Mindenki szeretne újra fiatal lenni – Vének háborúja könyvajánló
Évről évre egyre jobban kihasználjuk a Földet, mindig egyre előbb jön el a túlfogyasztás napja. Idén pontosabban egy picikét később, csak augusztusban értük ezt el, de tavaly és azelőtt már júliusban megtörtént. Sajnos, így már egyre kevésbé fogja bírni a bolygónk, ki fogjuk azt nőni. Aztán hogyan tovább? Már régóta foglalkoztatja ez a szakembereket és a nem szaktekintélynek számító illetőket is. Meg természetesen a sci-fi műfajában alkotókat is.
A könyves világban már nem kell bemutatni John Scalzit. Aki eddig nem hallott róla, már az is tudja, pontosan ki is ő és honnan jött. Ugyanis most tartják Budapesten a Könyvfesztivált, melynek díszvendége ő maga. Hazájában, Amerikában a Sci-fi és Fantasy Írók Egyesületének elnöke. Jelenlegi könyvével, a Vének háborújával Hugo-díjra is jelölték legjobb regény kategóriában. Ezen sorozaton kívül már több könyvét is olvashattuk magyarul. Legújabb könyve, az Állati gonosz pedig a napokban jelent meg.
A válaszok válasza
Főhősünk, John Perry nem egy átlagos központi szereplő. Először is azért, mert öreg, mint az országút. Ugyanis ott kezdődik el a története, hogy betöltötte a 75. születésnapját. Másodszor pedig az a megdöbbentő nála, hogy egy ilyen élemedett korú férfinál nem túl gyakori az a tömény szarkazmus és önirónia, amit ő produkál. Viszont ezutóbbi, mint később rájöttem, inkább az író sajátossága lehet, mivel az összes vénember hasonló karakternek van megformázva. De már rögtön az elején engem is az kezdett foglalkoztatni, mint a szereplőinket: ha ilyen korban vannak, mégis hogyan veszik hasznukat a háborúban?
Persze, nem egy sima földi háború, amit mai halandóként láthatunk. Az azért nem lenne túl sci-fis. Szóval kell hozzá a jövő, az űr és az idegen világok. Mindezt egybegyúrva a mai problémával, a túlnépesedéssel, meg is lehet oldani. És pontosan ez történt Scalzi történetében is: az emberek gyarmatosították az galaxist, amit meg kell védeni másik fajoktól. De hogy azért boldog-boldogtalan ne jusson ki, ne okozzunk ott is túlnépesedést, csak azon amerikai állampolgárok mehetnek, akik betöltötték a 75. életévüket. Aztán persze le kell húzniuk jó pár évet, túl kell élni a háborút, aztán mindenki újra élheti legszebb éveit – már ha életben maradnak.
A csavar pedig az egészben az, hogy nem lehet ilyen korban háborúzni. Saját magukat is vén trottyoknak hívják. Szóval a fejlett Gyarmati Szövetség, akik már kijutottak az űrbe, valahogy azt is meg tudják oldani, hogy újra fiatalok legyenek. Persze, a könyv harmadában csak a találgatás megy. Mivel karantént tartanak a földi emberektől, teljes hírzárlattal együtt, így nincs nagy információ áramlás. Ez pedig már megadja azt a feszültséggel terhes légkört, amiért az ember úgy áll hozzá, hogy még ezt a fejezetet elolvassa. Aztán persze még egyet meg még egyet, mert már tudni szeretné, hogyan fog történni az átváltozás.
Cselekményen túl
Alapvetően nehéz a könyvről mesélni. Magát a történet három fő részre bontotta Scalzi. Az első nagy fejezet konkrétan csak azt mutatja be, hogyan kerülnek az űrbe, mi történik a hajón, és persze a legfontosabb, mitől fiatalodnak meg. De ezután már szinte nincs olyan mozzanat, ami ne leplezne le valamit. Elég eseménydús második fejezetet kapunk, melyet az utolsó résszel lényegileg lezár. Ami persze nem végső lezárás, mivel összesen hat kötet fonódik egybe szorosan.
Közel sem a zsánerem a sci-fi, pláne az ilyen háborús, militaris megközelítés, de meg kell mondanom, kifejezetten élveztem. Az könyv befejezése után egyáltalán nem lepődtem meg, hogy rögtön az első megjelenése utána Scalzit befogadták a nagy nevek. Nem feltétlenül nevezném egy korszakalkotó zseninek, mint ahogy több helyen olvastam már, az azonban tagadhatatlan, hogy közelebb hozza az olvasókhoz ezt a világot. Szóval ha nem szereted a műfajt, de azért szívesen belekóstolnál, mindenképpen kezd ezzel a történettel.
A végére pedig hoztam egy kis meglepetést. Nem csak a Könyvfesztivál miatt fontos most Scalzi könyve. Szabados Ágnes Nincs Időm Olvasni Kihívásának is ez volt a közös olvasmánya. Ennek kapcsán pedig van egy kis üzenete a szerzőnek a magyar olvasóknak.