

De kezdjük kicsit az elején, elvégre egy ilyen sorozatról illik részletesen beszélni, pláne egy egész évadról szóló kritika esetében. Amikor március elején napvilágot látott az első teaser már gyanítottam, hogy egy érdekes adaptációval lesz dolgunk. Az ember ugyan elfelejt dolgokat, de a látottak egy több éves emléket ébresztettek fel bennem, ami egy régen olvasott könyvhöz kötődnek. Az a részek során bebizonyosodott, hogy a készítők nem csak az első regényre támaszkodtak, és az is megerősítést nyert, hogy a már berendelt második etap előtt az összes megjelent könyvet el fogom olvasni. Hogy miért? Mert válaszokat akarok, amikre valószínűleg még több kérdést kapok, de ez nem is baj, mert a tíz epizódos évad is abból áll, hogy minden kérdés megválaszolása után két, teljesen új rejtélyt kapunk. De valójában pontosan ebben van a széria előnye is. Hiába csordogál lassan a cselekmény, egy olyan krimit kapunk, amit mesterien bújtattak ebbe a science fiction közegbe.

Mert hát mi is ez az általam említett sci-fi köntös. A Silo története szerint tíz ezer ember ér egy, amúgy gabona tárolására kitalált létesítményben, mivel ugye a silókat erre találták ki. Azonban ez egy jóval monumentálisabb épület, elvégre egy ilyen méretű lakosságnál, ha csak a létfenntartáshoz szükséges dolgokat vesszük számba, egy általunk felfoghatatlan nagyságú épület szükséges. Az egészségügy, a különféle farmok, ahol növényeket termesztik és az állatok élnek és még sorolhatnám, hogy mi minden követel helyet magának. Egy tömbháznyi emelet pedig olyan öt méter körülinek mondható, amit ha megszorzunk a száznegyvennégy emelettel, akkor pontosan hétszázhúsz métert kapunk. Ez pedig elég komoly mérnöki teljesítményt követel, nem beszélve arról a gépről, ami ezt a hatalmas lyukat kiásta a Föld belseje felé. Az, hogy hogyan is építették meg az Alapítók a silót teljesen mellékes, de aki esetleg logikai buktatók után kutatna (szóljon ha talált akárcsak egyet is), az bőven el tud ezen a szálon is indulni.

Mert bizony különféle cselekmény vonalakon is el lehet és kell is indulni. Az első két epizódban bemutatott szereplőkön kívül olyan karakterekkel ismerkedhetünk meg, akik szerves részét képezik a sztorinak. Ha jól belegondolok egyetlen olyan embert sem tudok mondani, aki csak díszletként funkcionálna. A bevezetőben feltűnt Holston seriff helyét a Rebecca Ferguson által alakított Juliette Nichols veszi át, akinél elszántabb női főszereplőt sorozatban talán még nem is láthattunk. Ferguson egy olyan érzelmileg erős, küldetéstudattal rendelkező szereplőt alakít, aki előtt minden férfi szereplő jogosan hajolhat meg. Mert ha valamit a fejébe vesz, azért bizony tűzön-vízen keresztül megy. Egy ilyen főszereplő nélkül pedig a Silo is nehezen állná meg a helyét. Ezzel pedig Ferguson végleg bebetonozta nevét, a megingathatatlan, badass hősnők közé, akinek legikonikusabb képviselője az Alienben látható Ellen Ripley.

A Ripleyvel való párhuzam pedig abban is megállja a helyét, hogy a legelső Alien filmben Ellennek egy rendkívül klausztrofób környezetben kellett boldogulnia. És bizony bár hatalmas a siló, de a bezártság miatt a nézőre is nehezedik egyfajta nyomás, ami harmadik epizódban csúcsosodott ki a legjobban. Az itt látottak olyan feszültséget okoztak, hogy szó szerint alig vettem levegőt, erre pedig az idén tíz éves Phillips kapitány óta nem volt példa. De ha már éveknél tartunk. Az, hogy pontosan mikor játszódik Juliette története csak következtetni lehet. A pilotban láthatunk egy ’26-os dátumot, ami ugyan lehet 2026 is, de akár későbbi időpontra is utalhat. Amennyiben ezt elfogadjuk, az Alapítók jóval a 19. században élhettek, ami még több fejtörőre enged következtetni, a már meglévő talányok mellett. Nichols viszont inkább azon fáradozik, hogy minél több, a történet előrehaladásával elé kerülő akadályt megoldjon, amiben sajnos a lehető legtöbben azon igyekeznek, hogy meggátolják őt.

