Sajnos a Tűnj el! valamiért kimaradt a múlt évemből, így mivel 4 Oscarra is jelölték, gondoltam itt az idő, hogy végre megnézzem. Arra emlékszem, hogy múlt tavasszal kb. az Széttörvével egy szinten emlegették. Nagyjából sejtettem, hogy miről szól a film, de túl sok információ nem volt a birtokomban, így még inkább érdeklődve indítottam el Jordan Peele első alkotását.

A történet szerint Chris egy rendkívül ügyes fotós, akinek képeiből házának szinte minden falára jut minimum két darab. Átlagos életet él szemrevaló barátnőjével, Rose-zal, akivel a hétvégét a lány szüleinél fogják tölteni, egy tó melletti házikóban. Chris kicsit aggódik, hogy párja említette-e leendő anyósáéknak, hogy ő igazából afroamerikai. A lány azonban mit sem törődve ezzel elhessegeti Chris aggodalmát, amit az útközben elütött szarvas még inkább felbolygat. A szülők próbálnak jópofizni egyetlen lányuk udvarlójával, de érezhetően valami nincsen rendben. És itt nem csak arra célzok, hogy némi feszültséget érzünk kipattanni, hanem tényleg valami nem okés. Mégpedig az, hogy én nem éreztem a szereplők közti kémiát, ami szerintem elég nagy baj. Konkrétan olyan, mintha csak a rendező beemelt volna pár embert, akikkel eljátszatta volna a történetét és ennyi. A színészek idegenek egymással, szemmel látható a távolságtartás közöttük, és most nem a feketék és a fehérek közti kapcsolatra célzok. Az Armitage család tagjai is túl merevek szerepükben, és mintha nem is nagyon tudnának vele azonosulni.

Ezt lehet azzal magyarázni, hogy Peele így próbálta meg még inkább közelebb hozni a nézőkhöz a főhősét, ami egy egész jó érv, mivel a sztori miatt nem tudunk szimpatizálni Rose népes családjával (ideértve még a party miatt megjelenő egyéb rokonokat is). Ezzel azonban Az utolsó órához kicsit hasonlóan azt érték csak el, hogy minden a főszereplőn, vagyis Daniel Kaluuya játékán múlik. Bevallom Danielt én személy szerint a Black Mirror 15 million merits című részéből ismerem, és ott valami egészen elképesztő volt. Na, nem mintha itt gyenge lenne. Van benne bőven tehetség és ebből elég nagy adagot kapunk is. Ahogy ledermed és mozdulatlanul elkezdenek potyogni a könnyei, az egészen elképesztő. A mimikája és minden egyes arcizma igazolja, hogy őt még a jóisten is színésznek szánta. Az, ahogy végigmegy a film által kirajzolt aggódásból, félelemből és erőszakból álló egyenesén az egészen fantasztikus. Ha nem ő kapja a szerepet, akkor tényleg teljesen kifordult volna magából az egész alkotás, ami által csak egy lenne a többi közül. A többi karakter a barátját alakító, Lil Rel Howeryn, valamint a Rose-t játszó Allison Williamsen kívül elég egysíkú. A következő bekezdés enyhe spoilert tartalmaz. Így ha még nem láttad a filmet, akkor nyugodtan kihagyhatod.

Központi témáját tekintve az egész sztori a rasszizmusra épül. Nem tudom, hogy néztétek-e a Brickleberry című sorozatot, de nekem a film után egyszerre bevillant, a 3. évad 2. része. Ebben az epizódban egy elit klub tagjai Denzelből (aki egy fekete parkőr) akarnak szendvicset készíteni. Kísérteties a hasonlóság nem? Bár tény és való, hogy itt azért egy fokkal enyhébb Armitge-ék szándéka, de a következmény mégis súlyosabb. És ez az, ami társul Daniel Kaluuya karakterével, valamint azzal a zseniális vizuális megoldással, amikor Chris transzba esve elkezd süllyedni a végtelen sötétségbe, míg a feje fölött egy TV képernyőhöz hasonlóan megjelenik az a kép, amit tulajdonképpen lát. Egészen apróság, de én külön örültem, hogy a megszokott Apple helyett Microsoft kütyüket használtak a szereplők. A Tűnj el! végeredményben egy kényes témát elég jól feldolgozó, szuper főszereplővel megtámogatott film, ami a többi szereplő súlytalansága miatt mégsem áll teljesen össze. Pedig ha jobban kidolgozza őket és nem csak a főszereplőre hegyezi ki a rendező a filmet, akkor simán ki lehetett volna hozni belőle egy komolyabb alkotást is.