Ez év nyarán újra a Connor családé a megtiszteltetés, hogy megállítsák a világot fenyegető, jövőbeli apokalipszist régi kedvencünk, a T-800-as modellel az oldalukon, és így megteremtsék a várva várt békét a földön. Vajon ezúttal milyen fordulatot vesz az emberek és gépek közötti háború? Nézzük, mit is kínál számunkra eheti filmünk, a Terminátor: Genesis (Terminator Genisys, 2015)

Történet

A franchise rajongói már szinte kívülről fújják a történetszál lényegét, mely gyakorlatilag itt sem változott. Kyle Reese (Jai Courtney), a tehetséges katona az ellenállás vezérének, John Connornak (Jason Clarke) az oldalán harcol az emberiséget pusztulásba taszító robotok ellen. A háború csaknem a végéhez közeledik, a maroknyi embersereg ezúttal úgy látszik diadalt arat csúcstechnológiás ellenfeleik felett. Ám a Skynet utolsó erőfeszítései révén beveti stratégiai időfegyverét, hogy ismét egy Terminátort küldjön a múltba. A célpont maga Sarah Connor (Emilia Clarke), kinek semlegesítésével elérhető, hogy az ellenállás vezére ne szülessen meg. Kyle önként vállalkozik a feladatra, hogy visszautazván az időben megmentse Sarah-t a megsemmisítéstől. De az idősíkok ezúttal hatalmas kavarodáson mennek keresztül, mely az egész tervet megváltoztatja. A jó öreg T-800-as modell (Arnold Schwarzenegger) segítségével talán sikerülhet a küldetés.

Lényegében a történetszál nem nagyon változott elődei óta, de a felépítése és a viszonylag megfelelő mennyiségű magyarázat biztosítja azt, hogy akár önálló filmként is megállja a helyét. Aki esetleg nem látta az ezt megelőző részeket, annak is bátran ajánlható, hisz gyakorlatilag nem szükséges a háttér-információk megléte ahhoz, hogy teljesen megértsük. De még mielőtt bármibe belekezdenénk vegyük csak számba, hogy milyen művek is készültek a fent említett franchise-ból. Oldalunkon közzétettük kritikáinkat az 1984-es első és a 1991-es második részről. Ezek voltak azok a filmek, melyek történetükben és üzenetükben is egyediséget hordoztak, így toborozva maguknak hatalmas rajongótábort, ráadásul mindenkit elgondolkodtató apokaliptikus témákat feszegetett, amelyek tartalma magában hordozott egy bizonyos mértékű valóságalapot. Aztán 12 év várakozás után megjelent a harmadik rész is, nem kis csalódásokat hagyva maga után, ezt követően 2009-ben pedig a Megváltás alcímet viselő alkotás került a mozivásznakra, melynek megtekintése után végleg elvesztették a rajongók bizalmát. Ez nem csak Schwarzi hiányának köszönhető, hanem magának a kusza és bugyuta történetszálnak, mely egy cseppet sem hozta vissza a hangulatot. Ezt megelőző évben indult a Sarah Connor krónikái TV sorozat, amely szintén megosztotta a saját nézőtáborát, habár el kell ismerni, valamilyen szinten az elvárásoknak így vagy úgy, de megfelelt. De mi a helyzet mai filmünkkel?

