Mai filmünk nem a legrosszabb kategóriába tartozik, hanem inkább elkeserítő az a tudat, hogy magából az alapsztoriból többet is ki lehetett volna hozni. Igen ígéretes indulást követően érjük el azt a bizonyos mélypontot, de a végén mégis csak látszik egy nagyon picike fény az alagút végén. A D-War – Sárkányháború vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.

A történet alapját a filmben elhangzó koreai legenda adja, miszerint minden 500 évben az égiek kiválasztanak egy kígyót, akit a jócselekedeteiért mennyei sárkánnyá avanzsálnak, és meg kell találnia a nagyhatalmú medált, mielőtt a sötét sárkány megkaparintja. Az ősi Koreában kezdődik a történet, ahol Narin (Hyojin Ban), a fiatal lány a kiválasztott, hogy ezt a hatalmat birtokolja, ám szerelmével tragikus véget ér élete, és Sarah-nak (Amanda Brooks), földi reinkarnációjának feladata, hogy a terhet tovább hordozza. Ám a gonosz sárkány nem nyugszik, míg meg nem szerzi a hatalmat és nem tántoríthatja el az idő hosszúsága sem.

Mondhatjuk, hogy filmünk nem kezdődik rosszul. Kissé klisés kalandfilm érzését kelti. Egy viszonylag hosszú alapsztorit látunk felvezetni, ahol a koreai vonalat láthatjuk elejétől a végéig, itt elindul a film a saját hullámvasútján. Kiemelném az előnyeit, mert hisszük vagy sem, van neki. A kameramunka még alsó kategóriás filmhez képest is igényes. Jó képek vannak benne, a személtető mechanizmusa élvezhető és jól működik. A történet bemutatásában is vannak jó ötletek. Tartalmaz drámaiságot, akciót, kalandot és egy elég kidolgozatlan szerelmi szálat, de legalább megvan benne ez is. Még helyenként izgalmas is, tud kelteni egyfajta minimális feszültséget, tehát egyszóval látszik, hogy mennyire igyekeztek összehozni egy elfogadható alkotást, de sajnos a műnek rengeteg hibával kell szembenéznie.

Már az elején szemet szúr a gyengén kreált animációs megoldás, amivel szörnyeket hoznak létre. Ennél lehettek volna igényesebbek is a kreátorok, és nem kellett volna megelégedni a nagyjából jól kinéző látvánnyal. Persze, tudjuk, ha nincs sok tőke a műhöz, nem lehet csodát várni, ezt meg is értjük, ezért is nem rovom fel égbekiáltó bűnnek. Ezekre az előnyökre azonban a következetlen dramaturgia és a fékevesztett tempó sötét árnyéka borul. Az első 20 percen túl sok időt fektet az előzmények mesélésébe, ráadásul az alapkonfliktus sem teljesen tiszta és logikátlan is. Csak nagyvonalakban sejthetjük, hogy ki kicsoda és mi a funkciója az eredeti történetben. Látszik a filmen, hogy szórakoztatni akar, de a túl gyors tempója miatt saját magának nem hagy időt kibontakozni. Össze-vissza dobálja elénk a jeleneteket, alig győzzük követni, hogy mi zajlik előttünk. Emellett olyan felesleges töltelékjelenetekkel van teli, hogy ezek helyett inkább koncentrálhatott volna magára a sztori kibontakoztatására, de ezt sajnos nem teszi meg.

A kidolgozásban is találhatunk sok kivetnivalót. Láthatjuk időnként, hogy tök ostobán mutatja be a dolgokat. Figyelem, egy kis spoilert vezetnék be, hogy érzékelhető legyen! Például amikor a hatalmas pikkelyes rém a városra szabadul egyszerűen létezhetetlen, hogy nem tör ki azonnal a pánik, hiszen egy ilyen nagy monstrumot igen nehéz nem észrevenni. Ennek ellenére a város nagyon nyugodt hatást kelt. Ilyen momentumok mellett igen nehéz komolyan venni a művet, és persze a szörnyfilmek jól bevált eleme, az épületre mászás sem maradhat el. De a végére érdekes módon összeszedi magát a történet és láthatunk egy elég látványos finálét, igaz CGI környezetben, de viszont valóban mondhatjuk rá hogy látványos és izgalmas.

Mindent összegezve a D-War nem akar rossz film lenni. Nagyon igyekszik szórakoztatni, fenntartani a feszültséget. Nagyon jó ötletek vannak benne, tartalmaz kisebb fordulatokat és meglepetéseket. A legenda övezte világ elég jól van felépítve, de a való világ atmoszférája nem sikerült jól. Egyszerűen nem lehet komolyan venni a drámai elemek mellett sem. Igaz, hogy vannak erősségei, de sajnos nem üti meg a jó film szintjét, mert saját hibájába esik azzal, hogy nagyon siet a vége felé, közben meg felesleges dolgokat tár elénk. Miközben ide-oda ugrálunk a jelenetek között. Ezáltal követhetetlen és élvezhetetlen. Fájó dolog ez számomra, mert ez lehetett volna egy tényleg élvezhető alsó hangon középkategóriás kalandfilm, de nem jött össze neki. Nagyon sajnáljuk 4-nél nem ér többet a tízből.