Monokróm hiánypótlás mesterfokon – Zack Snyder: Az Igazság Ligája kritika
Még a cikk legelején színt vallok: elkötelezett DC rajongó vagyok és be kell ismernem töredelmesen, hogy az alapmű fényében igazán türelmetlenül vártam az Igazság Ligájának eme kiegészített variánsát. Biztos vagyok benne a direktor némely elpuskázott munkái okán (ezen kívül a Warner eddigi teljesítménye alapján), hogy lesz olyan, aki letudja a filmet egy legyintéssel. Azonban a rendezői vágás mindezek ellenére megér egy misét. Habár talán több is ez, mint egyszerű toldás, szervesebbé, kifejezőbbé, koherensebbé alakításról van inkább szó. Az alkotás természetesen csak, ahogyan a maestro fogalmazott, „Snyderverse” részét képezheti. Az utólag befűzött, jól sikerült pluszok sokat dobtak az összképen, de továbbra is a Joss Whedon által jegyzett 2017-es kiadás a hivatalos. Ezekkel a rőzsedalokkal lelkünkben tekintsük hát meg, milyen is lett ez a 4 órás monstrum! Mindezt természetesen spoilermentesen.
„A hősök korának ismét el kell jönnie!”
Az alap koncepció megmaradt, tehát a Mother Boxok összeszedése és a Föld átalakítása, azonkívül igába hajtása lesz szupergonoszaink célja. Ebből adódóan pedig frissen verbuválódó igazságtevő csapatunké ennek megakadályozása, a kivitelezés és építkezés ugyanakkor igencsak másképp zajlik le az elődhöz képest. Vegyük sorra, miféle ráadásokat eszközölt ügyeletes vizionáriusunk a maghoz mérten. A nyitányban azonnal észrevehető, hogy valami egészen eltérő megközelítéssel fogunk dolgozni, mint azelőtt. Annyit azt hiszem elárulhatok, sokkal közelebb vesszük fel az események fonalát a Batman v. Supermanhez képest, mint az alap változatban. A Liga toborzásának egyes elemeire nagyobb hangsúly kerül, kifejezőbbé, jobban érthetővé válnak.
A már ismert forrásmű felütésében is helyet kapó Wonder Woman akció kissé kiegészíttetik, a karakter eredeti szimbolikáját beemelve. Steppenwolf új, adaptív páncélja a trailerekben is megjelent, ahogy a kikerült képeken egyaránt, így, ha ezt megemlítem, talán senki nem követeli majd a fejemet. Mindamellett további adalékokkal is feldúsították a karaktert, mind eszközpark tekintetében, mind hátterét illetően. Apropó, planétánkat elfoglalni akaró, intergalaktikus rosszfiúk, amennyiben megcsodáltátok az eddigi ízelítőket, feltűnhetett DeSaad, valamint Granny Goodness jelenléte.
A későbbi mozgóképes adaptációkban reményeim szerint még szerepet követelő Ùj Isten, azaz Darkseid udvaroncairól van szó, akik központként használt bolygóján egyedi feladatokat látnak el és ezúttal nekik is jutott szerep. Igaz, egyikük lényegesen többször bukkan fel, mint a másik. Mesterük egyaránt bekerült és kapott némi időt a képernyőn mindannyiunk örömére. Azt hiszem, a rajongók nagyobbik fele őt hiányolta leginkább. Legyen az harc közben, vagy csak éppen trónján ülve, de amikor megvillan, kiváltképpen ha a nemrég felfedett, hírhedt omega sugarát is használja, sokkal fenyegetőbbnek hat, mint anno az első variáció antagonistája egymagában. Holdudvarának extra tagjai és az így kialakuló torzsalkodások jóval hűebben idézik a képregényeket.
„Nem mentheted meg a világot egyedül!”
Lássuk továbbá, mit tartogat nekünk rögtönzött virtuális értekezletünk alanya. Folytatva a fentebb megkezdett szekvenciát, a Supermant gyászoló snittek is bővebbek, morózusabbak lettek. Lois Lane és Martha Kent diskurzusára most teljesen differens módon kerül sor és azt mondhatom, a végén mellbevágó meglepetéssel egészítették ki a szeánszot. Cyborg eredettörténete komolyabb magyarázat tárgyává válik, noha a film kedvéért persze ezen is csavartak egyet. Az ő főszereplésével egyébként is kapunk plusz epizódot, kis kikacsintással egy szintén DC alkotásra. A Föld frakcióit illetően is többre számíthatunk, legyenek azok atlantisziak vagy amazonok. Themyscira ostroma, az ott elrejtett Mother Box megszerzésének érdekében most hatványozottan hosszabb kifutást kapott, ahogy halvérű barátaink szenvedéseire is kellőképpen reflektált a rendező.
