Vírusok. Talán a földi ökoszisztéma egyik legnagyszerűbb és legsokrétűbb lakói, akik ugyan önmagukban véve nem élőlények, mégis szorosan kötődnek az élő szervezetekhez. Nem véletlen tehát, hogy Hollywood évtizedek óta hatalmas örömmel veszi elő őket, ha éppen az ismert emberi világ végét szeretné elhozni, vagy szimplán csak szeretné kicsit elgondolkodtatni nézőit. Ha vírusokkal, netán járványokkal kapcsolatos filmeket szeretnénk megtenni az esti mozi főszereplőjévé, akkor igen hamar megtapasztaljuk, hogy az emberi szemmel láthatatlan organizmusokat a történet központi elemévé emelő alkotások tárháza legalább olyan széles, mint maguk a vírusok. Az alábbiakban így elsősorban azt a Top 5 filmet fogom górcső alá venni, ahol a mikroorganizmusok szinte egyik pillanatról a másikra döntötték meg az ember földi uralmát és amelyeket látva máris úgy fogjuk érezni, hogy bizony hatalmas mázlink van, miszerint mi csak egy bizonyos coviddal vívunk éppen élet-halál harcot.  

28 nappal később

Danny Boyle 2002-es filmjében egy valódi horror-klasszikust üdvözölhetünk melyben érdekes módon a vírus bármennyire is foglal el központi szerepet, valahogy a játékidő előrehaladtával egyre inkább háttérbe szorul. Helyét pedig olyan már ezerszer látott dolgok veszik át, mint a paranoia, a bizalmatlanság, az emberi erőszak vagy az ilyenkor jelentkező megkérdőjelezhető morális dilemmák. Ezeket a motívumokat ugyan külön-külön vagy együtt is láttuk már rengeteg másik alkotásban, ám Boyle rendezése olyan utánozhatatlan érzékkel keverte újra ezeket, hogy bármennyire próbálkozzunk is a stáblista legördülése alatt negatívumokat vágni a mozihoz, erre még 28 nappal később sem leszünk képesek.

Z Világ háború

A globális járványokkal kecsegtető mozik egyik legtöbbször használt kliséje, hogy a világ már jó ideje benne van a szószban az éppen aktuális kórokozónak hála. Brad Pitt filmje pedig pont ezen csavar egyet, mikor szó szerint a járvány kitörésének közepébe dob be minket, méghozzá az átlagos kisember szemszögén keresztül. Persze Pitt karaktere minden, csak épp nem a tipikus kisember, ennek ellenére motivációit tekintve nem is állhatna közelebb hozzá. Nem valami makulátlan világmegváltó hős ő, aki az egész emberiségért harcol. Egyáltalán nem. Ő csak a családját szeretné megmenteni, ha pedig ehhez a világ végére kell elmennie, hát zombi horda legyen talpán, aki útját állhatja ebben. A Z Világháború emellett az élőholtak és a vírus történetben elfoglalt szerepét sem tudja le holmi klisékkel. Ennél azért jóval több van benne. Elvégre nem minden nap látunk olyan zombis filmet, amelyben a titokzatos kór eredete és annak potenciális legyőzése legalább annyira hangsúlyos, minthogy éppen hány zombi szeretne belekóstolni a félelmet nem ismerő főhősbe.  

A majmok bolygója: Háború

Matt Reeves második franchise-on belüli rendezése picit talán kakukktojásnak tűnhet a listán, mivel a majominfluenza, mely korábban elhozta a majmok uralmát, csak amolyan kötelező mellékszereplőként van jelen az alkotásban. Apró szerepe ellenére kifejezetten fontos katalizátora a történetnek, ahol ugyan tudományos oldalról ezúttal sem járják körbe olyan alapossággal, ahogyan azt tették az első még James Franco nevével fémjelzett filmben. Habár annak vizuális ábrázolása, hogy a betegség még ennyi év elteltével is mire képes egy apró mutációnak hála, nos ezt nevezik igazán bravúros és egyben rendkívül megrendítő történetmesélésnek.

12 majom

Kevés olyan világvége után játszódó alkotás van, amiben az embert, mint értelmes fajt a kihalás szélére sodró járványt követő disztópikus világ ridegsége ennyire beszippantja a nézőt. A szinte érintetlenül hagyott épületek, a szabadon bóklászó vadállatok látványa, a totális csend mind azt vetítik előre, hogy az élet, mint fogalom továbbra sem szűnt meg, csak éppenséggel a korábban domináns faj számára ezúttal nem osztottak lapot. De mégis mi és hogyan vezetett el idáig? És vajon van még remény az emberiség számára? Önmagukban nagyszerű kérdések melyekre bár mind választ kapunk, azonban a válaszok sokszor legalább olyannyira kiábrándítóak, mint elfogadni, hogy bizonyos dolgokon egyszerűen képtelenség változtatni.

Fertőzés

Mai szemmel nézve kissé ijesztő lehet látni, hogy Steven Soderbergh és a forgatókönyvet jegyző Scott Z. Burns mennyire beletrafáltak abba, amit manapság tapasztalunk a mindennapokban a covid19 miatt. Pedig valójában nincs ebben semmi véletlen, csupán alapos kutatómunka, és megannyi, a témában valóban jártas tudóssal való konzultáció. A végeredmény? Egy tudományosan majdnem, hogy pontos álomgyári ábrázolása mindannak, ami ilyenkor végbemegy a társadalomban és a világban egyaránt. A hatóságok elleni bizalmatlanság, az álhírek, na meg a csodát ígérő sarlatánok megjelenése sokak számára ismerős lehet, ahogyan a vakcina körüli versenyfutás az idővel szintén. Soderbergh rendezése ezenkívül a lehető legközérthetőbb módon avatja be a nézőt olyan tudományos fogalmakba, minthogy mit is jelent pontosan egy vírus terjedése esetében a bűvös r0.