Az alapműveltségünk jó részét sikerül elsajátítanunk legkésőbb az érettségiig. Kiválóan megtanuljuk a kontinens főbb kulturális értékeit, az európai festészet vagy irodalom nagyjait. Ugyanakkor egy majdnem száz éves művészeti ággal még mindig csak a fakultációkon találkozhatunk. Egyes konzervatív elképzelések szerint egy film nem tud felérni egy színdarabhoz, vagy egy csodálatos freskóhoz. Az ehhez hasonló kijelentések megcáfolására is születnek sorra az olyan mozgóképek, melyek adaptációval igyekeznek új megvilágításba helyezni saját közegüket. Erre viszont egyetlen esélyük, hogyha önálló műalkotásként meg tudják haladni az eredetit. Természetesen ezt legegyszerűbb elképzelnünk egy irodalmi szöveggel, de a Loving Vincent a festészetből ihletődve kísérletezik ugyanezzel.
Érdekes helyzetben vagyok a Kicsinyítéssel, mivel úgy ültem be a sajtóvetítésre, hogy fogalmam sem volt, mit is fogok nézni. Na jó, a címmel azért tisztában voltam, valamint azzal, hogy Matt Damon lesz a főszereplő. Úgyhogy nálam nem merült fel az a probléma, amit sokaktól hallottam: hogy oké, de hol voltak a poénok? Mert Alexander Payne (Nebraska, Utódok) elsősorban vígjátékként promózta a filmet, aminek – valljuk be – tényleg nem elég ütős a Kicsinyítés.
Száztíz éve jelent meg a Nyugat első száma. Az 1908 és 1941 között futó folyóirat kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar irodalomban, olyan írók és költők pályafutását elindítva, mint Ady, Babits, Karinthy és Kosztolányi. De valószínűleg még ők sem gondolták volna, hogy 2017-ben egy képregény hasábjain zombik ellen fognak majd harcolni. Lássuk, hogy mit tud nyújtani Csepella Olivér három éven át tartó munkájának gyümölcse, a Nyugat+Zombik!
Értekezésünk tárgya a vu-hszia egyik legjobbja. Tizenhat éve készült, tehát nagyjából egy generációval ezelőtt. Zhang Yi-mou ezzel a művével robbant be a nyugatiak köztudatába, holott akkor már 26 éve alkotott és gyűjtötte a díjakat. A Hős című filmjének okostelefonokra „komponált” ajánlója ma így festene.
Folytatjuk év végi összefoglalónkat, mert bizony mindannyiunknak voltak kedvenceink. Ezúttal újabb 5 szerzőnk gyűjtötte össze kedvenceit, hogy bebizonyítsa azt, miszerint bár filmek terén kicsit szegényebb évet zártunk, mégis akadtak kihagyhatatlan alkotások. Év végi összefoglalónk második része következik.
(tovább…)
Eltelt egy újabb év, és bátran kijelenthetjük, hogy eszméletlen filmeket és sorozatokat kaptunk. Én személy szerint az érzelmek olyan széles skáláját éltem át, amire nincsen megfelelő szó. Azt hozzátenném, hogy rengeteg klasszikust pótoltam, ami még inkább tetőzte ezt, és felejthetetlenné tette a 2017-es évet. Na, de lássuk, hogy mik voltak az idei kedvenceink!
(tovább…)
A háború poklát kis költségvetésből és kevés szereplővel megjeleníteni talán még Ryan közlegény megmentésénél is nehezebb vállalkozás; a nézők legtöbbje ugyanis nagyszabású csatajeleneteket, Michael Bay-hez méltó robbanásokat, heroizmust és sok vért akar látni. A háborúnak azonban létezik egy másik arca is. Ez a személyes történetek, a viaskodások, az elme törékenységének világa, ahol az otthon melege fizikailag és képletesen is nagyon nagyon messze van.
Ismét itt van a karácsony, a szeretet ünnepe. Ilyenkor igyekszünk nem a tévé vagy a számítógép előtt ülve tölteni ezt a pár napot, és próbálunk minél több időt tölteni a családtagjainkkal. Azonban előfordulhat, hogy az ember egy kiadós ebéd után mozdulni sem tud a kajakómától, és már unja a rokonok társaságát, de azért mégis hűek akarunk maradni az ünnep szellemiségéhez. Ilyenkor vetődik fel az egyszeri filmrajongóban az ötlet, hogy valami karácsonyi filmet kéne nézni. Szerencsére elég nagy a választék, az olyan konvencionális daraboktól kezdve, mint Az élet csodaszép és a Reszkessetek, betörők, az olyan kevésbé szokványos mozgóképekig, mint az Erőszakik vagy a Durr, durr és csók. Az alábbi összeállítás keretein belül a Kritizátor szerkesztőségének tagjai bemutatják, hogy szerintük mi az ideális karácsonyi film.
Kábé szeptember végén röppent fel a hír, hogy az angol BBC One minisorozatot készít országuk történelmének egy jelentős eseményéből, méghozzá a lőpor-összeesküvés néven elhíresült akcióról. Persze azonnal felkaptam a fejem, mivel ehhez az eseményhez köthető a sokak által ismert Guy Fawkes, akiről a V, mint vérbosszú főszereplőjének, V-nek, valamint az Anonymus hackercsoportnak az álarca ugorhat be. Egy ideig jegeltem a megnézést, aztán a HBO behozta felirattal kis hazánkba, és egy percig sem haboztam, hogy befaljam a részeket, mivel a HBO GO-n már nézhető is a Kit Harington nevével fémjelzett sorozat.
A kultuszfilm alfája és omegája. Huszonhárom éve készült, azóta majd’ másfél generáció nőtt fel, amennyiben tizenhat évvel átlagolunk. Tarantino ezzel a pofátlan remekművel mutatja be gyermek- és fiatalkora szinte összes kulturális hivatkozási pontját. Ennek a filmnek okostelefonokra „komponált” ajánlója ma így festene.