Valamelyest szerencsésnek tekintem magam, hogy abban az időszakban lehettem gyerek, amikor a Nagyvásznon olyan alkotások debütáltak, mint a Star Wars, a Harry Potter vagy éppenséggel akár a Gyűrűk ura. Ezeknek az alkotásoknak ugyanis nemcsak jelentős kulturális hatásuk volt, hanem sokak életében meghatározó szerepet is játszottak. Azonban újabban a Filmipar, illetve azon keresztül bizonyos illetők az alkotói szabadság mögé bújva olyan irányokba viszik ezeket az alkotásokat, amelyek finoman szólva is elég aggasztóak. Így aztán sajnos akármennyire is nehezemre esik, de a Gyűrűk ura: A Hatalom Gyűrűi című sorozat is meg kell, hogy kapja a tabumentes jelzőt. Ugyanis erről az alkotásnak csúfolt valamiről másképp nem lehet érdemben beszélni. A cikk spoilereket tartalmaz.

Számomra a problémák már akkor elkezdődtek, amikor kijött az első előzetes. Ugyanis bevallom, hogy valahogy rohadtul nem tudott érdekelni ez a sorozat. Vagy legalábbis nem különösebben éreztem rá a kényszert, hogy feltétlenül lássam is. Pedig a Gyűrűk ura filmeket többször is láttam. A bővített verzióval is. Akárcsak a Hobbit filmeket is. Olvastam a könyveket, habár igaz a Szilmarilokat nem teljesen. Láttam a 2019-es Tolkien filmet is. Illetve annak idején az egyetemen részt vettem kettő Tolkien kurzuson is. Végül aztán a véletlen úgy hozta, hogy a sorozat premierjekor éppen szabadságon voltam, így kíváncsiságból ránéztem az első két részre, ám bevallom nekem azok se tetszettek igazán. Azonban egy barátom végül rávett, hogy nézzük együtt tovább, illetve menetközben a cikkírás feladatát is megkaptam. Viszont ami a végeredményt illeti, hát abban nem volt semmi köszönet. Sőt, még személy szerint még az életről is lehozott ez a sorozat.

Persze tisztában vagyok vele, hogy a készítők, illetve a sorozat mögött álló Amazon nem kapta meg teljes mértékben a Gyűrűk ura, vagyis hát a Középfölde mitológia minden egyes jogát. Szóval nem lehetett egyszerű dolga a készítőknek. Azonban szerzői jogok ide vagy oda (bár leginkább sehova) igenis vannak olyan dolgok amelyeket kellő kreativitással és egy megfelelően kidolgozott koncepcióval és nem mellesleg némi alkotói hozzáértéssel meg lehetett volna csinálni. Ám ebben az esetben már az előkészítő folyamatok során vagy legalábbis az onnan kiszivárgott információk szerint is nem feltétlenül az volt a cél, hogy valami maradandó és értékkel bíró alkotást tegyenek le. Hova tovább a tolkieni örökséget is, ha meg nem is gyalázták, de hogy kibaszottul semmibe vették az is biztos. Na de akkor most térjünk is rá magára a konkrét alkotásra.

A történet több cselekményszálon fut. Egyfelől Galadrielt követhetjük nyomon ahogyan Sauront keresi, aminek során eljut a legendás Númenorba is. Másfelől ott van a fiatal Elrond, aki a törpöket igyekszik meggyőzni, hogy segítség ki a tündéket egy kényes ügyben. Emellett van még egy másik ember-tünde szál, amiben a két fél valahogy összetűzésbe kerül az orkokkal. Valamint van még egy kvázi hobbitos vonal is, ahol egy afféle nomád életet élő hobbit törzs közé keveredik oda egy titokzatos lény, aki az égből hullik alá. Ez persze így elmondva tökre izgalmasan hangzik, azonban a helyzet az, hogy valójában egyik szál érdektelenebb, mint a másik. Személy szerint nekem még talán a hobbitos szál tetszett a legjobban, de például a barátom, akivel együtt néztem ezt a sorozatot azt utálta a legjobban.

Ugyan az alkotók amennyire lehetett igyekeztek valamennyi misztikumot belerakni az egyes cselekmény szálakba. Viszont ezek szinte mindegyike nemcsak hogy valami rohadtul kiszámítható, de sokszor úgy el van húzva, hogy az már szinte önmaga paródiájává válik. Lásd például a hobbitos szálban az égből aláhulló titokzatos idegen, akiről mindenki tudja, hogy ez a későbbi Gandalf akar majd lenni, mégis még az utolsó részben próbálnak itt titkolózni, meg félrevezetni a közönséget, hogy ő, vagyis ez a karakter lehet, hogy Sauron újratestesült formája. Most őszintén minek kellett ez? Miért nem lehetett letudni mondjuk kettő vagy három rész alatt, hogy ő akkor a fiatal Gandalf, aki még tanulgatja az ereje használatát és emiatt menekülnie kell Sauron csatlósai elől? Na ez például egy olyan izgalmas cselekményszál lehetne, amit akár évadokon keresztül is ellehetett volna húzni.

