Egy napon, ha megérkeznek hozzánk az idegenek, nem egy Michael Bay típusú látványorgia részesei leszünk, hanem próbára tesszük az emberiség kommunikációkészségét. Denis Villeneuve filmje, az Érkezés erről szól, és igyekszik feltárni milyen módon hatna egy ilyen jelenség a világra, ha a lehető legrealistább szempontból szeretnénk vizsgálódni. Egy mesterien, szinte mérnöki pontossággal elkészített filmről beszélünk, ami immár sokadjára bizonyítja, hogy a rendező úrral érdemes, sőt, kell foglalkozni. Most, egyelőre ne a múltat (Felperzselt föld, Ellenség, Fogságban, Sicario – A bérgyilkos) vagy a jövőt beszéljük ki (Blade Runner 2049), hanem nézzük meg, mi teszi az Érkezést a 2016-os filmév legjobb sci-fi darabjává.
A tavaly a magyarországi HBO újabb hazai gyártású sorozattal nyűgözött le minket. Az Aranyélet alkotógárdája sikeresen bebizonyította, hogy sajátosan hazai problémákról, vagyis a könyörtelen magyar valóságról is lehet igényesen összerakott sorozatot készíteni. A magyar sorozatgyártás immár túllépett a Szomszédok és a Barátok közt színvonalán, de egyúttal igen magasra is rakta magának a mércét. Az első évad fináléja után a kiéhezett nézők megint valami igazán újra és frissre vágytak, de a megszokott csomagolástól sem kívántak megválni.
De hogyan és milyen lehetőségeket tartogat a 2. évad nyitánya után a Miklósi família története?
Elgondolkodtál már esetleg azon, hogy az életed nem úgy alakult, ahogy szeretted volna? Nos, Susan Morrow, az Éjszakai ragadozók főszereplője már biztosan eltöprenghetett ezen a kérdésen. Egy olyan filmről beszélünk, amiről nagy eséllyel a szélesebb közönség még nem hallott, és tartok tőle – ha csak nem kisebb csoda híján, mint az Életrevalók esetében – nem is fog. Ez szomorú, lévén az év egyik legjobb filmjéről van szó, és az Érkezésig ki is merem jelenteni, hogy a legjobbról. De van még egy ok, ami miatt igazán sajnálhatja, aki kihagyja ezt a filmet. Ez pedig az, ami miatt Susan sorsa elrettentő példa lehet.
Azt mondták neki, hogy csukja be a szemét, mert meg fogják ölni. 1993 egyik hűvös estéjén Paul Dini hazafelé tart. A húszas éveiben járó férfi, aki éppen a nagysikerű Batman animációs sorozaton dolgozik, egy randevúról tart hazafelé, mikor feltűnik előtte két férfi. Elsőre csak viccelődnek vele, majd ütni kezdik. Bár az író azt hiszi, vége az életének, miután elveszik az értékeit, a két férfi brutálisan megverve, vérben fagyva, sokkos állapotban a földön hagyja őt. Ez inspirálja évek múlva, hogy megírja a történetét.
Bővül a Marvel Studios repertoárja, és szépen lassan minden legfontosabb szuperhős megjelenik majd a filmvásznon. Májusban az Amerika Kapitány: Polgárháború című művet láthattuk a mozikban, és még idén novemberben a stúdió megajándékozza rajongóit egy alkotással, mely szintén a rebootok kategóriájába sorolandó. De megfelel-e a szóban forgó film az elé tűzött nagy elvárásoknak? Nézzük, mit nyújt számunkra a Doctor Strange!
Két évvel ezelőtt a Cartoon Network merész vállalkozásba fogott: a csatorna történetében először készítettek egy minisorozatot, amit mindössze egy hét alatt le is vetítettek. Vajon az újszerű formátumnak köszönhetően valami különlegeset sikerült alkotniuk, vagy az Over the Garden Wall (magyarul Túl a kerítésen) végül ugyanolyan lett, mint a Cartoon Networkön futó többi animációs széria? A válasz igen is, meg nem is, de ennél azért bonyolultabb a helyzet.
