Mindig örülök ha valaki a figyelmembe ajánl egy adott művet. Legyen szó bármelyik rovatunkról, még ennyi év után is gyermeki lelkesedéssel tudok örülni egy film, sorozat vagy jelen esetben egy képregény ajánlásnak. Ezúttal az 5Panels-től kerestek meg, hogy küldenének pár finomságot egy-egy kritika fejében. Én pedig egy ismerős (az Idols-t is rajzoló Brazil) segítségével nem is olyan régen végre megkaparinthattam az említett köteteket. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy a Hermann esetében a sztori a középkorban játszódik, ugyanis egy jó történelmi témával mindig le lehet venni a lábamról.

Ahogy a bevezetőben is említettem, a Hermann első kötete a középkorban játszódik, amire a nagy csaták, lovagok és boszorkányok a leginkább jellemzőek. Az első kötetben a szereplők mellett, a fejezetek kezdetén a korabeli ábrázolásokra hajazó képek, az apró építészeti és különféle ruhákon fellelhető motívumok is ezt az érzetet fokozzák. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy időben elhelyezzük mikor is játszódik az, amit éppen olvasunk. Rögtön a nyitó oldalak egy amolyan krónikákra hajazó epizódot kapunk, amihez még a betűstílus is tökéletesen passzol. De hogy miről is szól maga a képregény? Két, egymással hadakozó királyságról, Ivenielről és Witerbergről, vagyis inkább a bennük élő emberekről.

A királynak és a királynénak nehezen született gyereke, aki miután világra jött, el is tűnt. A keresésére indult lovag azonban megtalálta a trónörököst és móresre tanította az elrablóját. Innen indulunk, ami már remekül megágyaz mindannak, ami történni fog. Iveneilben ugyanis bőven van gondja a királynak, kezdve azzal hogy fia nehezen sajátítja el a kardforgatás mesterségét és későbbiekben gyanítom hogy esetleg más, sokkal komolyabb hiányosságokra is fény derül. Emellett pedig ott van a harc is, ami bár könnyűnek ígérkezik, mégsem engedi a királynak hogy önfeledten lássa a jövőt. Az pedig csak ha a tortán, hogy mit sem sejt a háttérben zajló ármánykodásról. Mert ahogy az lenni szokott, az igazán nagy dolgok kezdetben tervként húzódnak meg az árnyékban.

Mielőtt a rajzokról és az egyéb dolgokról is beszélnénk, meg kell említenem hogy számomra ez volt az első fekete-fehér képregény. Most jöttem rá végleg arra, hogy egyáltalán nem szükségesek a színek ahhoz hogy magába szippantson egy sztori. Nem vették el az élénk árnyalatok a figyelmem és sokkal jobban figyeltem a szereplőkre és az egyéb fontos részletekre. Véleményem szerint a Hermann pont a karaktereiben erős. Ray Henderson nemcsak a történetmesélésben, hanem a rajzolásban is ugyanolyan jó. Rendkívüli érzékkel jeleníti meg szereplői arcán azok érzéseit. Nem egyszer a történet vége utáni kíváncsiság mellett, pont ezek a érzelemmel teli arcok vittek tovább az olvasásban.

Magáról a kötetről pedig elmondható hogy ha az első és a záró, negyedik fejezetet összehasonlítjuk, akkor Henderson rengeteget fejlődött. A kezdeti, mesékre hajazó ábrázolástól eljutunk addig, hogy a kötet végébe konkrétan nem is tudok, de nem is akarok belekötni. Az író, rajzoló a korábban említett két királyság között lezajló csatát pedig egy olyan mozzanattal fejezi be, amitől a kötet tökéletes beugró lehet a már kamaszkoruk közepén járó, képregények iránt érdeklődő olvasóknak. Mert itt bizony véres harc folyik, amit azért kicsik kezébe nem való. Te jó ég az a csata zárás! De arról többet nem is mesélnék.

A Hermann első kötete ugyan felvezetője valami egészen nagy dolognak, de bőven megállja a helyét és ez a nyitány egyáltalán nem hagy maga után kívánnivalót. Henderson pedig a karakterek ábrázolásában bejár egy utat, amivel oda jut, hogy a befejezésre letisztult vonalak jellemzik történetét. A történet az első oldalaktól kezdve magába szippant és a szereplőkkel is könnyedén tudunk azonosulni. Bár tudtommal még készül a magyar gyökerekkel rendelkező alkotó, ezen történetének folytatása, de az biztos, hogy azt is be fogom szerezni. Ha pedig Te, kedves olvasó érdeklődsz valami friss és új után, akkor véletlenül se hagyd ki ezt a kiadványt. A 5Panelsnek pedig óriási köszönet, hogy rendelkezésemre bocsátották a legfrissebb kiadványukat.