Nicolas Cage egyesek szemében igazi színészlegenda, mások szemében csapnivaló ripacs. De ezen felül Cage apa, akcióhős, Nagy Művész és igazi megmentő. Vagy egy karrierje végén lévő, kiégett pozőr, akire már senki nem kíváncsi néhány mémgyároson kívül? Az A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya ezekkel a kérdésekkel játszadozik, szerencsére igen szórakoztató módon.

Nic Cage pénzügyei rosszul állnak, ezért kénytelen elmenni egy Javi nevű rajongó születésnapjára 1 millió dollárért. Javi és Nic remekül egymásra találnak, barátságukat csak az teszi próbára, hogy Javi az FBI szerint joggal gyanúsítható emberrablással, az áldozatot pedig Nic segítségével szeretnék megtalálni. 

A film történetéről többet felesleges tudni. Egy fontos kiindulópont van: Nicolas Cage játsza Nic Cage-et, önmagának egy fiktív verzióját. Sőt, később a fiktív verziójának képzeletében élő fiatalabb képzelt verzióját is…Szóval jelen alkotáshoz képest a Deadpool-ban szinte alig van önreflektív poénkodás.

Szerencsére a film ebből a szempontból kifejezetten jól működik. Kis elmélkedés a színészkedésről, a filmek iránti rajongásról, természetesen alaposan megszórva utalásokkal. Ezen utalások döntő többsége természetesen Cage karrierjére reflektál, de előkerül például Dr. Caligari és a Paddington 2. is. 

Talán ebből is látható, hogy a filmvilág igazán széles választékban kerül elő, és sok ezzel kapcsolatos szellemes vagy jópofa gondolatmenet is akad. Kicsit viszont sajnálatos, hogy csak pont a felszínt kapargatja, és igazán mélyen egyik felvetett témájához sem kíván hozzászólni.

Viszont felvethető, hogy erre talán nincs is szükség. Nicolas Cage szerepében Nic Cage, aki egyszerre szeretetteljes paródia és érzelmileg azonosulható figura. Kicsit végig röhög azon a tipikusan klisés akciófilmen, ami a végén kikerekedik a történetéből. Fontos még kiemelni Pedro Pascal-t Javi szerepében, aki remekül tudja kiegészíteni Cage-et. Igazán jó őket nézni, remélem nem most láthattuk utoljára ezt a párost. 

Az A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya nem hibátlan film. Ugyan valóban bátor, de picivel több bátorsággal és mélyebb önreflexióval lehetett volna igazán maradandó is. A kis bátortalanság miatt lesz zavaró az is, hogy a történet kicsit nehezen indul be, és az eleinte felvetett kérdésekre nem érkezik igazán érdemi válasz. 

A fentiek ellenére sincs komoly ok a panaszra. Az összkép egy sokszor ötletes és kreatív, szerethető kikapcsolódást ad ki, ami leginkább természetesen Cage rajongóinak lesz kötelező. Ők minden bizonnyal imádják majd ezt az alkotást. A többiek pedig azt mondják majd, olyan lett, mint maga Cage. Nem tökéletes, talán bizonyos szempontból túl kevés, de kétségtelenül sokszínű és a maga egyedi módján akár zseniálisnak is nevezhető. Szóval olyan Cage-es.