Nem akarom azzal a rettentően elcsépelt, de olykor nagyon is valóságos frázissal kezdeni a cikket, hogy vannak még olyan emberek, akik szerint a képregény gyerekeknek való. Úgy gondolom és remélem, hogy ha van ilyen ember, akkor kihaló félben lévő faj, és valószínűleg aki így gondolkozik, az nem olvassa ezt az írást. Pedig a Come Prima pontosan olyan képregény, ami kizárólag felnőtteknek való.
A kanadai Bryan Lee O’Malley képregénysorozata kult olvasmánynak számít, nem örvend világhírnévnek, de népes és elkötelezett a rajongótábora. Edgar Wright filmadaptációja sajnos megbukott az amerikai mozikban, de azóta, a DVD kiadásnak hála, szintén kult státusznak örvend. Mi teszi olyan népszerűvé Scott Pilgrim kivételes átlagéletét a 2000-es években élő huszonéves korosztálynak? Talán az, hogy épp rólunk szól, méghozzá rémisztően pontosan, hiába a játékos stilizáció? Mi ugyan nem küzdünk meg nap mint nap gonosz exekkel vagy nindzsákkal, de ahogy Scott Pilgrim megverekszik velük, mi ugyanúgy vesszük föl a harcot hétköznapjaink különleges mindennapi problémáival.
Vasárnap került tv képernyők elé a szinte bombaként berobbant Aranyélet harmadik része. A 8 részes magyar HBO sorozat a Miklósi család életén keresztül mutatja be a simliskedés világát és a magyar valóságot. Oldalunk a sorozat zabolázatlan fiúgyerekét alakító Olasz Renátóval, valamint az Aranyélet betétdalát szerző Fülöp Péterrel beszélgetett.
Kritizátor: Az Aranyéletről tudni kell, hogy az alap sztori egy finn sorozat, a Helppo elämä remake. Mennyire érzitek relevánsnak az Aranyélet üzenetét, tartalmát a magyar nézők számára?
Fülöp Péter: Úgy sejtem azért, hogy az üzenet a további epizódokkal még árnyalódik majd, de ha most azt mondom, hogy „minden rohad, ami fénylik”, akkor sajnos releváns. Ott is megy a simliskedés a háttérben, ahol az ember nem is gondolná. És a visszajelzések alapján a nézők is abszolút rezonálnak a témával.
Olasz Renátó: Ehhez van egy sztorim! Az öcsém felhívott az első rész után, hogy ő nem hiszi el, hogy ebben az országban valakik havi nettó 700 ezerből jönnek ki. Mi? Neked nincs ilyen ismerősöd? Azt mondta nincs. Aztán pár perc múlva mesélte, hogy egy barátjának havi 3 millió a költőpénze… Aztán rájött: igen, neki 7 kiló lehet az alap. Szerintem az Aranyélet elég jól bemutatja azt is, hogy ha egy átlagos magyar család kapna egy ilyen lehetőséget, ilyen lakást meg körülményeket, akkor hogyan viselkednének. Persze biztos vannak kivételek.
Az HBO saját gyártású sorozata, azonos címmel, már a második évad közepénél tart, ami azt jelenti, hogy sikeres lehet, hiszen nem kaszálták el az első évadot követően. Jómagam még nem láttam belőle egyetlen részt sem, de kíváncsivá tett a könyv, ami alapján a sorozat készült. És itt gratulálnék az HBO stábjának, hogy egy ilyen lapos regényből ki tudtak hozni valami nézhetőt, aminek ráadásul rajongótábora is van!
A történet valamikor napjainkban játszódik, pontosabban három évvel az Elragadtatás nevű eseményt követően. Hogy mi is az az Elragadtatás? Egy bibliából vett kifejezés, mely szerint egy napon Isten elragadja az emberek egy részét, hogy magához vegye a Mennyei Királyságba. Ez az esemény pedig a XXI. század elején következett be, amikor az emberiség 2%-a egyik pillanatról a másikra eltűnt. A keresztények azonban nem győztek csodálkozni, hiszen nem csak a bűntelenek részesültek az Elragadtatásban, hanem bűnösök, zsidók, hinduk, szegények, gazdagok, stb… azaz nem egy kiválasztott csoport, hanem 140 millió ember, akiben semmi közös nem volt, ami indokolta volna „kiválasztottságukat”. Poszttraumás stressz ért mindenkit, aki itt maradt a Földön, és ők lettek a Hátrahagyottak. Az ő életüket követhetjük nyomon Tom Perrotta regényében.
