Nyakunkon a Warcraft film, a csapból is ez folyik, óriásplakátok lepték el a fővárost, haveri körök tucatjával állnak össze, hogy megnézzék a filmet, pedig csak páran szoktak együtt moziba menni. Mi a fészkes fene ez, és milyen alapon van pofája így felkelteni mindenki érdeklődését?! Nézzük, hogy mi mindent érdemes tudni a filmről, ha már egyszer beadjuk a derekunkat és elmegyünk megnézni!

A Warcraft egy olyan fantasy világot tár elénk, ami több mint 20 éve jelen van, és rajongótáborát a legtöbb film vagy sorozat megirigyelné. Egy három részes stratégiai játékszériával indult világmeghódító útjára, melybe fokozatosan egyre többen élték bele magukat, így a Warcraft 3 az egyik legepikusabb történettel rendelkező játéknak számít és rengeteg fan a mai napig imádkozik a fejlesztő céghez egy folytatásért. A Blizzard a legátütőbb sikert azonban a World of Warcraft nevű játékával szerezte, ami az abszolút number one MMORPG a piacon, előfizetői csúcsa 11 millió aktív játékos volt, és olyan hírnevet szerzett a cégnek, ami szinte hihetetlen (a luxus limómban ülve írok, amit ezért a mondatért kaptam//sarcasm off). Bármilyen terméket bocsát ki a cég, gyakorlatilag egyenlő a minőséggel, és mivel a filmre is sok év után megtalálták az általuk megfelelőnek vélt stúdiót, illetve rendezőt, az emberek nyomós okkal feltételezik, hogy eszméletlenül elképesztő lesz a Warcraft mozi. A világhoz egyébként a játékokon kívül több tucat könyv, manga, netes rövid sztori jött már a játékokon túl. A film, illetve a játékok előzményeiről túlnyomórészt ezekből, illetve a World of Warcraftban (innentől WoW) elszórt infómorzsákból tájékozódhatunk.

Nézzük tehát, hogy milyen világot fog elénk tárni a Warcraft: A kezdetek! Szívből remélem, hogy a készítők kellőképpen felvezetik a játék szempontjából fontos előzményeket, de a biztonság kedvéért nagy vonalakban megemlítem az alap tudnivalókat. Első és legfontosabb a világ, amelyben az események túlnyomó része játszódik, ez pedig Azeroth. E bolygó rengeteg különböző fantasy lénynek ad otthont, melyek változatosan lehetnek kis csoportokba verődött bennszülöttek, kóborló banditák, de számos birodalom is megtalálható a planétán. Célom elsősorban felhívni a figyelmet arra, mekkora potenciál van ebben a világában. Valószínűleg az események miatt – amik egyébként úgy tűnik, a Warcraft 1-2-t és az alattuk történő eseményeket ölelik át – sok dologgal nem is találkozunk, pedig rengeteg, a fajok vagy szerethető/ismert karakterek közötti konfliktus, barátság, szerelem, kaland található a világban. A Warcraft eredettörténete szerint a titánok járják az univerzumot, és az általuk meghatározott rendhez illesztik az átformált planétákat. Ezek közül Azeroth az egyik ékkövük, amit annyira tökéletesnek véltek, hogy még az Örökkévalóság Kútját (Well of Eternity, a filmben számíthatunk számos név lefordítására) is létrehozták, ami gyakorlatilag végtelen arcane energiával bír, olyannyira, hogy a köré gyűlt primitív lényekből a bolygón ismert legintelligensebb fajok fejlődtek ki. Az éjtündék (night elfek, brrrr) a tó köré építették fel fővárosukat, és innen kiindulva hozták létre birodalmukat. A tündéknek lételemük volt a mágia, mindennapi teendőiket is gyakran ezen keresztül végezték el. A titánok terve megvalósultnak látszott, egészen addig, amíg a bukott titán, Sargeras fel nem figyelt a bolygón található mágikus erőkre, és a tündék királynőjét megkörnyékezve, egy démoni inváziót indított Azeroth földje ellen. A lázadó elfek, a sárkányok és újdonsült hősök segítségével legyőzték ugyan a démoni légiót, az ára azonban az volt, hogy a kút felrobbant, és az akkori egységes kontinenst számos darabra szórta, középen egy gigászi végtelen örvénnyel, a Maelstrommal. A túlélő elfek jó része felhagyott a mágiahasználattal, és a nemes osztály egy része inkább elindult egy másik kontinens felé.

