Sokan és viszonylag sokszor hangoztatják azt, hogy egy gyereknek vagy úgy igazából mindenkinek szüksége van egy barátra. Vagy legalábbis egy olyan személyre, akivel megoszthatja az élete bizonyos dolgait. Ennek egyébként komoly egészségügyi vonzata is van, mind fizikai, mind pedig mentális és lelki értelemben is. Így ha valaki nem tud úgymond organikus barátokat szerezni akkor egyesek szerint még mindig jobb, hogyha az adott illetőnek legalább képzeletbeli barátai vannak. Viszont újabban egyre inkább felmerül annak a lehetősége, hogy képesek vagyunk úgynevezett mesterséges barátok per társak létrehozására is, ami azért valljuk be felvet bizonyos kérdéseket. Erről szól a M3gan is.

Maga az alkotás egyesek számára egyfajta Chucky utánzatnak tűnhet. Aki esetleg nem tudná Chucky egy a 90-es években megalkotott emberkinézetű baba, ami hol egy woodoo varászlat, hol pedig egy technikai hiba miatt, de öntudatra ébred és elkezdi gyilkolni a körülötte lévőket. Ráadásul az alkotás, aminek amúgy Gyerekjáték a címe egy későbbi részében Chucky szerez maga mellé egy afféle női társbabát is. Azonban a M3gan egy teljesen különálló alkotás, ami önmagában véve is megállja a helyét. Aztán persze ki tudja, lehet később lesz majd egy crossover a két alkotás között.

A történet arról szól, hogy van egy kislány Cady (Violet McGraw), aki egy baleset során elveszti a szüleit és a nagynénje Gemma (Allison Williams) gyámsága alá kerül, aki éppenséggel egy nagy játékgyártó cégnél dolgozik, mint mérnök/termékfejlesztő. Ráadásul éppen egy új játék fejlesztésén dolgozik, ami nem más, mint a legfejlettebb technológiával készült humánandroid baba, vagyis M3gan. Így pedig Gemma rövid úton bevonja a gyászával és a magánnyal küzdő Cady-t is a projektbe. Ám ahogyan az lenni szokott a dolgok nem teljesen úgy alakulnak, ahogyan azt szeretnék.

Az mindenképpen egy hatalmas pozitívum az alkotás részéről, hogy a karakterek és a közönség egyszerre csodálkozik rá M3gan képességeire, illetve az ebben a technológiában rejlő lehetőségekre. Majd egy fordulattal ugyanilyen módon szembesül a benne lévő veszélyekkel. Ugyanis ahogyan az az ilyen jellegű alkotásoknál általában lenni szokott M3gan idővel öntudatra ébred és az alkotói ellen fordul. Vagy legalábbis egy elég sajátos módon kezdi el értelmezni mind a feladatát, mind a létezését, ami kvázi az, hogy a kislány barátja per társa per pótszülője legyen.

Egyébként valahol ez az egész alkotás főüzenete is, miszerint a szülői munkát nem lehet megspórolni. Ugyanis Gemma részben azért alkalmazza M3gan-t, mert nem igazán tud mit kezdeni a hirtelenjében rászakadt és amúgy általa egyáltalán nem kívánt szülői felellőséggel. Mondjuk valahol azért azt is kissé túlzásnak érzem, hogy a kirendelt gyámügyes számonkéri Gemmán, hogy a legfeljebb egy napja nála lévő kislánynak nem teremtett egy számára megfelelő közeget. De nyílván ez a dramaturgia fokozása miatt van.

Ugyanakkor a M3gan valahol arra is rámutat, hogy mennyit számít az, hogy ki és legfőképpen hogy milyen módon neveli a saját gyerekét. Ugyanis van egy rész, ami azt mutatja be, hogy egy kvázi elkényeztetett és úgymond szabadszellemben nevelt gyerek mihez kezdene egy ilyen élethű emberszerű babával. Konkrétan a szadista és erőszakos vágyait akarja kiélni rajta, ami egyébként egy a valóéletben is létező morális kérdés és a tudomány is viszonylag sokat foglalkozik vele.

Valamint a film végén van egy olyan jelenet, ami egy nem várt fordulattal konkrétan egy családon belüli bántalmazást mutat be. Ami nemcsak hogy megdöbbentő, de valami hátborzongatóan realisztikus és nem lennék meglepődve rajta, ha egyesekben bizonyos elfojtott traumákat is fel tudna eleveníteni. Habár meg kell hagyni az alkotás a végén legalább egy meglehetősen pozitív üzenetet fogalmaz meg ezzel kapcsolatban.

Ami a színészi játékot illeti, Allison Williams nagyszerűen hozzá a kissé antiszociális munkamániás középkorú nőt, akit teljesen váratlanul és felkészületlenül ért az anyaság. De a kislányt játszó Viola McGraw is meglehetősen jól hozza, amit kell. Illetve a mellékszereplők is bár nincsenek túlzottan kidolgozva és többnyire csak sablon karakterek, mégis korrekt módon vannak eljátszva. És ami talán a legfontosabb, hogy szinte minden karakter egy kompetens és életképes egyén, akik reális döntéseket hoznak.

Ám az egész alkotás természetesen a címszereplő M3gan-ön múlik, akit egyszerre keltenek életre animatronikai eszközökkel, animációval és élőszereplős alakítással. Ettől a M3gan baba teljesen életszerűnek tűnik, amiről a közönség valóban el tudja hinni, hogy igazából akár még létre is lehetne hozni. Emellett maga a baba kialakítása is, főként az arca rendkívül ijesztő, vagy legalábbis nehezen hihető, hogy bármely épeszű ember a gyereke közelébe engedné.

https://www.youtube.com/watch?v=t3jgd3qF_r0

VÉGSZÓ

Bevallom az előzetese alapján nem vártam sokat a M3gan-től. Sőt, azt hittem, hogy egy kifejezetten pocsék alkotás lesz. Azonban végül egy meglehetősen érdekes alkotás lett egy igazán komoly mondanivalóval.