Nos azt kell mondjam ez igen is méltó bocsánatkérés a rajongóktól és vezeklés az elődök bűnei miatt. A 2015-ös Terminátor okkult a megelőző művek hibáiból és ehhez méltóan teljesítette a felé támasztott hatalmas elvárásokat. A film atmoszférája számomra visszaadta azt az élményt, melyet ősei nyújtottak az akkori generációnak. Az alkotók ügyeltek arra, hogy magát a szálakat még véletlenül se tereljék egy fölösleges mellékágra, mellyel aztán ismét önmaguk útvesztőjébe keverednek. Az első Terminátor film biztosította azt a lehetőséget, hogy ezt az egész sztorit egy keretbe rakják, hogy lezárják az emberek és robotok közti háborút. Mentesítették a történetet mindenféle sallangtól és fölösleges mellékszálak hozzáadásától, ezen felül a szükséges magyarázatok is helyet kaptak a filmben. Nem mondom, hogy mindenki elsőre megérti, azért ügyeltek rá, hogy lekössék a néző gondolkodását és figyelmét, ugyanis ez szükségeltetik ahhoz, hogy teljesen lássuk mi is folyik előttünk. A Genisys ilyen téren azért feladja a leckét, hiszen a film tempója, ami tán az elején nem is tűnik fel hirtelen felgyorsul, ez által nagyon kell figyelnünk, mi is történik a vásznon. Nem ad sok időt a lélegzetvételre. De ettől még nem követhetetlen. A hatás elérése érdekében szolgáltat nekünk apróbb utalásokat elődeiből jelenetek és dialógusok terén is. Maguk a párbeszédek nem vállalnak sokat, de itt azért rátérnék a humorra, ami a film egyik erőssége is lehet. A régi filmekhez hasonlóan itt is elővették a tudatlan, érzelemtől és fájdalomtól mentes emberszabású gép profilját, mely esetünkben is remekül működik. A téma magával hordoz egyfajta lehetőséget a komikumra, mely által a jelenetek közti feszültség oldódik. Ezek a poénosabb részek az első félidőben még laposabbak és fejletlenek, ám a Genisys második felétől egyre nagyobb szórakozást biztosítanak. Visszahozták a jól bevált váratlan és meglepő fordulatokat is, melyek emlékeztettek engem arra feszültségre amik például akkor jöttek elő, amikor az első film nézése közben azon izgultam, hogy vajon ki az ellenség és ki nem, ki a robot és ki nem az. Ezt az operációs eljárást esetünkben is alkalmazzák legalább olyan jól, mint 1984-ben. Mindazonáltal ügyeltek arra is, hogy ezek mellett a retro elemek mellett hozzon valami újat is a film. Ennek ürügyén a központi probléma a mai társadalmat is jelentősen érintő interkonnekció (ha eddig nem létezett ez a szó, akkor jelentem mostmár igen). Üzenetében felhívja a figyelmet a globális világ legnagyobb veszélyforrására, a folytonos on-line hozzáférhetőségre. Életünk megkönnyítése érdekében folyamatosan a hálózaton függünk, melyet a mai technológiák maradéktalanul lehetővé tesznek. Az emberi kapcsolatok egy nem feltétlenül pozitív irányt kezdenek felvenni, és int arra is, hogy saját életünk kerülhet veszélybe az által, hogy az mindenkinek elérhetővé válik.

Hatások, látvány és összegzés

A Genisys látványban is maradandót alkotott. A pörgős akciójelenetek jól működő effektekkel és hatásokkal vannak megspékelve. A hangok és képi elemek remekül kiegészítik egymást, így moziban teljesen megállja a helyét. Jómagam ámultam a Dolby digitális hanghatások élményén, főleg a mély hangzású basszus-effektek kábítottak el. Szó szerint beleremegtem. Természetesen nem maradhatott el itt sem a CGI, mint a hasonló mai filmek elengedhetetlen kelléke, szerencsére itt úgy működik ahogy kell. Néha azonban kételkedtem a bemutatott jelenetek fizikai valójában, sőt vannak igen merész húzások ezen a téren, ám ez már bevett szokás Hollywood-ban. A retro hangulatot erősíti az is, Arnold Schwarzenegger fiatalkori képét is előhozták, és gyakorlatilag rámontírozták egy másik statisztára, így a Terminátor feeling biztosított.

A Genisys pörgős és élvezhető alkotás, kijavította mindazt, amiket elődei elrontottak. Sikerült egy olyan légkört adni a filmnek, amely visszahozta a klasszikusok hangulatát, ehhez mesterien alkalmazza a jelenet- és szövegbeli utalásokat is. Felhívja figyelmünket az emberiség aktuális társadalmi problémájára is, mely veszélyeket az internet foglalja magában. Igaz, hogy Schwarzi már öreg motorosnak számít a szakmában, ám ezzel a szereppel már mesterien megtanult azonosulni, nem vitás hogy generációk számára Ő már csak a jó öreg T-800-as terminátor marad. Emilia Clarke karaktere teljesen új keletű volt számomra, igaz én már annyira megszoktam Daenerys Targaryen szerepében, hogy számomra nem volt túl meggyőző, hogy ez vajon jól áll-e neki, mindenesetre sokaknak ez a véleménye. Saját részemről nekem mindig az erős khaleesi marad. Ez a film maximálisan megér a moziélményt, meleg szívvel ajánlom azoknak is akik, esetleg nem ismernék a Terminátor franchise-t. Érdemes ezen felül még végigvárni a stáblistát, mert a bónuszjelenetek folytatást sugallnak! De nem tudjuk mennyi bőrt lehet még erről lehúzni!

Visszatérünk!