Az Archie Comics 78 éve gyűri a tipikus amerikai tinédzserek sztoriját, így nem meglepő, hogy az évek alatt az ottani kultúra szerves része lett. Ennyi idő elteltével persze a szeplős tini kalandjai elég sokféle formátumot öltöttek már. Archibald Andrews eredetileg egy Andy Hardy nevű karakterről lett mintázva, akit Mickey Rooney alakított több filmen keresztül, 1937 és 1946 között. Archie karaktere annyira menő lett rövid idő alatt, hogy a sztorit az NBC rádiójátékra is adaptálta, ahol sajnos a fiú szülei többet szerepeltek, mint maga a karakter. A képregény eredeti történetei nem emelkedtek magas irodalmi magasságokba, egyszerű sztorik voltak, hétköznapi tinédzserekről, akik egyszerű problémákkal küzdenek meg, és mire a következő számhoz értek, ezek többnyire meg is oldódtak. Több, mint hetven év sztorija alatt voltak itt már űrlények, tini-nindzsa teknőcök, sőt még zombik is. 2015-ben egy totális reboot után egészen más irányba vitték az egész Riverdale csapatot, a történetek sokkal érettebbek lettek. De ne szaladjunk ennyire előre.
Az első (jogosan) körülrajongott, és a második kissé csalódást okozó szezon után adja magát a kérdés, hogy mit hozott a harmadik. Persze, ez a mondat így nem teljesen igaz. A második Mr. Robot évad közel sem volt szerintem annyira csalódás, sőt! Ugyanakkor a harmadik, mely kissé visszahozta azt, amit a rajongók hiányoltak a másodikból, módosította a sakktáblát, több szempontból is. De mi változott? Aki csak spoilermentes összegzést akar arról, hogy vállalja be az évadot, vagy sem, az ugorjon az utolsó bekezdésre!
Két évvel ezelőtt megnézhettük, hogy milyen jövőt szán a Disney a Star Wars franchise-nak. Az ébredő Erő jött, látott, és győzött, de nem nyerte el mindenkinek a tetszését maradéktalanul. Vajon a most bemutatásra kerülő nyolcadik epizód kiköszörüli a csorbát, és végre kapunk egy olyan filmet, ami méltó a régi trilógiához? (A kritika spoilerektől mentes.)
Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről (ld. korábbi írásunkat) 42 évnyi ínség után érte el újra, hogy magyar filmnek ítéljék Berlinben az Arany Medvét. Enyedi Ildikó elsőre nem kapott/kaphatott diplomát a filmművészetin. Hat éve ugyanitt ledoktorált. Néhány napja pedig Prima Primissima díjas lett, negyedik filmes alkotóként annak 2003-as alapítása óta. Az elismerés korábbi kinematográfus tulajdonosai: Koltai Lajos, Kósa Ferenc és Sándor Pál. Illusztris társaság. Enyedi Ildikó őszinte, szókimondó, nyíltszívű ember, amiért egész életében kapott már hideget-meleget, balról is, de főleg jobbról. Enyedi Ildikó 1999-ben nem kapott szemle fődíjat, holott abban az évben ő készítette a legértékesebb magyar filmet. Igen, leírtam. Fentiek ellenére a való életben Enyedi Ildikó egy apró termetű, törékeny, végtelenül szerény, kedves, szeretetre méltó ember. Enyedi Ildikónak néha kicsit sokat kell várnia, míg újra nagyjátékfilmet forgathat. De ő kivárja. Az idő pedig őt igazolja. Mik ezek, ha nem ellentmondások? Nézzünk hát mögéjük! Időrendben és objektíven.
Védd meg, ha bírod, mondd: megérte,
megérte, mondd, hogy így a jó,
megérte minden kaptató…
(Nemes Nagy Ágnes: Védd meg)
Nemcsak mi, férfiak érdemlünk meg hősöket. A lányoknak is kell fiatalkorban egy példakép, hogy legyen valaki, akihez hasonlíthatják magukat, azonosulhatnak vele, hogy később felnőhessenek hozzá. Japánban az animék és mangák közül tömérdek mennyiségű történet szól szuperképességgel rendelkező lányokról, de nem csak az említett célközösségnek. A Sailor Moon (amely a 90-es években sokunk hétvégi matinéjének repertoárjában benne volt) is hasonlóképp emelkedik ki kortársai közül.