Jó családi drámát alkotni igen nehéz, mivel mindannyiunk családjában vannak kisebb-nagyobb problémák, összezördülések vagy akár komoly ellentétek is. Az ilyen történetet megfilmesítő íróknak, színészeknek és rendezőknek azért nincs könnyű dolga, mert a nézőnek egyszerre kell magára ismernie, ugyanakkor kiszakadnia a mindennapokból. A francia rendezőnő, Mia Hansen-Løve egy számos problémával küzdő pedagógusnő munkahelyi és magánéleti nehézségekkel teli életét tárja elénk, a Berlini Filmfesztiválon Ezüst Medve-díjjal kitüntetett alkotásában.
1967-ben a horrornak egy új válfaja született meg, amit Ira Levinnek köszönhetünk. Addig a filmekben és a könyvekben is a horror egyet jelentett a szörnyekkel, azonban Levin gondolt egyet és a feje tetejére állította a műfajt. A hatás pedig nem maradt el.
Levin szakított a hagyományokkal, és szereplőit nem egy istenháta mögötti kastélyba helyezte el, hanem a belvárosba, egy régi, neves bérházba. Az izgalmakat pedig nem szörnyekkel és szellemekkel kreálta, hanem kedves, vén szomszédokkal.
„Deus Vult!”– Isten akarja; Ez a bizonyos mondat 1095-ben zengett fel a franciaországi Clermont mezején, amikor II. Orbán pápa kihirdette az első kereszteshadjáratot a Szentföld elfoglalására. E mondat mindig is jó szlogennek számított azok számára, akik valamilyen felsőbb indíttatással próbáltak érvényt szerezni saját érdekeiknek. A kereszteshadjáratokat sokan (és nem teljesen alaptalanul) a kereszténység szégyenfoltjának tartják, és számos alkalommal hozzák fel példának a vallás kártékony hatásaiként. Ridley Scott, a Gladiátor sikerén felbuzdulva úgy döntött, ismét egy történelmi eposzt forgat, de ez alkalommal a szentháborúk vitatott korszakát elevenítette meg a nagyérdemű számára. Sajnos azonban a végeredmény első körben nem hozta meg a várt sikert, amiről viszont ez alkalommal nem is a rendezőzseni tehetett, sokkal inkább a vágószoba és a filmstúdiók üzleties ördögei. A Kritizátor kereszteshadjáratának célja ezúttal nem más, minthogy megismertessük veletek Ridley Scott félresiklott , majd megdicsőült remekét, a Mennyei királyság rendezői verzióját és a film mögött rejlő történelmi igazságot. A Moby Dick zenekar dalát idézve: „Indulj, keresztes vitéz!„
1995-ben ünnepelték a mozi fennállásának 100. évfordulóját, de miről maradt még emlékezetes ez az év? Sokan azt mondják, hogy ez volt a filmes éra egyik legsikeresebb időszaka, sok, ma már klasszikusnak számító alkotás született, nagy színészek emelkedtek ki a középszerűségből vagy akár az ismeretlenségből. A Rotten Tomatoes összeszedte és rangsorolta az akkori filmeket, listájuk első helyén a Pixar és a Disney szerelemgyereke, a Toy Story áll, rögtön mögötte Richard Linklater indie-filmje, a Mielőtt felkel a nap. Babe, a kismalac pajtakalandjaiba nyertünk betekintést, Tom Hanks vészjelzést adott le az űrből (,,Houston, we have a problem!”), Brad Pitt és Morgan Freeman megpróbálta elkapni a sorozatgyilkost, aki a hét főbűn alapján szedte áldozatait. Mel Gibson második rendezése, A rettenthetetlen elismerő kritikai sikert aratott, a cyberpunk anime, a Ghost in the shell nemcsak Japánt, de Amerikát is meghódította, sőt, Scorcese maffiafilmje, a Casino is ekkor jelent meg. De történt valami említésre méltó Dánia fővárosában, Koppenhágában is, ahol még két, Hollywoodban ismeretlen rendező filmes mozgalmat alapított, mely a Dogma 95 elnevezést kapta.