Érdekes belegondolni, hogy az ember olykor mi alapján választ könyvet, vagy úgy általában véve bármilyen általa fogyasztani kívánt tartalmat, de a rend kedvéért maradjunk csak a könyveknél. Persze sok esetben az olyan általános dolgok, mint a borító, a cím vagy éppenséggel maga a beígért történet az, ami felkelti a leendő olvasó/fogyasztó figyelmét. Azonban olykor az is elő szokott fordulni, hogy az illető valamilyen személyes kapcsolatban áll, vagy legalábbis valahonnan ismeri azt a bizonyos szerzőt és emiatt mutat a szükségesnél olykor talán valamivel nagyobb érdeklődést is annak alkotása iránt. Márpedig nem titok, hogy a jelenlegi cikk alapjául szolgáló alkotás részben azért is keltette fel az érdeklődésemet, mert valamennyire ismerem a szerzőjét. Habár tény, hogy ilyen téren korábban volt már rossz tapasztalatom, de erről talán majd máskor.

Sajnos a hazai szerzőkre általában jellemző, hogy viszonylag kevés az elérhető információ rólunk, így például Maróti Gabrielláról sem lehet olyan sokat megtudni. Legalábbis publikus módon nem. Mert bár ugyan újabban bevett szokás, hogy az adott szerző létrehoz magának valamilyen közösségi médiás profilt és azon olykor megoszt magáról bizonyos dolgokat. Azonban az nem elvárható senkitől, hacsak nem ez a feladata, hogy hosszas kutató munkát végezzen bármelyik alkotó után is. Ami különösen akkor válik problémássá, hogyha az adott szerző álnevén tevékenykedik és úgy egyébként még a kilétét is igyekszik titokban tartani.

Maga az Ébredő sivatag című alkotás, ami amúgy egy Nap Városa nevű sorozat első része, röviden arról szól, hogy adott egy fiatal lány, Filie, akinek egy tanúvédelmi program keretén belül új helyre kell költöznie, nevezetes ebbe a bizonyos Napvárosba, vagyis Sun City-be. Itt aztán véletlenül összetalálkozik a solamet nevű mágikus lényekkel, illetve őróla is kiderül, hogy egy solamet. Csakhogy a solametek társadalma különböző csoportokra, úgynevezett klánokra oszlik, amelyek között szinte állandó ellentétek vannak, ráadásul jelenleg éppen egy afféle bandaháború van kialakulóban. Habár maga az alapfelállás meglehetősen érdekesnek hangzik, azonban a helyzet mégsem ez.

Ugyanis az Ébredő sivatag legnagyobb hibája, hogy az egész alkotás valami rohadtul érdektelen. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy unalmas is lenne. Sőt, még csak olyan különösebben pocséknak sem igazán nevezhető., noha természetesen vannak azért hibái, meg helyenként furcsának mondható megoldásai. Viszont az alkotás főproblémája még is az, hogy mind a története, mind pedig a karakterei egyszerűen érdektelenek. Személy szerint én úgy nagyjából a harmincadik oldal környékén, ami nagyjából a regény 10 százaléka, szembesültem ezzel az érzéssel és őszintén szólva csakis emiatt a cikk miatt nem tettem félre ezt az alkotást.

Emellett a regény másik nagy hibája, hogy az egész történet valami rettenetesen kiszámítható. Aminek részben az is az oka, hogy a szerző, Maróti Gabriella szinte már a könyv elején túl sok mindent és nem mellesleg azt is túlságosan tömény mennyiségben tár fel a közönség előtt. Konkrétan az ötvenedik oldalra nagyjából megkapjuk az egész széria teljes történetét, annak összes jelentősebbnek szánt fordulatával. Persze ez önmagában még nem feltétlenül lenne hiba, hiszen számtalan olyan alkotás van, ahol nem is annyira a történet, mint inkább annak megvalósítása a lényeg. Csakhogy itt még ezzel is gondok vannak.

Ugyanis az Ébredő sivatag cselekménye valami borzalmasan rosszul van ritmizálva. Eleve a jelentősebbnek szánt drámai fordulatok nincsenek megfelelően kidolgozva és emiatt a közönség tagjai nem tudják azokat kellőképpen átérezni. Valamint bizonyos események is elég hanyag módon vannak kezelve. Nem szeretnék olyan különösebben spoilerezni, habár mint azt már korábban említettem a történet az elejétől kezdve eléggé kiszámítható. De például a regény második felének esemény sorai egy az egyben kaphatnának akár egy különálló teljes értékű részt is, vagy legalábbis dramaturgiailag sokkal jobban működnének, hogyha át lennének helyezve a második részbe és az ezt megelőző drámai fordulat lenne az első rész befejezése, természetesen egy a jelenleginél jóval kidolgozottabb felvezetéssel.

Térjünk ki a karakterekre is, akikkel igazából pont ugyanaz a gond, mint a történettel. Alapvetően a regény szereplői érdekes figurák, vagy legalábbis azok lennének. Csak sok esetben vagy nem lettek megfelelően felvezetve, vagy újfent olyan sok és töményen adagolt információkat kapunk róluk, hogy emiatt nem lehet velük sem azonosulni, sem pedig igazán együtt érezni. Valamint az egyes szereplők cselekedetei és viselkedése is olykor eléggé logikátlan, vagy legalábbis felvet bizonyos kérdéseket. Különösen egy olyan eset volt a regény második felében, amit én személy szerint nem igazán tudtam hová tenni.

VÉGSZÓ

Ugyan lehetne még itt elemezgetni a regény különböző pontjait, mind negatív, mind pedig pozitív irányba. De őszintén szólva nem érzek erre különösebb késztetést és nem is igazán látom ennek értelmét. Merthogy az Ébredő sivatag című alkotás és vele együtt a Nap Városa sorozat számomra még azelőtt véget ért, hogy egyáltalán elkezdődhetett volna.