Voltak már úgy, hogy miután láttak egy filmet, pár nap elteltével kb. semmire nem emlékeztek az egészből?Hasonló helyzetben vagyok most én is; bámulom a monitort, kortyolgatom a kávémat és próbálok felidézni legalább kettő fontosabb momentumot a filmből, ami kiindulópontként szolgálhatna ennek a cikknek a megírásához. Mindenesetre gondolom felesleges leírnom, hogy ez a szituáció általában nem a később klasszikus magaslatokba emelkedő filmek esetében szokott előfordulni.
Az HBO új sorozata a templomos rend végső korszakát öleli fel. Szerencsém volt megtekinteni a sorozat első két részét, és azt kell, hogy mondjam, jöhetne még. Főleg azért, mert még nem is az, hogy nehéz, de ignoráns is lenne véleményt alkotni a sorozatról az első két része alapján. Miután remélem mindenkinek tiszta, hogy nem a sorozatról, csak részekről lesz szó, nézzük meg, milyen is volt a Templomosok első két epizódja!
Amikor először láttam a Hét nővér előzetesét, kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki a rendez a történetből. Elvégre az egygyerekes családmodell nem új keletű, hiszen Kínában tudtommal jelenleg is érvényben van. Persze itt nem veszik el a szülőktől a csemetéjüket, hanem jóval több támogatást kapnak. Az viszont nagyon érdekelt, hogy egy ilyen világban mégis hogyan boldogulnak a magukat Karen Settmannek nevező hetes ikrek.
Lám, lám, lám! Kiket látnak szemeim? Kik azok, kik ellátogatnak egy agressziótól bűzlő világ kapujába? Mindegy is, hisz a tudásvágy hajt, legalábbis remélem. Légy üdvözölve kedves olvasó, narrátorotok ezen apró utazás során szerény személyem, Ö. Könnyen lehet, hogy már ez is sok mindent elárulhat rólam, de ez nem fontos. Csapjunk is bele a lecsóba. A hatvanas években még javában tartott a hidegháború, az USA és a Szovjetunió konstans versengése jellemezte az akkori időket. Ekkor az egyetemek különböző aktivista mozgalmak alapjául szolgáltak, hiszen átlag feletti tudást közvetítettek, amit egy hétköznapi ember csak alapos kutatómunkával szerezhetett meg. Ezekből a kezdeményezésekből egyedülálló stílusú alkotók és költők kerültek ki. Milyen véletlen, hogy ekkor fektették le a ma ismert sci-fi és fantasy stílus alapköveit is. Rendkívül sok író körülbelül ugyanennyi különböző univerzumot alkotott meg, hogy azokon keresztül feltehetőleg releváns mondanivalót, érzéseket közöljön az olvasókkal. Erre a legalkalmasabb eszköz az utópia és a disztópia, hisz fel tudnak nagyítani egy érzést, problémát, gondolatmenetet egy magasabb szintre, hogy így jobban átláthatóbb legyen.
(tovább…)Két okból voltam igazán izgatott, mikor hivatalosan is bejelentették, hogy a Punisher megkapja a saját sorozatát. Egyrészt egy fan favorit karakterről van szó, másrészt eléggé ráfért a Netflix képregényes sorozataira, hogy valaki letegyen valamit az asztalra végre. Minden rajongásunk, mind a képregényes sztorik iránt, mind a koncepció iránt, amit a Netflix beígért a Marvel világán belül, egyre kevésbé tartotta a gerendákat, a sajnos gyengére sikerült sztorik mellett. Az már csak hab a tortán, hogy bár jelenleg maradnak a Marveles sorozatok a Netflixen, de a Disney minden mást visz át a saját streaming szolgáltatásába, amit 2019-ben indít majd. Visszaolvasva a kritikákat, talán kitűnhet, hogy bár nem került nézhetetlen státuszba egyik sem, viszont mindig volt ott egy erőteljes „de”, ami lássuk be őszintén, a forgatókönyvek lelkén nyugszik. Frank Castle karakterénél keresve se találnánk jobb szuperhőst, akarom mondani vérengző gyilkost, aki gatyába tudná rázni a Netflixes sorozatokat.
Kép forrása: comicbook