Az emberiség a háborús filmeket, mint a történelem bemutatását szolgáló műveket valójában már a 30-as években megismerhette. Az első 2. világháborúról szóló alkotásokat Amerikában az esemény kezdete óta tekinthette meg a közönség, melyek akkor még nem arattak sikert, mivel a műfaj még akkor pelenkacserélős időszakát élte. 70 év alatt volt ideje fejlődni a műfajnak és a jelenkor filmes technológiájának segítségével az ábrázolás tán még egyszerűbbé és realisztikusabbá vált (némely esetben). Tekintsük meg ezen a héten, hogy 2014-ben milyen eszközökkel és történettel mutatják be a kortárs rendezők az európai fronton a katonák életét. Íme a Harag (Fury, 2014)
Guy Ritchie a 2011-es Sherlock Holmes után hosszabb alkotói szünetre ment, és legújabb filmjére egészen 2016-ig kell várni, ugyanis akkor kerül a mozikba a ki tudja hanyadik Arthur király – A kerekasztal lovagjai feldolgozás. A film koncepciójáról eddig szinte semmit sem tudni, csak néhány szereplő kiléte biztos. A kemény motorosok sorozattal ismertté vált Charlie Hunnam Arthur királyt játssza, Ritchie a spanyol származású, eddig ismeretlen színésznőt, Astrid Bergès-Frisbey-t szemelte ki Guinevere karakterére, és most már biztos, hogy Jude Law is csatlakozott a projekthez, eddig még ismeretlen szereposztással.
A 2016-ban bemutatásra kerülő, sorban a 3. Amerika kapitány mozi újabb szereplővel gazdagodott Daniel Brühl személyében. Arról egyelőre nincs hír, hogy egy újabb, eddig esetleg ismeretlen szuperhőst formál meg, vagy gonoszt, bár a találgatások inkább az utóbbit erősítik. Egy azonban biztos, Chris Evans ( Amerika kapitány), Robert Downey Jr. ( Vasember ), Chadwick Boseman ( Fekete Párduc ), Anthony Mackie ( Sólyom ) után Daniel Brühl ( ? ) is csatlakozott a stábhoz.
A magyarul is nagy sikernek örvendő, A szürke ötven árnyalata című könyvből készült film Dakota Johnson és Jamie Dornan főszereplésével. A milliárdos szépfiú avatja be az ártatlan főiskolás lányt a szexualitás rejtelmeibe. Valentin napra ideális lesz?
Anne Hathaway a One day ( Egy nap) után újabb romantikus drámában vállalt szerepet. Soron következő filmjében egy régészt játszik, akinek a testvérét baleset éri, így feladva a munkáját hazatér, hogy a családja mellett legyen ebben a nehéz időben, aztán már azon kapja magát, hogy Brooklynban hosszas keresgélés után rátalál testvére kedvenc énekesére és a szerelemre.
Hathaway korábbi nyilatkozatában már utalt arra, hogy ő nem énekes, hanem csak egy színésznő, aki énekel. De egyikből következik a másik, így biztos, hogy a Nyomorultak után Johnny Flynn mellett ő is mikrofont ragad.
A múltkori poszterek után kaptunk egy egyperces teaser trailert A beavatott széria második részéből. Látványosnak ígérkezik.
Több hónapnyi várakozás után megérkezett az új évad és vele együtt az új Doktor. Igazából mondhatnám, hogy meglepett a vegyes fogadtatás, de ugyan minek? Minden Doktor teljesen más, Capaldi esetében pedig ez hatványozottan igaz, ha két elődjét nézzük. A sorozat is pont így változik, ezért talán nem is csoda, ha megosztja a közönséget.
Angliát kivéve Észak-Európából igen kevés film lát nemzetközi szinten napvilágot. Ez a jelenség nem éppen a jó filmek hiányával vonható párhuzamba, inkább azzal, hogy az utóbbi időkben nem volt túl termékeny ez a szakma a szóban forgó régióban. Hogy ez rossz dolog-e? Nem mondanám, sőt! Egy igazán kiemelkedő alkotásra éveket is megéri várni, mint fél esztendőnként megtekinteni valami sablonos és unalmas művet. Épp ezért elhoztam a 2013-as év legjobb svéd alkotását, hogy megfigyelhessük, hogyan is mutatják be az északiak a történelmet egy ember életén keresztül. Ez A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann, 2013)
A tökéletes trükknél kifejtettem azt a gondolatot, hogy a rendező szerzőisége hogyan jelenik meg Nolan filmjeiben, és hogy sikerül-e neki összeegyeztetni az európai filmkészítési mintákat a hollywoodiakkal. Az írást azzal zártam, hogy a rendező megtalálta a maga útját a midcultban, a két szemlélet között. A legújabb, Csillagok között című filmjét elnézve úgy tűnik, tévedtem. Christopher Nolan fogságba esett Hollywoodban, a rendezői tér legnagyobb dimenziójában.
A Wachowksi tesók nevét 15 éve örökre megjegyezte a világ. A Mátrix látványban és történetben is olyan komplex és minőségi volt, ami mellett nem lehetett csak úgy elmenni. Senki se értette igazán mit is látott, de joggal gondolhatta, hogy egy korszakalkotó film után lépett ki a moziteremből. Beszédtéma volt akkor, és mind a mai napig az. Talán a mondanivalója lesz egyre aktuálisabb, vagy az összetett szimbólumrendszere ad még több terepet a filmet megfejteni vágyóknak. Mindenesetre elemzés szempontjából nem hálátlan alkotás, vele majd egy későbbi cikkben foglalkozok.