A Bírák és a polgármester azok, akik a tényleges hatalmat birtokolják. Ebben a játékban pedig a siló lakói nem többek egyszerű báboknál, ami által az egész sorozat kiterjeszthető a jelenlegi világunkra is. Ez pedig egy újabb remek aspektus, ami által beszélni kell a Silo-ról. Mert a remek történet és karakterek mellett annak sajátos értelmezése is hozzátesz a sorozat értékéhez. Ha jobban belegondolunk és a siló világát kiterjesztjük a bolygónkra, akkor rájövünk hogy mind egy olyan környezetben élünk, amit a hatalmasok igyekeznek a lehető legtöbb eszközzel eltakarni a kíváncsi szemek elől. Mert bár ugyan jelen világunkban a népességfogyás a probléma, addig a silóban pont a túlnépesedést kell valahogy szabályozni. Erre pedig remek eszköz egy, a nők hüvelyébe helyezett bizarr és brutális fogamzásgátló eszköz, amit Holstonéknál is elvileg eltávolítottak, hogy Allisonék végre egy családdá válhassanak. Erre nem csak a népesség miatt lehet szükség, hanem mert a gyerekeknél kevés kíváncsibb természetű ember létezik. Azt pedig senki sem akarja, hogy kínos kérdés során akárcsak a kétkedés, és a siló létjogosultságába vetett hitt meginogjon.

Azt pedig világszinten tapasztalhatjuk, hogy jelenleg a minél több tudás elsajátítása, és a ‘márpedig így van mert én ezt mondtam és kész’ szemlélet egyáltalán nem elfogadható az irányítást és így a világ sorsát kezében tartó vezetők körében. Így pedig egy sokadik olyan réteget kapunk, amik még tovább visznek minket annak a bizonyos nyúlnak az üregébe. Juliette pedig a korábban otthonának számító Gépészeknél is lejjebb mászik, hogy megtudja mi az igazság, amit a legkülönfélébb módokon igyekeznek eltakarni előle. Mert ahhoz igenis mindenkinek joga van, hogy megtudja mit és hogyan rejtenek el előle. Ehhez pedig a kíváncsiság és a küldetés tudat elengedhetetlenek, amiből pedig Ms. Nicholnak bőven meg is adatott. A kérdés az, hogy meddig hajlandó elmenni és milyen retorziók érik ebben a nem éppen zökkenőmentes utazásban. Mert bizony ezekből is bőven kijut neki, de őt valahogy mégsem tudják megtörni. De beszélhetnék én elképesztő fényképezésről, a végletekig kidolgozott részletességről, brilliáns zenéről is. Viszont úgy gondoltam hogy ezúttal ezeket, a szerintem lényeges dolgokat emelem ki a Silo kapcsán.

A korábbi véleményem ezúttal sem változott sokat. Mert bár az évadzáróban is viszonylag lassan csordogálnak az események, de közben egy olyan utazásban veszünk részt, amik több a jelenlegi világ helyzetére nyithatják fel a szemünket. Mert igenis a legtöbben tudni akarjuk, hogy mi rejtőzik a színfalak mögött és látni akarjuk kik mozgatják a szálat. Egyáltalán miért kellene nekünk is bólogatni, ha legbelül arra vágyunk, hogy mi is kimenjünk és letakarítsuk a hazug képernyőink szemeként működő szenzorokat? Látni akarjuk azt, hogy mi van az adott szintenként elhelyezett ebédlők kijelzőin látható dombok mögött? Vagy inkább megelégszünk azzal, hogy a leginkább SWAT-hoz hasonlító, de mégis végtelenül korrupt Bírák félelemben tartsanak minket?

Mert a silóban az érzelmi zsarolás, a kinti veszélyesnek mondott világba való takarítás könnyen lehet, hogy olyan valódi dolgokat tárnak elénk, amikről azt hittük már régen eltűntek. Pedig igenis mindig is ott voltak. A már berendelt második szezonig pedig nincs más hátra, mint a többszöri újrázás, hátha az általam felsorolt dolgok mellett még jobban megszeretjük ezt a szériát. Az Apple TV+-nak pedig óriási köszönet, hogy felfigyeltek erre a történetre és ilyen minőségi, áll leejtős szériát alkottak belőle. Mert bizony ez a történetvezetés művészet, amit a lehető legtöbbünknek látnunk kell. Hajlandóak vagyunk megcáfolni a Silo-ban elhangzott szabályt? Meg akarjuk nézni milyen a kinti világ?