Mindenkinek szüksége van egy barátra – Robotálmok kritika
Az animációs filmek és sorozatok dömpingjében a nézők hajlamosak lehetnek elfeledkezni arról, hogy Amerikán kívül más kontinensek is léteznek. Pedig ha az ember egy kicsit kitágítja az érdeklődési körét, akkor igazi gyöngyszemekre bukkanhat. Ilyen például a spanyol Pablo Verger rajzfilmje, a Robotálmok, ami Annecy-től kezdve Torontóig az összes fontosabb fesztivált megjárta, és egészen az Oscar-jelölésig jutott. Most pedig végre a magyar nézők is láthatják a Sara Varon képregénye alapján készült alkotást, ami egy nem mindennapi barátság történetét mutatja be.
Egy alternatív, nyolcvanas évekbeli New Yorkban járunk, amit emberek helyett állatok népesítenek be. De pontosan ugyanolyan nyüzsgő nagyváros, ahol sok millióan élnek és dolgoznak, közben pedig barátkoznak és párt keresnek. Ez alól mintha csak Kutya lenne kivétel, aki magányosan él, és nem igazán találja a kapcsolatot másokkal. Egy napon úgy dönt, hogy véget vet ennek, és rendel magának egy társat: így kerül az életébe Robot. Kutya és Robot hamar összebarátkoznak, és elindulnak közösen felfedezni Manhattant. Azonban a strandidény utolsó napján megtörténik a katasztrófa: Robot alkatrészei meghibásodnak a víztől, így fel sem tud kelni a tengerpart homokjáról. Kutya hazasiet a szerszámaiért, ám mire visszatér, a strand már bezárt, és júniusig ki sem nyit. Vajon kiállja a barátságuk az idő próbáját, vagy másfelé sodorja őket az élet?
Ritka az olyan, elsősorban gyerekeknek készült animációs film, amiben nem a humoré a főszerep, az olyanok pedig még ritkábbak, amikben egyetlen szó sem hangzik el az egész játékidő alatt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Robotálmokban ne lennének vicces jelenetek, de ezek inkább csak megmosolyogtatóak, és nem a hangosan nevetős, térdcsapkodós fajtából valók. Pablo Verger filmjének igazi erőssége az emberi kapcsolatok ábrázolásában rejlik: a vizuális történetmesélés eszközeivel olyan mondanivalót közvetít, amivel valószínűleg mindenki tud azonosulni, aki valaha érezte már magát magányosnak, és vágyott egy másik ember társaságára.
De a film szerencsére nem esik a giccs, és a megszokott klisék csapdájába, hanem meglepő érettséggel járja körül a témáját. Egyetlen kapcsolat sem tart örökké, az idő múlásával az emberek közelednek és távolodnak egymástól, de ez így van rendjén, hiszen a ragaszkodás mellett az elengedés is az életünk része. Viszont éppen ezért úgy gondolom, hogy a tényleges mondanivaló inkább a felnőtt nézőknek szól, nem a kiskorúaknak. A gyerekek inkább a kutya és a robot bolondozásain fognak jól szórakozni, amíg a szüleik a könnyeiket törölgetik a fájdalmasan ismerős helyzetek láttán.
A két főszereplő kapcsolata a Robotálmok mozgatórugója, ennek megfelelően különleges figyelmet kapott a készítőktől. Bár egyikük sem ember, a Kutya és Robot közötti barátság ábrázolása mégis olyan emberi és megrendítő, hogy az még egy élőszereplős filmnek is a becsületére válna, nemhogy egy animációsnak. Tökéletesen kiegészítik a másikat, így hát nem meglepő, hogy mindkettejük élete a feje tetejére áll, amikor elszakadnak egymástól. A többi szereplő ugyan csak ideig-óráig csapódik hőseink mellé, mégis tevékenyen befolyásolják a történet alakulását.
A sok 3D-s animáció között mindig öröm látni a hagyományosabb technikákkal készült, 2D-s animációs filmeket látni, de a Robotálmok még ezen felül is sok érdekes megoldással él, különösen a kamerakezelés terén. Az egyes állatok karakterdesignjai egyediek és jól megkülönböztethetőek, a háttérben meghúzódó New York pedig olyan részletességgel van kidolgozva, hogy már önmagában ezért jár az elismerés az animátoroknak. A zenéket szintén nem érheti panasz, jól illenek az egyes jelenetekhez, azt pedig már most garantálom, hogy ha a jövőben meghalljuk az Earth, Wind & Fire együttes „September” című számát, akkor biztosan ez a film fog az eszünkbe jutni róla.
Bátran ajánlom a Robotálmokat azoknak, akik egy minden korosztálynak szóló animációs filmet keresnek. Csak lehet, hogy a moziba látogató szülőknek a szokásosál egy kicsivel több türelemre lehet szüksége, ugyanis az én vetítésemen néhány gyerek feltűnően unatkozott, valamint a filmben szereplő angol feliratokat kénytelenek voltak fordítani, mivel ezek nem voltak feliratozva. De ez igazán csekély ár egy ilyen különleges filmélményért cserébe.