Ahogyan a mai górcső alá vett alkotásaink főszereplőjének egyik atyja, igen itt most Stan Lee–re gondolok, még 2002-ben említette egy interjúban, melyben a maga jogán is kiváló érdemekkel büszkélkedő, habár az elmúlt években gyengélkedő, Kevin Smith volt a partnere, mindenkinek van egy legelső, kezébe akadó képregénye. Ezen füzet vagy kötet képes eztán valamilyen irányba billenteni az alanyt, amennyiben a tollforgatói munka és a grafikai szegmens megragadó, talán végérvényesen a műfajhoz is láncolni. Ezért kell tehát minden számot, a maestro véleménye szerint, úgy felépíteni-az első oldalon zanzásított, lényegre törő összefoglalással élve a korábban történtekkel kapcsolatban-hogy azok számára is érthető, átélhető és szerethető legyen, akik akár csak a futam közepének egy darabját kaparintották ujjaik közé. Jelen esetben pontosan ezzel a módszerrel igyekeztek élni az alkotók, minden megragadható esetben papír alapú belépési portált biztosítva a Pókverzumba és tovább.  

„Az ifjúság privilégium…”

A történetvezetést vizsgálva természetesen rövid úton ráébredhet a kedves olvasó, ha esetleg a borító hátsó oldalán nem fedezte volna fel, hogy egy ízig-vérig ifjúsági kiadványt tart a kezében. Amint említettem néhány sorral feljebb, Robbie Thompson író igyekezett úgy megalkotni az egyes elemeket, hogy azok tökéletesen érthetőek és követhetőek legyenek az ifjoncok számára. Anno Peter Parker ugyancsak azzal a céllal és rendeltetéssel születhetett meg, akkor még igazán rendhagyó módon, hogy rámutasson: a szuperhősök is rendelkezhetnek hétköznapi problémákkal sőt, akár középiskolásként is tehetnek a nemes cél érdekében. Mindazonáltal a balansz és súlyozás ezúttal is kulcsfontosságú, persze kicsivel egyszerűbb és kisebb léptékkel szemléltetve.

Címszereplőnknek, amellett hogy összeakaszkodik, olyan klasszikus gonosztevőkkel, mint Doktor Oktopusz, a Gyík vagy éppen Homokember, az iskolai teljesítés nehézségeivel, a nénikéjére háruló terhekkel, valamint álcájának fenntartásával is meg kell harcolnia. Külön kiemelendő és pozitív, hogy az emlegetett ellenlábasokhoz szinte mindig társul egy rövidített eredettörténet, így megkönnyítve a friss befogadók dolgát. Továbbá a fiatal közönség igényeire szabott, a megszokottnál is pörgősebb akció, balladisztikus helyett sokkal rövidebbre fogott opuszok és inkább vicces, mintsem filozófiai mélységekbe révedő párbeszédek és eszmefuttatások mellett azért bőségesen jutott hely a tanulságnak is.

„Hősi szívet, bátor lelket hordozzon az ifjú…”

Amennyiben a szerelmi szál kapcsán hiányérzetetek lett volna az eddig leírtak alapján, akkor megnyugvást keltve mondhatom, ennek sem vagyunk híján. Ezúttal egy kis korrepetálással és más univerzumból vett popkulturális utalással (khm…Gyűrűk Ura) fűszerezett szekvenciába csomagolva kapjuk meg protagonistánk egyelőre bizonytalannak tűnő próbálkozását, a talpraesett és vagány Gwen Stacy irányába. Kicsit talán az egyes számok rövidebb mivolta és a sokszor hamar váltó és néhol csapongónak látszó cselekményfüzér levonhat az elemek élvezhetőségi értékéből, de ezúttal is figyelembe kell vennünk, mint a Marvel Akcióhősök sorozat kapcsán; az elsődleges célcsoport a 9 év körüliek köreiben keresendő, számukra szeretne kevéske gyorstalpalóval szolgálni.

A nyers tény, miszerint kedvenc hálószövőnk eme kalandjai valóban a fiatalabb generációnak készültek, közel sem jelenti azt, hogy az epizódok ne tartalmaznánk újszerű és izgalmas megoldásokat, legalábbis a rajzok szempontjából. Nagyon érdekes megfigyelni Nick Bradshaw, valamint a 4. számot jegyző Andre Araújo néhol meghökkentő panelkiosztásait. Egy ideig klasszikus, bármely képregényfüzetre jellemző layoutot látunk, azonban csak addig a percig, amíg bele nem futunk az első meglepetésbe. Gondolok itt a szokatlan keretezési metódusra, példának okáért az éppen szereplő gyíklények körbefuttatására az aktuális snitt körül, vagy a posztmodern elválasztásra a Homokemberrel fémjelzett sztoriban. Ámbátor az ámulat itt még nem ér véget, ugyanis rajzolóink többször váltanak, amolyan ad hoc jelleggel, a comic stripeket idéző vízszintes elrendezésre, ezzel még magasabb élvezeti faktort keverve a vizuális élmény kártyapaklijába.

Összefoglalva: ha éppen azon vívódnál, mit vásárolj a születésnapját ünneplő, rokon csemete megfelelő fejlődése érdekében, amelynek kezdőbetűje „k” és épregényre végződik, azt hiszem, bátor szívvel ajánlhatom a kitárgyalt szösszeneteket. Pókember karaktere egyébként is remek választás, hiszen alapvetően humoros mivolta jóval közelebb vonzza a gyermeki elmét a színes oldalakhoz és az olvasás öröméhez. Hosszútávú rajongás kialakulása esetén pedig ne feledd: nagy erő, nagy felelősség!

Ha szeretnétek lecsapni a kötetekre, a Vad Virágok Könyvműhely webshopjában megtehetitek!