Napjaink forrongó világában egyszerre aktuális és mégis elfeledett időszaknak számít a hidegháború korszaka. Ha egy TV-s „kvízműsorban” kérdeznék a versenyzőket, talán a következő fogalomdefiníciók születnének meg.
– Hidegháború: hógolyózó eszkimók vagy a Black Friday alkalmából leárazott Whirlpool hűtőszekrényekért egymást gyepáló emberek küzdelme
– Atombombázó: egy olyan csaj, akinek a látványától atomjaira hullanak a férfiak
– Disznó-öböl: ide száműzi az ÁNTSZ a romlott sertéshúst
– U-2 válság: Az ír rockzenekar új énekest keres Bono helyére
– Francis Gary Powers: Austin Powers ikertestvére
Pedig történelmünk eme periódusa bőven szolgálhat tanulsággal a ma embere számára is. Érdemes tehát alaposabban utána KÉMlelnünk a hidegháborúnak. A kétszeres Oscar-díjas filmes géniusz Játékhegy István alias Steven Spielberg így is tesz legújabb rendezésében. Minden adott lenne egy szuper filmhez; Tom Hanks, a Coen-testvérek, egy jó téma…
De hogyan teljesít István és az Álomgyár?
Velem együtt sokan várták a mai napot, amikor egy újabb YA franchise véget ér. Nem tagadom és felvállalom, hogy férfiként igenis kedvelem az Éhezők viadala filmeket. Véleményem szerint Panem világa sokkal többet rejteget, mint azt elsőre gondolnánk. Kaptunk egy remek felvezetőt, majd egy fantasztikus második részt, később jött egy némiképp csendes elkészítés és most itt van a zárórész. Vajon méltó lezárást kaptunk a múltkori kicsit lágyabb film után?
Előszó: Nehéz a videojátékok élete, de még inkább megnehezítik a többi média életét. Nem is olyan régen, a videojátékok „csak” interaktivitásban tudták lehagyni versenytársaikat és már ez is elég volt ahhoz, hogy órákig ellegyenek velük az emberek. Ahogy az idő telt, egyre pimaszabbul kezdtek terjeszkedni, elképesztő megjelenésekkel, hatalmas zenekari produkciókkal, filmeket megszégyenítő szinkronnal, általánosan folyamatosan újuló és részletesebb játékmenettel, és ami talán mind közül a legfontosabb, lehengerlő, állunkat a földről kaparó történettel kezdték bevonzani emberek millióit. Mindemellett természetesen mi sem mehetünk el szó nélkül, és habár a részletes játékmenet elemzés, bemutatás egy másik idő játéka, a videojátékok ugyanannyira a popkultúra részei lettek, mint a többi közkedvelt média. Szeretnénk egy kis ízelítőt adni abból, feleslegesen sok részletesség nélkül, hogy milyen lenyűgöző lehet egy játékélmény és miért képesek az emberek több tíz órákat eltölteni egy-egy játék előtt.
Szeretném azt az élményt érzékeltetni, ami egy ilyen kaliberű játék/játékszéria után marad bennünk, így a kibírható problémák cikizése elmarad, a felesleges (lefizetett) pontozgatással együtt. – Afthraste
Kezdjük is az egyik legnagyobb dobással, egy olyan szériával, ami megmutatta, hogyan kell egy játéknak lesöpörnie olyan sci-fi neveket, mint a Star Wars vagy a Star Trek, ez pedig nem más, mint a Mass Effect.
Mindenki találkozott már az endorfin hatásával, izgalmi állapot esetén, fájdalomérzetkor, fűszeres ételek fogyasztásakor és az orgazmus időpontjában. Persze vannak más módszerek is, amivel extázist érhet el az ember, de azok általában romboló hatásúak. De mi lenne, ha lenne egy tabletta, ami a természetes endorfin termelésünket serkentené, káros mellékhatások nélkül? És mi köze ennek az egészhez az irodalomnak?
Három év telt el a Skyfall óta és most a világ leismertebb és rettegettebb titkosügynöke visszatér, hogy folytassa ugyanott, ahol abbahagyta. Nézzük, mit is nyújtanak számunkra 2015-ös évben a brit titkosszolgálat emberei. Vajon sikerül elkápráztatni minket? Íme a 007 Spectre: A Fantom visszatér (2015).
A Szamárköhögés (1987) és A skorpió megeszi az ikreket reggelire (1992) rendezője, Gárdos Péter, saját regényéből rendezett filmet. A könyv kibővített és átdolgozott kiadása idén jelent meg a Libri kiadó gondozásában, a filmváltozat világpremierje pedig november 8-án lesz, méghozzá Görögországban, Thesszalonikiben.