Ezekből az eseményekből közvetlenül nem valószínű, hogy sokat fogunk látni, de szerettem volna felvezetni, mert már csak ez is remek képet ad arról, mit várhatunk a Warcraft világtól. A mágia és a különböző lények mindennaposnak számítanak, és rendszerint megjelenik az abszolút gonosz és a jó harca, de mielőtt ennyire leegyszerűsíteném, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy állandóan jelen vannak a különböző morális döntésekből származó következmények is. A film is előtérbe fog helyezni egy ilyen konfliktust, elsősorban Durotan vezetésével, akinek arról kell döntenie, hogy a saját fajtája ellen forduljon, hogy népét fenn tudja tartani. De ne szaladjunk ennyire előre, megy még egy picit tovább a sztorizgatás. Ahogy a képen is látható, számos kisebb területre tört szét az akkori egységes kontinens, ezek közül feltétlenül megemlítendő Kalimdor, a nyugati kontinens; ekkor még elsősorban csak az éjtündék hazája, Northrend, ahol az ork inváziók végéig csak a nerubian királyságok említésre méltók; illetve az Eastern Kingdoms, a keleti kontinens, ahol a film túlnyomó része játszódni fog. Persze ez csak töredéke az említésre méltó helyeknek, a világban számos érdekes és a történet szempontjából fontos terület, illetve város van, de szeretném rövidre fogni a cikket. A kút robbanása óta 10 000 év telt el, és a föld felszínén megjelentek az emberek, törpék, trollok és még számos hasonló faj. Közülük az emberek és a törpék hozták létre a leghatalmasabb királyságokat.

Eközben az orkok egy másik titánok formálta planétán, Draenoron, sámánisztikus útjaikat hátrahagyva, Gul’dan ajánlásával ittak egy hatalmas erejű démon, Mannoroth véréből – persze ők nem tudták, hogy ezzel a légióhoz lesznek láncolva – amellyel az amúgy is jelentős erővel rendelkező orkok még nagyobb természetfeletti erőre tettek szert. Az eszetlen mészárlások közben szépen lassan felélték hazájuk készleteit, és a Horda pusztító gépezete új világokat keres, ahol háborúzhatnak. A történetbe ott kapcsolódunk be, hogy Gul’dan közvetve Sargeras segítségével megnyitja Azeroth-ra a Dark Portalt (nem vagyok hajlandó lefordítani), elárasztva a felkészületlen emberi királyságokat a vérszomjas orkok seregeivel. Durotan azok közé tartozik, akik nem ittak a démoni vérből, és a mögötte álló orkoknak új hazát szeretne találni, az emberekkel való együttélés azonban az emberek oldaláról se egyszerű, így ezek az események remek alapot alkotnak a filmbeli érdekes konfliktusok kibontakozásához.

Remélem sikerült betekintést nyújtanom a Warcraft világába, és átadnom, hogy mekkora potenciál rejlik benne. Az eddig látottak alapján eszméletlenül bízom benne, hogy az általam leírt nagy vonalakban felvázolt eredettörténeten kívül minden, a filmhez szükséges háttér információt fel fognak majd vezetni, sokkal effektívebben, mint azt tételesen leírva valaha is megtehetném. Magától a világtól tehát töménytelen mennyiségű fantasy feelinget várhatunk, csomó különböző fajjal, kultúrával, rengeteg harccal, mágiával, jó és rossz konfliktusával, morális ellentétekkel, eszméletlenül szerethető/gyűlölhető karakterekkel. Abszolút szubjektív véleményem, de ha a cégtől elvárt minőséget hozni tudják – nagyon úgy tűnik, hogy ez sikerül – , minden fantasy kedvelőnek tetszeni fog a film. Így a végére csak annyit: „All aboard the hype train!”.