Az én olvasatom szerint a diskurzusok jobbak és beszédesebbek. Néhány, semmitmondó rész kikerült a kreációból és ha már a csatáknál tartunk, azt feltétlenül fűzzük ide, hogy sokkal monumentálisabb és jócskán kiegészített ütközeteket tudhat magáénak ezen verzió. A Diana meséjéből megismert ősi összecsapás szignifikánsan átalakul, némely hangsúly ezzel együtt máshová tolódik. De igaz ez a többlet a Clark visszahozatala körüli hajcihőre is és a végső, mindent eldöntő összetűzésre a maszkos védelmezők, illetve a káosz erői között. A CGI roppant mód feljebb került a minőséget tekintve. Snyder stílusjegyeit mindenhol magán viseli a látvány. A sötét tónus megmaradt, de a világ, amelyben a hősök léteznek, sokkal élettel telibbnek tűnt, mint eddig. Kellően dinamikusan váltakoznak a lassabb és gyorsabban pörgetett részek. A hosszú játékidő ellenére egyszer sem kaptam magamat azon, hogy unatkoznék.
Néhány plusz poén is helyet kapott, így talán mégsem állítható, hogy Zack Snyder nem ismerné a tréfát. Ami számomra még érdekfeszítő volt, az Flash képességeink teljesebb használata.
Továbbra is megmarad esetlen bája, ezzel szemben valami olyan rajzolódik ki előttünk a vásznon, ami reményteli várakozást plántálhat a hozzám hasonló, képregényekért megmásíthatatlanul rajongók szívébe. Kal-El megkapja végre fekete ruháját, ugyan magyarázat nem társult mellé kisebb bánatomra.
Amit még érdemes megemlíteni, az a kicsivel több, Batman felszerelésének és járműveinek kibontására szánt idő. Alfred is hitelesebben hozza elvárt formáját és ami azt illeti, kedvenc denevér jelmezbe bújt igazságosztómat látni a The Dark Knight Returns lapjairól ismert Bat Tank tetején, felemelő érzést nyújtott, még ha egy megtört, a hagyományos olvasattól eltérő, alternatív sötét lovagról van is szó. A lezárás pedig, amit a bolygó sorsa felől határozó csetepaté után kapunk, mindenképpen reményteli a Liga számára és megint csak a Hall of Justice álomképét vetíti elénk.
Ejtsünk néhány szót a zenei részről is a végső passzus előtt, hiszen úgy lenne ildomos, ha megsüvegelném a produktumhoz külön elkészített Junkie XL dalokat, értelemszerűen egyéb zenészek közreműködésével. A hangulathoz komolyan hozzájárulnak az új dallamok. Mindig alkalomhoz illően csendülnek fel, így telitalálatnak nevezném a kollaborációt.
„Mit szólnál egy bűvésztrükkhöz?”
Mielőtt összefoglalnánk, egy-két dologról konzultálnunk kell még. Az egyik, az eddig csak stáblista utáni jelenetként szerepelt Deathstroke és a szökött Lex Luthor közti tárgyalás, utóbbi delikvens luxushajójának fedélzetén. Érdekes volt látni beillesztve a film szerves egészébe, ámbátor a lefolytatott bájcsevej egészen mást tartogat, mint eredetileg. Nagyon figyeljetek az utolsó szakaszban! A tényleges fináléban viszont a „Knightmare” folytatása helyezkedik el, amely teljesen új hozadéka a mozinak. Kicsit ugorva ebben a reménytelennek tűnő, rémálomszerű disztópiában, egy érdekes szituációban találjuk Batmant.
Végre szemtől szemben találkozik a metamorfózison keresztül ment Jared Leto-féle Jokerrel. A fűzött füzetek világában otthonosan mozgóknak valahonnan furcsán ismerős lehet az egész fantazmagória, és ami kettejük között elhangzik… az finoman szólva is megrendítő. A körítésről inkább nem ejtenék szót, csak annyit mondok, hogy bizonyosan kedvetekre való lesz. A magam részéről pedig szeretném, ha még kapnánk betekintést ebbe a sötét antiutópiába, bármennyire valószínűtlennek tűnjön is. És ha azt hittétek, ennyi volt a szuvenírek sora, nagyon tévedtek, hiszen végső sokként kapunk még egy erős belépőt, Bruce ébredése után…
Összegzésként, azt hiszem, a levonható tanulság mindenképpen az, hogy a stúdió engedélye erre a bővített darabra nem volt hiábavaló. Ugyan nem tudta betapasztani az eddigi, karakterek önálló filmjeinek hiánya miatt keletkezett zavart. De igyekezett foltozni valamennyit a fordított metodika okán létrejött űrön. Mindenképpen adjatok neki egy esélyt, de természetesen a folytatás még a jövő kékbe és aranyba csomagolt ködébe vész. Holnap egy másodvéleménnyel jelentkezünk, hogy még egy nézőpontból megmutassuk, hogy hogyan is sikerült Snydernek újravágni a filmet.
A Zack Snyder: Az Igazság Ligája már elérhető az HBO Max műsortárában.