Egyébként meg ha már itt tartunk, akkor az a Szauron körüli misztikum, amit igyekeztek kialakítani, hát nemcsak hogy nem működött, de a vége az valami annyira egy ilyen tipikusan az utolsó pillanatban valakinek a seggéből előrántott megoldás, hogy komolyan mondom miközben néztem az szabályosan felbaszott (és nemcsak engem). Pedig aztán voltak ezzel kapcsolatban olyan elborult teóriák, köztük egyébként az is, ami végül is lett. Ugyan nem kívánom elvenni a felfedezés örömét senkitől, bár tény, hogy ez egy spoileres cikk. Dehogy ennek a megoldásnak semmilyen logikai alapja nincsen, sőt még több olyan kérdést is felvet, amit szerintem maguk a készítők sem tudnának, pláne nem szeretnének megválaszolni.

Ám ami igazán szarul sikerült ebben az alkotásban, azok maguk a karakterek. Különösen Galadriel (Morfydd Clark), akinek nem csak hogy semmi köze nincsen a korábbi filmekben látott karakteréhez, de gyakorlatilag egy teljesen ellenszenves, mindenkit lenéző és semmibe vevő, akaratos hisztis picsát csináltak belőle. Komolyan ennyi erővel akár egy teljesen új karaktert is alkothattak volna és akkor legalább az adna némi izgalmat, hogy vajon életben marad-e vagy sem. De ami engem a leginkább felidegesített az egyik részben, az az, hogy olyan nácikat is megszégyenítő beszédet tolt le arról, hogy miért akar megölni minden orkot, majd azután a következő részben már kioktatja az egyik ember gyereket arról, hogy a gyilkolás miért rossz dolog. WTF!!! Arról meg már ne is beszéljünk, hogy csak úgy lazán faszán átúszott egy fél óceánt, vagy amikor konkrétan szembe száll egy kicseszett vulkánnal.

Arondir (Ismael Cruz Cordova) figurája ugyan sokakat felháborított a bőrszíne miatt, pedig ő még viszonylag az értékelhetőbb karakterek közé tartozik. Őhozzá kapcsolódik a legtöbb akció jelenet, illetve a sorozat egyik romantikus szála, aminek kétségkívül megvannak a maga szép pillanatai, de leginkább az ő szálát is a teljes érdektelenség jellemzi. Ezzel szemben Elrond (Robert Aramayo) és hozzáköthető törp karakterek nagyjából rendben vannak, akárcsak a hobbitok nagy része. Illetve van még egy ilyen sötételf, orkszerű valami Adar (Joseph Mawle), aki bár messze nem kap elég játékidőt, viszont cserébe kellően érdekes és az eredettörténete alapján esküszöm én személy szerint jobban szurkoltam/szurkolok neki, mint az összes tündének együttvéve.

És ami felett még nem lehet szó nélkül elmenni azok azok a mérhetetlenül idióta bullshit bölcselkedő szövegek, amelyek mindegyszálig valami olyan rohadtul kínosak, de leginkább fájdalmasak. Ilyenek mint például, hogy a lovak alóli szarlapátolás miként járul hozzá a világegyensúlyának megteremtéséhez. Vagy az a szinte már legendássá vált hős és hajós összehasonlítás. Meg az a kínosan erőltetett sejtelmeskedő beszédstílus a legtöbb karakternél. Habár sok esetben maguk a párbeszédek is eléggé kínosak vagy legalábbis kellemetlenek, de mindenképpen szarul vannak megírva.

Ugyanakkor amit mindenképpen el kell ismerni az az, hogy a sorozat valami eszméletlenül gyönyörű. Persze, hogy ha figyelembe vesszük azt, hogy jelenleg ez a világ legdrágább, vagyis hát pontosabban fogalmazva legnagyobb költségvetésből készült sorozata, akkor ez annyira talán nem is meglepő. Nagyjából annyiba került ez az évad mint a három Hobbit film összesen. Márpedig ez meg is látszik az animáción, a díszleteken és a jelmezeken. De még a sorozat intróján is, ami egyébként szerintem baromi jó lett. Szóval technikai oldalon A Hatalom Gyűrűi valóban egy magas minőségi színvonalat képvisel.

Természetesen már bejelentették, hogy készül a második évad és az előzetes tervek szerint az egész sorozat nagyjából öt vagy hat évados lesz. Plusz még a menetközben érkező ki tudja mennyi és milyen spinoffok. Ám hogy azokban végül mennyi köszönet lesz, azt a fene se tudja. Mert bár személy szerint én is azt vallom, hogy Tolkien munkásságát vagyis hát ezt az egész Gyűrűk urás dolgot igenis folytatni és ami talán a legfontosabb fejleszteni is kell, ha és amennyiben azt akarják hogy lépést tudjon tartani a többi hozzá hasonló franchise-zal. Azonban látva a jelenlegi trendeket és hogy A Hatalom Gyűrűi is hogyan sikerült, mondjuk úgy hogy meg lehet érteni a Tolkien művek jogtulajdonosait, hogy miért zárják el ezt az alkotást más alkotók elől.

VÉGSZÓ

Sajnos azt kell mondjam, hogy A Hatalom Gyűrűi esetében igaz az a régi mondás, miszerint akármennyire is igyekszik valaki szépen becsomagolni egy adag szart, attól az még csak egy adag szar marad.