A Mr. Robot évadzáró része egyszerre volt tökéletes, és egyszerre hagyott maga után egy cseppnyi hiányérzetet. Ez persze nem vitatja a sorozat mesteri zsenialitását, de az egész évad után olyan érzetem van, mintha akkora futó sebességet vettünk volna fel, hogy a szalag után is lendületben maradtunk volna. Spoileres leszek szőrmentén.

Mondanám, hogy ott vesszük fel a fonalat, ahol az utolsó rész lerakta, de hazudnék. Elliot, Tyrell kocsijában ébred és fogalma sincs, mi történt. De nem csak neki, nekünk nézőknek – a képzeletbeli barátainak – sem sok. Az biztos, hogy az FSociety véghez vitte a tervet: a világ romokban, az adósság eltörölve, és az E-Corp akkora slamasztikában van, mint ide Oroszország (ami nincs is olyan veszett messze). De mi történt? Hol van Tyrell? Ez utóbbi kérdésre keresi a választ, és ami a legmeglepőbb a részben, hogy nem találja meg. Ha bárki is arra számít, hogy kiderül, mi történt Elliot (pontosabban Mr. Robot) és a hátranyalt hajú öltönyös ficsúr között, akkor nagyot fog koppanni a rész végén, ellenben a keresés más érdekes eredményt hoz. Az első, ami feltűnik neki, hogy nincs sehol, pedig elég nagy szüksége lenne agyának azon részére, ha válaszokat akar kapni. Nem mellesleg ez a „fogalmunk sincs, mi történt” érzet adja a rész legjobb hangulatát. Aztán persze Mr. Robot előkerül, de csak úgy, hogy Elliot magát veszélybe sodorva kikényszeríti a feltűnését. Ez a jelenet (köszönhetően Maleknak) zseniális. Egy internet kávézó teljes személyzetével egyetemben láthatjuk, amint elméje a totális szétesés közepén, a legfélelmetesebb pillanatának közepén tombol, és ott van Tyrell felesége is, Joanna. Esküszöm, ez a nő amennyire szép, annyira a frászt hozza az emberre. Ugyan nincs a hacker segítségére, hogy kiderítse, hol van a férje, ellenben jól látszik, hogy többet tud, mint amit elmond. Persze ezzel csak azt éri el, hogy mi nézők még több megválaszolatlan kérdést kapjunk az arcunkba.

Elliott szála mellett láthatjuk, amint Angela a cég összeroppanásának közepén, már alkalmazottként tipeg véres kis cipellőiben. Azt kell mondjam, hogy az ő története majdnem erősebb lett, mint Ellioté. A rész gyönyörűen bemutatja, hogy a lány közvetlen a pokol közepére került, olyan emberek közé, akik ellen idáig harcolt, és akarata ellenére is egy lett közöttük. Mind a cipőbolti jelenet, mind a Philip Price (fogalmam sincs pontosan milyen igazgatója a cégnek) által nyújtott beszéd a rész legjobb momentumai közé tartoznak. Úgy gondolom, a következő évad központi kérdése lesz, hogy a lány beáll azok közé, akiket gyűlöl, vagy megpróbál kimenekülni onnan. Mindenesetre céges környezet még nem volt televízióban ennyire gonosznak bemutatva.

Mindeközben láthatjuk, ahogy Darlene és kis csapata eltakarít maga után minden nyomot, hogy a forradalom kitörését ne tudják majd rájuk varrni. Aztán persze az egyik hacker srác (akinek nem tudom, hogy valaha is megtudtuk-e a nevét) felteszi a nagyon is helytálló kérdést: „Mit csinálunk ezután?” Valahogy ironikus, hogy miközben egy kutyáknak fenntartott krematóriumban elégetik a bizonyítékokat, már csak arra marad lehetőségük, hogy mini forradalmat csináljanak a menhelyen, és szabadon engedjenek pár ebet.

Az igazat megvallva kétségtelen, hogy az évadzáró egy tökéletesen, precízen megszerkesztett és levezényelt rész volt, de valahol hiányérzetet hagyott maga után. Olyan volt az egész, mintha csak most következne a záró rész, mintha még jönnie kellene valaminek. Arról nem is beszélve, hogy ettől pofátlanabb (de a maga morbid módján működő) cliffhangert én még nem láttam.